A hazai és külföldi illetékesek szerint is sértheti a munkavállalók szabad mozgásának jogát az új felsőoktatási törvény hallgatói szerződésre vonatkozó rendelete. Ugyanakkor az is kérdéses, hogy az államilag támogatott hallgatók keretszámának csökkenésével teljesíteni tudjuk-e majd EU-s vállalásainkat.

Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár rövidesen Brüsszelbe utazik, hogy megvitassa az Európai Bizottságban (EB) a magyar közoktatási és felsőoktatási törvénnyel kapcsolatos aggodalmakat – erről még Androulla Vassiliou, az oktatásügyért is felelős európai biztos számolt be az EU-országok oktatási minisztereinek múlt pénteki tanácskozása után tartott sajtótájékoztatón. Dennis Abott, Vassiliou szóvivője lapunknak ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy semmifajta „nyomozás” vagy „eljárás” nem indult Hoffmannék ellen. Annyi azonban tudható, hogy a biztos és Hoffman Rózsa „megállapodtak abban, hogy rövid időn belül találkoznak”. Abott szerint az „EB figyelemmel kíséri az új felsőoktatási és közoktatási törvényt”, és megerősítette, hogy Vassiliou „aggodalmát fejezte ki annak lehetséges következményeivel kapcsolatban”.

A 2012. január 20-án elfogadott, itthon is élesen bírált kormányrendelet ugyanis előírja, hogy aki az új felsőoktatási finanszírozási rendszerben államilag finanszírozott képzésben szerzi a diplomáját, annak a diplomázást követő 20 éves periódusban bármikor legalább kétszer annyi időt kell eltöltenie Magyarországon, mint amennyi ideig a tanulmányait végezte. Amennyiben ezen kötelezettségének nem tesz eleget, a végzett hallgatónak vissza kell fizetnie teljes egyetemi képzésének költségeit – mindezt a tanulmányok megkezdése előtt, az úgynevezett hallgatói szerződésben kell vállalniuk a tandíjmentesen tanuló egyetemistának. Abott szerint mindez azzal a kockázattal járhat, hogy korlátozza a diákok oktatási rendszeren belüli mobilitását, később pedig szabad hely- és munkaváltoztatásra vonatkozó európai jogaikat is csorbíthatja.

Nem kínál valódi alternatívát

Arról, hogy ütközhet-e EU-s normákba a "röghöz kötés", megkérdeztünk egy hazai nemzetközi jogászt is. Kende Tamás szerint „ehhez hasonló szabályok máshol is léteznek a gyakorlatban, sok országban vannak olyan hallgatók, akik azért kapnak állami ösztöndíjat, hogy utána cserébe az államnak dolgozzanak. Azaz az állam mint munkáltató ad oktatási ösztöndíjakat, és ilyen minőségében tanulmányi szerződéssel köti magához az ösztöndíjasokat, egyetemi tanulmányaik végeztével”.

Bár nem utaznak tömegével külföldre a friss diplomások, a kormány röghöz kötné őket

MTI / Földi Imre

Hoffmannék hallgatói szerződésével viszont éppen az a legnagyobb probléma, hogy „az állam nem kínál munkát az itt maradóknak, csak arra kötelezi őket, hogy a következő két évtizedben meghatározott ideig Magyarországon dolgozzanak, azaz ne éljenek a tagállamok közötti mozgás szabadságával. Azt sem lehet világosan látni, hogy a gyakorlatban, az internet korában hogyan tudják majd ellenőrizni, hogy valaki Magyarországon vagy Svédországból, távmunkában dolgozik éveken keresztül” – mondja a szakember, aki szerint a személyek szabad áramlását deklaráló jog hatáskörét is értelmezni kell ebben az esetben, mivel ez alapján lehet eldönteni, hogy valóban sérti-e a mozgás szabadságát a szóban forgó intézkedés.

A bírósági gyakorlatban eddig inkább olyan ügyek merültek fel, ahol a mozgás szabadságát azok az államok korlátozták, ahová az uniós polgárok mozgásszabadságukat gyakorolva bevándoroltak. Ezekben az esetekben a bevándorlás célországa olyan plusz kikötéseket fogalmazott meg, amelyek gyakorlati hatása megakadályozta vagy korlátozta volna a jogosultakat abban, hogy az adott államban éljenek vagy dolgozzanak. Az Európai Bíróság azokat az intézkedéseket és korlátozásokat, amelyek ténylegesen vagy hatásukban korlátozták a szabad mozgás gyakorlását, legtöbbször eltörölte.

A másik (vagyis a kibocsátó, nem a befogadó) oldalról kevesebb ilyen ügy merült föl, de ha a bíróság ebben az esetben is ugyanezt az elvet alkalmazná, mint a bevándorlók esetén, akkor nincs kizárva, hogy jogellenesnek minősítené a magyar felsőoktatási törvényt. Kende Tamás szerint ugyanakkor az oktatással kapcsolatos szabályok úgy is megfogalmazhatók, „amelyet a Bizottság és a Bíróság nem minősítene jogellenesnek, és amely talán a hallgatók felháborodásához sem vezetne”.

Az oktatási EU-biztos a Bruxinfo információi szerint emlékeztetett arra, hogy ritka, de nem példa nélküli, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indítson oktatási kérdésekben egy tagállam ellen. Ausztria például néhány évvel ezelőtt azért kényszerült szabálymódosításra, mert Bécs városa az egyetemein tanuló külföldi diákoknak nem biztosított ugyanolyan tömegközlekedési kedvezményeket, mint a helybéli fiataloknak.

Nem teljesített vállalás

A szabad munkaerő-áramlás akadályoztatása mellett a keretszámok csökkentése is szálka lehet az EB szemében. Kérdéses ugyanis, hogy a felsőoktatási férőhelyek számának drasztikus szűkítése mellett teljesíteni tudjuk-e uniós vállalásainkat a diplomások arányának növeléséről. Az EU növekedési stratégájában, az Európa 2020-ban szinte minden tagállam azt vállalta, hogy 2020-ra 40 százalékra emeli a 30-34 évesek körében a diplomások arányát. Magyarország mindössze 30,3 százalékot vállalt, aminek teljesítése az eddigi feltételek mellett sem lenne kis feladat, 2009-ben a már említett korosztálynak nálunk 23,9, míg az EU-ban 32,3 százaléka volt diplomás – a mostani intézkedések pedig előreláthatóan még nagyobb lemaradást eredménynek majd.