Magyarországon jelenleg mintegy 400 embert tartanak fogva (ennek több mint felét Nyírbátorban), akik hivatalos iratok nélkül lépték át a magyar határt. Közülük legtöbben menedékkérők, akiknek egy 2010-es jogszabály-módosítás értelmében menedékkérelmi eljárásuk végkimenetelét az úgy nevezett őrzött szállásokon kell kivárniuk. Az áprilisban ismertetett ENSZ-jelentés szerint Magyarország folyamatos jogsértést követ el a menedékkérők fogva tartása miatt. A genfi menekültügyi egyezmény ugyanis kimondja, hogy nem szabad büntetni a papírok nélkül érkezőket – jelentette ki Gottfried Köfner, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) közép-európai regionális képviselője. A főbiztosság ezzel egyidejűleg javasolta, hogy a kormány ne tekintse őket aránytalanul nagy veszélyforrásnak, mint amennyi valójában jelentenek.

„Semmivel sem szigorúbb”

Az Országos Rendőrfőkapitányság (ORFK) és a Bevándorlási és Állampolgári Hivatal (BÁH) hétfői sajtótájékoztatóján nem értett egyet az UNHCR-rel, mondván, a hazai menekültügyi rendszert nem találják sem uniós normákba ütközőnek, sem jogsértőnek.

„Ez a rendszer pont olyan, mint az Európai Unió bármely tagállamában” – állította Végh Zsuzsanna, a BÁH főigazgatója a hvg.hu kérdésére adott válaszában. Ugyanakkor arra, hogy 2010-es menekültügyi jogszabály-módosítás visszaélésre adhat okot, többen figyelmeztettek már a módosítás hatályba lépésekor. 

A kritikusok, így a Maggyar Helsinki Bizottság is, azért tartották veszélyesnek, mivel az idegenrendészet hatáskörébe rendelte a menekültügyet, és a mendékkérők fogva tartási idejét fél évről egy évre emelte, ezzel pedig "szentesítette azt a fogva tartási gyakorlatot, amit 2010 előtt a strasbourgi emberi jogi bíróság önkényesnek és jogellenesnek talált" – mondta el a hvg.hu kérdésére Ambrus Ágnes, az UNHCR Közép-Európai Regionális Képviselet magyarországi részlegének vezetője.

A BÁH álláspontja szerint a szigorításra egyrészt a Magyarországra háruló, Nyugat-Európába tartó migrációs terhek miatt volt szükség. Végh Zsuzsanna kijelentette, hogy „az elmúlt egy-másfél évben a legnagyobb kihívás a migráció területén mind a bevándorlási hivatal, mind pedig a rendőrség számára az illegális migráció megnövekedése volt. Ez az illegális útvonal, ami Törökországon, Görögországon, Macedónián, Bulgárián, Szerbián és Magyarországon keresztül vezet az EU-ba, az a legfontosabb bevándorlási csatorna ma az Unióban. Nagyon sok kormányzati intézkedés született a határőrizet megerősítése céljából. Itt olyan nagyságrendről van szó, ami nyilvánvalóan nagy kapacitásokat köt le mind a szerb, mind a magyar oldalon. Szerbia tavaly több mint tízezer illegális bevándorlóval találkozott, ez több mint tízszerese a további években tapasztaltaknak.”

Ápol és fogva tart

A magyarországi menekültügyi rendszer úgy épül fel, hogy ha valakit elkapnak a zöld határon (általában a mintegy 1100 kilométer hosszú, külső schengeni szakaszon), és személyazonosságát nem tudja igazolni, akkor idegenrendészeti eljárás indul ellene, ennek keretében valamelyik magyarországi őrzött szálláson 72 órás őrizetbe veszik.

Mi az őrzött szállás?

Az őrzött szállás gyakorlatilag átmenetet képez a börtön és a többi menekülteket befogadó intézmény között, az ENSZ jelentés magyar verziójában fogdaként szerepel. Ezeket a létesítményeket a rendőrség tartja fenn és elsősorban őrizet céljára és személyes szabadságában korlátozott külföldi elhelyezésére szolgálnak. A nyírbátori őrzött szállást kívülről drótkerítés, belülről fegyveres biztonsági őrök és rácsok őrzik, bár a fogva tartottak napközben – legalábbis saját folyosójukon található szobáikból ki-be járhatnak. Az épületek között és azon kívül csak kísérettel és bilincsben közlekedhetnek. Magyarországon négy őrzött szállás található, Győrben, Kiskunhalason, Budapesten és Nyírbátorban.   A magyarországi négy őrzött szálláson jelenleg 184 hivatásos rendőr és 340 fegyveres biztonsági őr dolgozik, a fogva tartottak száma 350-400 fő között mozog, akiknek mintegy negyedét teszik ki menedékkérők – tájékoztatta korábban a hvg.hu-t Gyulai Gábor, Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi programvezetője. Gyulai azt is elmondta, hogy hivatalos adatok szerint az őrzött szállásokon fogva tartottak ellátása 2011. első felében 914 millió forinttal terhelte meg a magyar állam költségvetését, ami egy évre majdnem két milliárd forintot jelent.   Nemrég a menedékkérők fogvatartásának megszűntetése miatt fordult az Európai Parlamenthez 166 európai civil szervezet, köztük a magyar részről a Magyar Helsinki Bizottság, a Református Menekültmisszió, a Menedék Egyesület, a Cordelia Alapítvány és az Amnesty International.

