A jogvédő szervezet álláspontja szerint egyetlen magyar kormány sem kapott arra felhatalmazást, hogy pillanatnyi politikai érdekei szerint a demokratikus jogállam egyik legfontosabb intézményének, az alkotmánybíróságnak a feladatát indokolatlanul korlátozza és döntését semmibe vegye.

Egyszerűen nem igaz Lázár János azon indoklása, hogy az Alkotmánybíróság a különadóra vonatkozó törvény egyhangú megsemmisítésével megakadályozta azt, hogy a jó erkölcsbe ütköző módon felvett, hatalmas összegű végkielégítéseket az állam visszaigényelje - írja szervezet. A magyar jogrend ugyanis (a polgári és a büntetőtörvénykönyv is) ugyanis alkotmánymódosítás nélkül több lehetőséget biztosít a jó erkölcsbe ütköző módon kifizetett lelépési pénzek visszakövetelésére - szögezik le.

Fölösleges a tulajdon szentségéről beszélni

A Helsinki Bizottság rámutat arra is, hogy a javaslatnak milyen következményei lennének, vagyis mi történne, ha az Alkotmánybíróságnak nem lenne hatásköre a népszavazás alól kivett témákban született jogszabályok kontrolljára. "Ebben az esetben például a mindenkori többség alkotmányos kontroll nélkül száz százalékos jövedelem és vagyonadóadóval sújthatja a mindenkori ellenzéki képviselőket, és azok hozzátartozóit hetedíziglen, vagy éppen kilencven százalékosra emelheti a személyi jövedelemadó egységes kulcsát. Néhány száz év tapasztalata nagyobb óvatosságra int annál, mint hogy ilyen felhatalmazást adjunk bármely többségnek is. Alkotmányos kontroll nélkül a többség zsarnokságának megelőzése illúzió" - írják.

Az említett javaslat hatályba lépése esetén legalább két másik alkotmányos szabály is értelmét vesztené - írja a jogvédő szervezet. Fölösleges a tulajdon szentségéről vagy arányos közteherviselésről beszélni, ha a mindenkori többség intézményes korlátok nélkül vethet ki adókat - írják, majd hozzáteszik: értelmetlenné válik a diszkrimináció-tilalom is ezen a területen, mert hatáskör hiányában az Alkotmánybíróság a diszkriminatív adókivetést sem vizsgálhatja felül.

Nem ez az első

A szervezet arra is emlékeztet, nem ez az első intézkedése a kormányzó pártnak, amikor meg kívánja kerülni a jogállamban egyedül elfogadható bírósági jogérvényesítést, és saját igényét saját maga ítéli meg és hajtatja végre. Példaként a kormánytisztviselők indokolás nélküli elbocsátását lehetővé tevő törvényt említik, amelyet a kormány azzal magyarázott, hogy a hatályos szabályok szerint szinte lehetetlen elbocsátani a köztisztviselőket, mivel rossz a bírósági gyakorlat. E gyakorlatot - írják - a kormány úgy kerülte meg, hogy a saját döntéseit, az elbocsátásokat kivonta a bírósági kontroll alól. Mindenki más e hazában természetesen csak bírósági úton szerezhet igényt követelésének, a kormányzat azonban ezt a szabályt magára nézve nem ismeri el kötelezőnek.