A szakértő köztisztviselőként az ülésen résztvevő Szabóné Farkas Katalin főtanácsos, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) osztályvezetője bár a törvényjavaslat több eleméről is pozitívan szólt, nehezményezte, hogy az ÁSZ-nak mindössze öt napja volt azt áttekinteni. Hozzátette: az ellenőrzést tovább nehezítette a jogszabályi bizonytalanság, vagyis az idevonatkozó, még nem beterjesztett, de várhatóan a közeljövőben megszülető jogszabályok.

Pokorni Zoltán

Fazekas István

Amint az várható volt, a kormánypárti képviselők – köztük az általános derültségre magának szót adó, majd hosszabban fölszólaló fideszes bizottsági elnök, Pokorni Zoltán – védelmükbe vették, az ellenzékiek vállvetve ekézték a törvényjavaslatot, főleg annak az oktatásra vonatkozó részét.

A volt oktatási miniszter szerint a pénzügyi válság 2008 őszi kirobbanásáig nem volt nagy gond a viszonylag magas államháztartási hiány, most viszont az, mert a gazdasági szereplők bizalomvesztését idézi elő. Pokorni azt mondta: az államháztartási hiányt az IMF vagy a Valutaalap kipótolhatja, „de cserébe olyan dolgokba szól bele, amikbe nem akarjuk, hogy beleszóljon”. A megoldás – vélte a volt oktatási miniszter – a belső források aktivizálása. Ennek két fajtája van: „a megszorítás, amit nem akarunk” és a komplikáltabb  változat: a nyugdíjrendszer átalakítása. Pokorni hozzátette: ezzel időt nyert az ország, „hogy ne az IMF diktáljon, hanem mi vegyük kézbe az ügyeinket”. A kormánypárti politikus elismerte: „a nagy ívű fejlesztésekre nem látunk pénzt”. Szerinte „a minimális föltétel, hogy az oktatás működőképes legyen” és „ennek a költségvetés megfelel”.

Míg a Jobbik és a Lehet Más a Politika két képviselőnője, Dúró Dóra parlamenti korjegyzőnő és Osztolykán Ágnes, a bizottság alelnöknője inkább csak a kötelezőt hozta, addig a szocialisták erősen lendületben voltak. Kolber István egykori regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter például arra hívta föl a figyelmet, hogy „a magánnyugdíjpénztár megcsapolása alkotmányossági aggályokat vet föl”. Már-már Bokros Lajost hallottuk ki, amikor Kolber közölte: „a költségvetés fő baja, hogy nincs benne reformelképzelés”. A szocialista politikus hozzátette: „a nagy ellátórendszerek reformjáról szó sincs” a törvényjavaslatban.

Nemcsak Bokros Lajosnak, hanem magának Magyar Bálintnak is megjelent a szelleme a bizottsági ülésen Kolber előadásában: a KDNP vezette oktatáspolitika nem volt képes stratégiai ágazatot csinálni az oktatásból, a cigányintegrációra szánt költségvetési összeg stagnál, a világnézetileg semleges oktatás pozíciói gyengülnek – gyúrt a liberálisok szimpátiájára Kolber, aki azt sem mulasztotta el megjegyezni: az 1896 óta ezen a néven futó Magyar Szabadalmi Hivatalt most fogják átnevezni Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának.

Hiller István volt oktatási miniszternél az vágta ki a biztosítékot, hogy a minisztériumot képviselő köztisztviselő nem tudott kapásból válaszolni arra a kérdésére, miszerint folytatódik-e az iskolafölújítási program. „Huszonnégy órán belül írásban kérek választ, mert így nem tudom a munkámat ellátni” – mondta. A minisztérium munkatársa megígérte: meglesz.

A vita végén a bizottság tizennégy igen és hat nem szavazattal, tartózkodás nélkül úgy döntött, hogy általános vitára alkalmasnak találja a költségvetési törvényjavaslatot. A kormánypártok egységesen igennel, az ellenzéki pártok egységesen nemmel szavaztak.

Tekintettel az elmúlt napokban nagy nyilvánosságot kapott Pokorni-Hoffmann vitára, azt kértük a bizottsági elnöktől, hogy a kommentálja a KDNP-nek a szocialisták általi gyalulását. A sietve távozó Pokorni  az általunk vártnál lojálisabb volt Hoffmann Rózsához. Csak annyit mondott ugyanis: „Nem hiszem, hogy amit István (mármint Kolber – Sz. P.) mond, az kiolvasható a költségvetés számaiból,”