Az őrzött szállásokon csak férfiakat tartanak fogva, a családok, nők és gyermekek a békéscsabai nyitott szállásra kerülnek. A Magyarországra érkező menedékkérők 80 százaléka egyedül érkező férfi. Nyírbátorban mintegy 200-250 főt tartanak fogva, körül-belül 20-25 nációból érkeztek, legtöbben Afganisztánból, Pakisztánból, Észak-Afrikából, Koszovóból, de jönnek Kínából és Grúziából is. Nagy részük muszlim és fiatal, de változó háttérrel érkeznek: van, aki vizesen, „egy szál gatyában”, van, aki szervezett keretek között, van, aki budapesti egyetemistaként, lejárt vízuma miatt kerül ide – tudtuk meg a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület helyszínen dolgozó szociális munkásaitól.

A 72 órás őrizetbe vétel alatt a helyi bíróság rendelheti el a fogva tartás 30 napos meghosszabbítását. Elméletileg ebben a harminc napban tisztázódhatna a fogva tartottak személyazonossága és státusza, ekkor dől el az is, hogy az illetőt visszatoloncolják-e egy Magyarország által biztonságosnak ítélt országba, vagy az illető beadhatja-e menedékkérelmét. A 2010-es jogszabály-módosítás értelmében ez a 30 napos intervallum 12 hónapig meghosszabbítható, tehát akár egy éves fogva tartást is lehetővé tesz. 

A nyírbátori őrzött szálláson a Helsinki Bizottság jogi segítője, Miskolczi Róbert szerint az őrizet elrendelése sokszor jogszabályt sért, jogellenes, gyakran felesleges és a végrehajtás tekintetében indokolatlanul szigorú. A fogvatartást harminc nappal időről időre sok esetben azért is hosszabbítják meg, mert a helyi bíráknak egyszerűen nincs szabad kapacitásuk arra, hogy minden ügyet körültekintően, egyéni módon, személyre szabottan kivizsgáljanak. „Ebben a harminc napban kellene megvizsgálnia a bíróságnak, hogy fennállnak-e a fogva tartás hosszabbításának a törvényi feltételei. Ezek az esetek éves szinten mintegy ezres felülvizsgálati ügyszámot jelentenek, annak a 3-4 nyírbátori bírónak, akik ezek mellett látják el a saját, normál ügyterhükkel járó feladataikat, így a bírák minden jó szándéka mellet, az ügyteher nagyságrendje nem  teszi lehetővé az érdemi felülvizsgálatot.” Előfordult olyan eset is, hogy akkor is meghosszabbították a fogva tartást, amikor tudvalevő volt, hogy az illető minden bizonnyal részesülni fog a nemzetközi védelem valamely formájában, mivel háborús övezetből érkezik, tehát a visszatoloncolás esetében semmiképp sem állhat fenn – mint ahogyan az történt nemrég Szomáliából érkezett menedékkérő fiatalemberek esetében, akik végül csaknem négy hónapot töltöttek el Nyírbátorban.

Tranzitban

A magyar menekültügyi rendszer vizsgálatakor nem hagyható figyelmen kívül az a szempont, hogy Magyarország elsősorban tranzitország, amelyen keresztül próbálnak eljutni Németországba, Franciaországba, Svájcba vagy esetenként skandináv országokba. Ha már korábban Magyarországon adtak be menedékkérelmet, gyakran visszatolncolják őket hozzánk.

A menekültekkel foglalkozó civil szervezetek képviselői már korábban figyelmeztettek, hogy a rendszerből kikerülve a legnagyobb problémát az okozza, hogy a menekültek és a menedékkérők nehezen találnak Magyarországon munkát, nem beszéve a nyelvi nehézségekről. A nyírbátori őrzött szálláson tett látogatásunk során – bár mi nem kérdezhettünk – sok fogvatartott érdeklődött a kinti viszonyokról. Az egyik háromágyas szoba lakója körbevezetés közben kérdezgetett: nem tudunk-e valami munkát? A cella ajtaján lévő cetli arról árulkodott, hogy éppen afgánok laknak itt. „Ha itt találnék munkát, Magyarországon dolgoznék. Ha Németországban, akkor ott” – mondta egyikük. Egy másik fogvatartott feldúltan szólt utánunk: nem vagyok bűnöző, miért vagyok itt négy hónapja? 

Miskolczi Róbert, a Helsinki Bizottság ügyvédje szerint a fogva tartásnak semmilyen preventív célja nincsen, egyedüli oka az, hogy „kéznél legyen a fogvatartott, amikor kitoloncolják. Értelmetlen, józanésszel nehezen magyarázható okok miatt tarthatják fogva őket. Ezek az emberek nem bűnözők, jobb élet reményében kerekedtek fel. Itt pedig, ne tévesszen meg senkit az őrzött szállás elnevezés, gyakorlatilag börtönben vannak. Ha kísérik őket az épületek között, akkor bilincsben teszik meg, ugyanígy mehetnek orvoshoz is. Ahogy beszélgetek velük, abból az derül ki, hogy az okoz nagy nehézséget számukra, hogy elhordozzák azt a fogva tartási időt, amiről nem is tudják, hogy mennyi lesz és mi az oka.”

