Borovszky Tímea ügye kacskaringós pályát jár be, és még korántsem jutott a végéhez. A Hiller István vezette Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz (OKM) 2009 februárjában közérdekű bejelentés érkezett Nagy Attilától. A HÖOK a Hallgatókért Alapítvány egykori vezetője ebben azt állította, hogy Borovszky „Zuschlag Jánoshoz hasonlóan különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette elkövetésével alaposan gyanúsítható lenne”. Igaz, arról is írt, hogy bár az Esélyegyenlőségi Főigazgatóság vezetője teljes mértékben alkalmatlan feladatára, minden bizonnyal nem követett el bűncselekményeket. Később már nem gondolta így, és hivatali visszaéléssel meg vesztegetéssel is megvádolta.

Hiller miniszter fegyelmi vizsgálatot rendelt el, majd az ügyészséghez fordult, mondván, az ügy részleteinek kiderítésére csak büntetőeljárásban van mód. Idővel a bűncselekmény gyanúja egyetlen ügyre szűkült, mert már az ügyészség se látott kivetnivalót abban, hogy a roma egyetemistákat és főiskolákat támogató Romaversitas pénzt kapott a tárca maradványpénzéből, különösen nem ítélte a juttatást hivatali visszaélésnek.

Borovszky Tímea tavalyi tárgyalásán. Háta közepére

MTI

Mellékes körülmény

Viszont vesztegetés bűntette miatt mégiscsak vádat emelt az ügyészség Borovszky ellen. Nagy Attila ugyanis azt állította, hogy a főigazgató rávette arra, hogy Borovszky titkárnőjének adjon át 600 ezer forintot, amivel kiegészítheti minisztériumi fizetését. Nagy hajlandó volt erre, mert szerette volna, hogy alapítványa továbbra is részt vehessen a tárca hallgatókat támogató Katapult Mentorprogramjában. A nyomozás során Kovács Anikó, a tárcával szerződéses viszonyban álló munkatárs is elismerte, hogy Nagy Attila felajánlott neki pénzt, de ő ezt nem fogadta el. A főigazgató ezt határozottan tagadta.

Első fokon a Fővárosi Bíróság járt el, és 2010 májusában két év – három év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte Borovszkyt. Az ügyészség súlyosbításért, a volt főigazgató felmentésért fellebbezett.

A kormányváltás után a nem jogerősen elítélt tisztviselőt kirúgták, a főigazgatóságot pedig jogköreinek megkurtítása mellett a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz (KIM) rakták át, meghatározó munkatársaitól idővel sorra megszabadultak. Borovszky és a főigazgatóság állítólagos viselt dolgait a sajtó is felkapta, különösen a jobboldalon, de a parlamentben is születtek jobbikos és fideszes felszólalások. A cigányok, a hátrányos helyzetűek és a fogyatékosok integrált oktatásának ellenfelei pedig diadalittasan a „romák pénzének ellopásáról” beszéltek, amiből szerintük egyenesen következik a programok szakmai sikertelensége. És ha nem lett volna elég mindez, Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos is feljelentést tett Borovszky ellen.

Szavahihetőségi gondok

A vesztegetési ügy pedig ment tovább a maga hosszadalmas és fordulatos jogi útján. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla tavaly szeptemberben bizonyítottság hiányában felmentette Borovszkyt. A döntés indoklásában a bíróság kiemelt fontosságot tulajdonított a terhelő tanúk szavahihetőségének és az érdekviszonyok feltárásának, hiszen a vesztegetés tényéről közvetlen tapasztalata csak Borovszkynak és Nagynak lehetett, Kovács Anikó pedig vallomása szerint főnökétől szerzett tudomást a „fizetéskiegészítés” jogellenes módjáról. Az ítélőtábla szerint Nagy Attila elfogulatlanságával szemben kételyt ébresztett, hogy csak tíz hónappal az állítólagos vesztegetési kísérletet követően tett bejelentést, és csak a Nagy Attila alapítványával szembeni vizsgálat negatív eredménye miatt, mert az után már nem volt lehetősége folytatni a mentorprogramot.

Borovszky és Nagy ugyanis 2008 folyamán konfliktusba keveredett egymással, mert a főigazgató elrendelte vizsgálat több pénzügyi szabálytalanságot tárt fel a mentorprogramnál, minek következtében Nagy kénytelen volt lemondani alapítványa vezetéséről, és a szervezet hallgatók mentorálására nem kapott több állami támogatást.

A másodfokú bíróság szerint a korábbi eljárásnak nem sikerült tisztáznia, miért találkozott Nagy Attila és Kovács Anikó többször, miközben az utóbbi már az első alkalommal elutasította a pénz átvételét. Vallomásaik több ponton is eltértek egymástól, sőt, Nagyé még korábban tett saját vallomásaitól is. Az ítélőtábla azt is feltárta, hogy Borovszky és szerződéses beosztottja viszonyát az is befolyásolhatta, hogy két hónappal Nagy bejelentése előtt Kovács Anikó közös megegyezéssel távozott a tárcától.

Ennél fontosabb körülménynek látszik azonban, hogy az eljárás nem talált indokot arra, hogy vajon hónapokon át miért nem érdeklődött Borovszky Nagynál és Kovácsnál az állítólagos kifizetésről vagy kifizetésekről, ha egyébként a főigazgató ezt az útját választotta a fizetés-kiegészítésnek. A két terhelő tanú ugyanis egybehangzóan állította, csak egyetlen alkalommal hallottak Borovszkytól az ügyletről, Nagy, amikor Borovszky felszólította, míg Kovács Anikó, amikor felettese tájékoztatta róla.

A Fővárosi Ítélőtábla szerint a kisebb bizonytalanságok egy vesztegetési ügynél nem jelentenek mellékes körülményt, márpedig „Nagy Attila vallomását nem tartotta hitelt érdemlőnek, a vádlotti védekezés megcáfolására nem alkalmas, miként Kovács Anikó vallomása sem”, ezért Borovszkyt felmentette.

Vissza a feladóhoz

A másodfok ez esetben nem jelentett jogerős döntést, mert az elsőfokú ítélettel szöges ellentétben állt, éppen ezért lehetőség volt harmadfokú ítélkezésre is. Az ügyészség fellebbezett, így a Kúria járhatott el az ügyben. A Legfelsőbb Bíróság örökébe lépő törvényszék mai ítéletében az előzőt csak részben találta megalapozottnak, ezért megismételt eljárásra kötelezve visszautalta az ügyet a Fővárosi Ítélőtáblához. A Kúria leginkább Nagy Attila három munkatársa vallomásának kizárását sérelmezte, mondván, a másodfokú bíróságnak módjában állt volna ezek ellentmondásait feltárni, amit azonban elmulasztott.

Amennyiben tehát az ítélőtábla, fenntartva korábbi döntését, újfent az elsőfokú bíróság ítéletével szemben foglal állást, nagy esély van arra, hogy újabb fordulókkal hosszabbodik az eljárás, ami akár egy évvel is kitolhatja a jogerős ítélet megszületését.

A „Borovszky-ügy” mellékszíntere egyébként egy magánvádas büntetőper is, amelyben a főigazgató és egyik egykori munkatársa azzal vádolja Nagy Attilát, hogy megsértette becsületüket. Ennek tárgyalását tavaly januárban elhalasztották.