szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Bevett eljárási taktika az Alkotmánybíróságnál, hogy egy-egy politikailag kényes ügyet - időhúzásra játszva - elfektet. Kérdés, így tesz-e azokkal a nagy port kavart törvényekkel kapcsolatos beadványokkal is, amelyekkel nemrég elárasztották a testületet. Bár ezeket kiemelt témaként kezeli, egyelőre nem tudni, mikor hoz majd határozatot az ominózus ügyekben.

Külön almenüpontot hozott létre honlapján az Alkotmánybíróság (Ab) azoknak az indítványoknak, melyeket „egyes jelentősebb ügyekben” adtak be hozzájuk az utóbbi időben. Eszerint az Ab jelenleg négy témát tart jelentősnek: a médiatörvényt, a 98 százalékos különadót, az egyes ágazatokra kivetett extraadót és a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos törvénymódosításokat. A „jelentős ügyek” között nyoma sincs az Ab hatáskörét csorbító indítványoknak. Nem véletlenül: ez utóbbi már alkotmánymódosítás, márpedig az Ab eddigi története során efféléket nem vizsgált. A mérce mindig az aktuális alkotmány volt, vagyis ha a parlament módosította az alkotmányt, akkor automatikusan a módosított alkotmányhoz igazodtak.

Márpedig a „jelentős ügyek” hordereje vitathatatlan, s a társadalmi nyomás sem elhanyagolható. A magánnyugdíjpénztár-választással kapcsolatban például - a különféle szervezeteken és pártokon kívül - több mint 130 (!) magánszemély fordult az Ab-hez (lásd itt). Ennél kevesebb civilt mozgatott meg a többi kiemelt ügy. A médiatörvény miatt például az ellenzéki pártok mellett kilenc magánszemély, valamint a Magyar Újságírók Szövetsége és a Majtényi László vezette Eötvös Károly Intézet nyújtott be indítványt (lásd itt). A magánszemélyek 98 százalékos különadójával kapcsolatban az MSZP-n és a Pedagógusok Szakszervezetén kívül 23 magánszemély kérte az Ab állásfoglalását (lásd itt), míg az egyes ágazatokat terhelő extraadóról szóló törvény csak két magánszemélyt és az Országos Kereskedelmi Szövetséget késztette beadványírásra (lásd itt).

Azt, hogy a „jelentős ügyekben” mikor hoz határozatot a taláros testület, megkeresésünkre az Ab szóvivője nem tudta megmondani. Sereg András szerint a tíz alkotmánybíróból álló testület ugyanakkor nem tétlenkedik. „Egy alkotmánybírónak átlagosan kétszáz folyamatban lévő ügye van, naponta átlagosan öt indítvány érkezik. Tavaly ráadásul csúcsokat döntögettünk az indítványok számát tekintve, összesen 1994 indítvány érkezett, míg például 2002-ben csak 947” – magyarázta a szóvivő. Persze ez nem jelenti azt, hogy a tavaly beadott közel kétezer indítvány ugyanennyi ügyet takarna. Van olyan ügy, amit összevonnak, s akad olyan indítvány, amelyről nem is tárgyalnak, mert például úgy ítélik meg, hogy nem az Ab hatáskörébe tartozik. (A Népszabadság a nyugdíjcsomagról azt írja, a testület januárban nemhogy nem dönt az indítványokról, de még napirendre sem tudta tűzni az ügyet. Ma már inkább az tűnik valószínűnek a lap szerint, hogy márciusban, esetleg áprilisban születnek meg a határozatok: ekkorra azonban már visszafordíthatatlanná válhat a vagyonátadás folyamata.)

Az időhúzás bevett gyakorlat

Az Alkotmánybíróság eljárásának nincs határideje, azaz a testület elvileg bármeddig „ülhet” egy-egy ügyön. Akad ugyan kivétel. Ha például egy bíró vagy a köztársasági elnök nyújt be indítványt, esetleg az Országos Választási Bízottság határozatát kell megvizsgálni, akkor azt soron kívül kell tárgyalni, így az eljárás viszonylag gyors, bár a testületet kötelező határidő ezekben az esetekben sincs. Csakhogy a nagy port kavart törvények esetében Schmitt Pál nem kért alkotmánybírósági normakontrollt, így a soron kívüliségnek lőttek. (Igaz ugyan, hogy ha egy magánnyugdíjpénztár-tag keresetet nyújtana be a magyar állam ellen, akkor az ügyben eljáró bíróság soron kívül kérhetné az Ab jogértelmezését.) Amikor a Horn-kormány idején felmerült, hogy legyen valamilyen ésszerű időkorlát, az Ab akkori elnöke, Sólyom László ezt az AB hatáskörébe történő beavatkozásként értékelte, így a kormány végül meghátrált. Az „időhúzás” azóta is a testület egyik leghatékonyabb fegyvere.

