A fideszes országgyűlési képviselő - aki a táblabíróságon végigkísérte az ügy tárgyalását - azt mondta: ellentétes érzelmek vannak benne a döntést követően, "kicsit rosszízű" számára az ítélet, mert nem azok a rendőröket ítélték el, akik 2006-ban valóban megverték. (A bíró az indokolás során hangsúlyozta: nem az elítéltek voltak a bántalmazók, de hivatásbeli kötelezettségük lett volna a képviselő segítségére sietni. Egyikük látta, a másik tudta, mi történt, mégsem intézkedtek.)

Révész Máriusz kitért arra is: négy és fél évvel az események után bízott abban, hogy lezárul ez az ügy, de lehetőség nyílt a harmadfokú eljárásra, így tovább folytatódik az eljárás. Leszögezte: a bírósági tárgyalások során egyértelműen kiderült, hogy rendőrök verték meg, holott erre okuk nem volt. A rendőrök ezzel bűncselekményt követtek el, és az is egyértelmű volt, hogy nagyon sok rendőr, aki az ügyben tanúként lett beidézve, a bírósági tárgyalásokon nem mondott igazat, "azaz hamisan tanúzott" - tette hozzá.

Mint mondta, volt két rendőr, akiket az ügyészségnek különböző okok miatt sikerült beazonosítania. Felidézte: a rendőrök döntő többsége mindenféle azonosítójel nélkül teljesített 2006. október 23-án szolgálatot az utcán. A két rendőrt azért sikerült a hatóságoknak azonosítaniuk, mert az egyik rövid ujjú felszerelésben volt, a másikat pedig azért, mert vallomásában arról beszélt, hogy "egy civil ruhás embert kísért hátra".    

Révész Máriusz hozzátette: ezt a két rendőrt ítélte el a bíróság amiatt, hogy egyikük látta, a másik pedig tudta, hogyan verték őt meg. A politikus szerint azonban e két rendőr környezetében álló 20-30 rendőr ugyanolyan felelősséggel bír, mint ez a két rendőr, de "a kollegalitás működött”. Kérdésre válaszolva a képviselő közölte: e két rendőr nem tett utalást a bántalmazókra, az eljárás során mindig azt mondták – és szerinte ezt az ügyészség nyomozása is alátámasztotta –, hogy akkor egy helyre 7-8 egységből érkeztek rendőrök az ország különböző pontjairól. A rendőrök szerint a felszerelésben nem ismerték meg egymást.    

Szintén kérdésre válaszolva a politikus arról is beszélt, hogy a 2006. őszi események miatt "nem lefelé, hanem felfelé kell keresni a felelősöket". Hangsúlyozta: úgy véli, sokkal nagyobb a felelőssége azoknak, akik az akkori helyzetet előidézték az országban, továbbá akik több ezer rendőrt vezényeltek ki az utcára azonosítójel nélkül. Megnevezte Bene László akkori országos rendőrfőkapitányt és Gergényi Péter akkori budapesti rendőrfőkapitányt is, akik ellen korábban feljelentést is tett emiatt. (Nyomozást végül nem rendeltek el velük szemben.)    

Révész Máriusz szerint a 2006. őszi események tanulságait le kell vonni és külön szólt arról, hogy helyesen fogadta el a parlament az általa amnesztiatörvénynek nevezett semmisségi törvényt.  Megemlítette ugyanakkor azt is, hogy a rendőrök gyakran 36 szolgálatot láttak el abban az időben, és feltehető, hogy követtek el olyan tetteket, amelyeket kipihenten nem tettek volna.  A Fővárosi Bíróság még 2009 decemberében nem jogerősen bizonyítottság hiányában felmentette a vádlottakat. A döntés ellen az ügyészség elsődlegesen a bűnösség megállapításáért fellebbezett. Így került az eljárás a táblabíróságra. 

A Fővárosi Ítélőtábla csütörtökön mindkét, Révész Máriusz 2006 októberében történt bántalmazásával összefüggésbe hozott rendőrt bűnösnek mondta ki és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Csaba Attilát bűnsegédként elkövetett testi sértés, valamint bűnsegédként, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt, Nagy Attilát pedig bűnpártolás miatt ítélte 1-1 év, 2-2 évre felfüggesztett szabadságvesztésre.    

A bíró indoklása során hangsúlyozta: nem ők voltak a bántalmazók, de hivatásbeli kötelezettségük lett volna a képviselő segítségére sietni. Egyikük látta, a másik tudta mi történt, mégsem intézkedtek. A másodfokú ítélet ellen – mivel az különbözött az első fokon kiszabottól – a vádlottak és védőik fellebbezést nyújtottak be.