Szabó Tímea és Schiffer András hétfőn benyújtott törvényjavaslatukban kitérnek arra is, hogy a közkegyelem nem vonatkozna azokra, akik fegyveresen vagy felfegyverkezve támadtak hivatalos személyekre. A közkegyelemben részesülők mentesülnének a büntetés végrehajtása, illetve a büntetett előéletből fakadó hátrányok alól.

Az első fokon eljáró bíróság a javaslat szerint legkésőbb október 23-ig nyilvánítaná semmisnek korábbi határozatát, míg az ügyészség ugyancsak október 23-ig megszüntetné a folyamatban lévő eljárásokat. Indoklásukban azt írják, hogy a fideszes Balsai István által benyújtott, a 2006 őszi tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról szóló, úgynevezett semmiségi törvényjavaslat teljességgel elfogadhatatlan módon érintené a jogrendszert.

Az LMP-s politikusok úgy látják, hogy az a javaslat ellenkezik a hatalmi ágak elválasztásának alapelvével, mert a törvényhozás kötelezné a bíróságot, hogy mondja ki a saját ítéletének a semmisségét. Felhívják a figyelmet, hogy az közokiratokat és tanúvallomásokat minősítene utólag, mérlegelés nélkül törvénysértőnek, "ami mind a bíróság, mind a rendőrség valamennyi későbbi nyilatkozatába vetett bizalmat rombolná".

Hozzáteszik, hogy a rendőri vallomáson alapuló ítéletekre szűkítés pedig teljesen igazságtalan. Úgy fogalmaznak, hogy a semmisség nem mondható ki akkor, ha az ítéletet a bíróság civil tanúk vallomása, a terhelt beismerő vallomása alapján hozta meg. Megjegyzik, hogy a civil tanúk között lehettek rendőrügynökök, és "aligha zárható ki, hogy a beismerő vallomások a nyomozó hatóság előtt fizikai vagy pszichikai kényszer hatására jöttek létre".

Igazságtalannak tartanák azt is, ha a civilek ellen hozott ítéletek fennmaradnának. Utalnak arra, hogy az első fokon eljáró bíróságok 84 százalékban adtak helyt az ügyészség indítványának és rendelték el az előzetes letartóztatást, de a másodfokú eljárásban az első fokú végzések 78,6 százalékát hatályon kívül helyezték. Meglátásuk szerint ez "világosan mutatja, hogy a bíróságok a politikai helyzet nyomása alatt, zavarodottan hozták meg a döntéseiket".

Úgy összegeznek: a törvényhozásnak alkotmányos joga, hogy közkegyelmet hirdessen. Úgy fogalmaznak, hogy a kegyelem kivételes jellegénél fogva nem érinti a bíróságok jogkörét, nem bírálja felül a bíróság ítélkezését, csak azt mondja ki, hogy a "társadalom képviselete le kívánja zárni a felelősségre vonás és a büntetés korszakát".