Volt már rá példa, hogy az Ab-nek tíz évig tartott, amíg egy kérdésben határozatot hozott, bár Sereg András a hvg.hu-nak hangsúlyozta, hogy a hosszú évekig elhúzódó ügyek „nem feltétlenül nagy horderejűek”. Ezzel egyetért Szikinger István is, bár az alkotmányjogász emlékeztetett arra is, hogy annak idején a rendőrségi törvénnyel kapcsolatos indítványokról közel tíz év után döntött csak a testület. De sokáig elhúzódott például az abortusztörvénnyel kapcsolatos állásfoglalás is.

Alkotmánybírák. Nem hajtja őket a tatár
Bánkuti András

Azt, hogy mi lesz a sorsa egy beküldött indítványnak, az Ab ügyrendje szabályozza. A beadványok először az Ab főtitkárságán dolgozó indítványelemzőkhöz kerülnek, az előkészítő eljárás során ők döntenek arról, hogy egyáltalán tárgyalhatja-e az adott kérelmet a bíróság. Ha igen, akkor az Alkotmánybíróság elnöke szabadon dönthet arról, hogy melyik bíróra szignózza az ügyet. Az előadó bíró készíti és terjeszti elő az első határozattervezetet, ezért az sem mindegy, ő milyen gyorsan vagy éppen lassan dolgozik. Megeshet, hogy az ügy „elakad” a szignózást követően, például azért, mert a kijelölt bírói stáb „rendkívül összetettnek” tartja. Ebben az esetben a határozattervezet előtt az ügy úgynevezett problematika fázisba kerül. „Ekkor a bíró nem kész határozattervezetet, hanem problematikát fogalmaz meg, ami a témakör történeti, nemzetközi összehasonlító elemzését tartalmazza, megje­lölve a legfontosabb elvi kérdéseket és döntési lehetőségeket” – árulta el Sereg András.

Mint megtudtuk, ilyennek, azaz „rendkívül összetettnek” találta például az Ab a saját hatáskörét módosító törvénnyel kapcsolatban beadott indítványt is, ezért ebben a kérdésben még határozattervezet sem készült. Mostanában egyébként jogász berkekben vita van arról, egyáltalán van-e elvi lehetősége az Ab-nek az az alkotmánymódosítások vagy az új alkotmány felülvizsgálatára. Egyesek szerint nem, míg mások szerint bizonyos lényegi, nem technikai ügyekben igen. Az Ab-nek mindenesetre számolnia kell azzal, hogy ha netán szakít az eddigi gyakorlatával és mégis felülvizsgálja az alkotmánymódosításokat, esetleg kimondja az alkotmányellenességüket, nagy valószínűséggel harcra kényszerül majd a kormánnyal, amely az eddigi gyakorlatra fog hivatkozni.

Gyorsak is tudnak lenni

Az ügymenet azonban nem minden esetben lassú, s ha akar, az Ab gyors is tud lenne. Ahogy arra Tóth Gábor Attila alkotmányjogász egyik írásában rámutatott, több olyan eset is előfordult már az Ab történetében, amikor a testület villámgyorsan cselekedett. 2003-ban például az akkori pénzügyminiszter elrendelte, hogy meghatározott összeg felett minden kereskedő köteles számlát kiállítani, Péterfalvy Attila adatvédelmi biztos áprilisban alkotmánybírósághoz fordult, a testület pedig már júniusban határozatot hozott a rendelet megsemmisítéséről. Ahogy akkor sem tétlenkedett a testület, amikor a 98 százalékos különadóval kapcsolatos kérelmeket kellett elbírálni. Az ezzel kapcsolatos törvény tavaly augusztus közepén jelent meg a közlönyben, majd két hónappal később már meg is semmisítette a testület.

„Forradalmi helyzetben forradalmi megoldásokra van szükség” – mondta ironikusan a hvg.hu-nak Majtényi László, utalva arra, hogy az Ab-nek elemi, morális kötelezettsége, hogy a jelenlegi kiemelt fontosságú ügyeket olyan időpontokban döntse el, amikor még nem jóvátehetetlenek a következmények. „Súlyos vétség lenne, ha időhúzásra játszana, ami az alkotmánybírósági eljárási taktikák között amúgy legitim” – mondta. Úgy véli, vannak helyzetek, amikor ez az időhúzás nem kifogásolható, most azonban a testület ezt nem engedheti meg sem magának, sem annak a kötelezettségnek, amely a magyar demokráciával szemben fennáll az Ab részéről. Majtényi László egyébként biztos abban, hogy a médiatörvény elbukik az Alkotmánybíróság előtt. A kérdés csak az, mikor.

Dezső András

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!