„Szerbiának segíteni kell”

A jelentés szerint az UNHCR azt is nehezményezi, hogy Magyarország nem vizsgálja körültekintően a visszatoloncolások várható következményét. Így a visszakényszerített menekülők sokszor életveszélynek vannak kitéve. „Magyarország a visszatoloncolásokkal azt vállalja, hogy megsérti a saját maga által vállalt követelményeket" – mondta Köfner.

Végh Zsuzsanna szerint az uniós tagállami szakértők is elégedettek a magyarországi jogszabályi környezettel.

ENSZ kifogásolta azt is, hogy a menedékkérőket az őrzött szállásról gyakran visszairányítják a magyar menekültügy szerint biztonságosnak tartott országokba, mint amilyen Szerbia vagy Macedónia. Ezeket az országokat azonban sem az Európai Bizottság, sem rajtunk kívül más EU-tagállam nem fogadja el biztonságos országként.

A BÁH erről is másképp vélekedik: Szerbia uniós tagjelölt ország, ami számára kötelezettségeket jelent, mégpedig azt, hogy teljes mértékben harmonizálja a szabályrendszerét és intézményrendszerét az uniós normákhoz. 2008-ban, amikor megszületett Szerbia menedékjogi törvénye, akkor az ENSZ tulajdonképpen átadta a menekültügyi eljárás lefolytatását a szerb hatóságoknak – tudtuk meg Végh Zsuzsától. 

A Helsinki Bizottság vizsgálata szerint a szerbiai valóság ugyanakkor teljesen más képet mutat, mivel a szerb menekültügyi rendszer súlyos hiányosságokkal küzd. A menedékkérők jelentős része mindenféle támogatás és szállás nélkül, elfogadhatatlan körülmények között (gyakran hajléktalanként) kénytelen az utcán tengődni. Szerbia soha senkit nem ismert még el menekültként, annak ellenére, hogy a menedékkérők jelentős része háború és erőszak sújtotta országokból (mint például Afganisztán vagy Irak) érkezik. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság egyértelmű állásfoglalásában kimondja, hogy Szerbia jelenleg nem tekinthető biztonságos menedéket nyújtó országnak.

Voltak intő jelek

Az ENSZ-jelenéssel kapcsolatban a BÁH azt kifogásolta, hogy az nem előzte meg közvetlen párbeszéd. A komolyabb átvizsgálásra ugyanakkor már a 2010-es törvénymódosítás után számítani lehetett, amikor az UNHCR aggodalmát fejezte ki ezzel kapcsolatban, januárban pedig az emberi jogok európai bírósága történetében először fordult elő olyan eset, hogy felfüggesztették egy menedékkérő visszaküldését Ausztriából Magyarországra, azzal az indoklással, hogy fennállhat a veszélye annak, hogy bántalmazásnak, kínzásnak teszik ki és szabadságjogainak sérelme is megvalósulhat. A visszaküldésre alapot adó uniós jogszabály a Dublini Rendelet, amelynek célja, hogy egy menedékkérelmet csak egy EU-tagállamban vizsgáljanak meg, legtöbbször ott, ahova a menedékkérő először belépett. Ez alól ez az egyetlen felmentés született.

Az ENSZ-jelentés kifogásolja, hogy a magyar őrzött szállásokon lakók számára nem egyértelmű, mikor, ki és milyen szempontok alapján kerül el innen az úgy nevezett nyílt szállások valamelyikére. Végh Zsuzsanna szerint mindezt „a jogszabály nagyon egyértelműen rendezi, hiszen az őrizet fenntartásának szabályait törvény állapítja meg. Ennek értelmében három napig lehet az ott tartózkodást a hatóság által elrendelni, utána csak bírósági kontroll mellett lehet hosszabbítható folyamatosan az őrizet időtartama, legfeljebb 12 hónapig. Ám, hogyha látszik, hogy egy idegenrendészeti hatósági döntés, történetesen a kiutasítás biztos, rövid időn belül nem hajtható végre, akkor a hatóság, a bevándorlási hivatal szabadítja az őrizetből a menedékkérőt és nyitott intézményben helyezi el.” 

Őrizem az életed?

„A menedékkérők a külföldi bűnözőkkel és az illegális bevándorlókkal együtt kerülnek börtönbe, ahol velük azonos elbánásban részesülnek. Az őrök pedig gyakran visszaélnek hatalmukkal és megfelelő kontroll nélkül viszonyulnak a fogva tartottakhoz. Rengeteg panasz és fellebbezés érkezett a fogva tartottak részéről, de az sincs pontosan tisztázva, hogy kihez lehet fordulniuk” – mondta Gottfried Köfner a jelentés ismertetésekor.Halmosi Zsolt dandártábornok, az Országos Rendőr-főkapitányság rendészeti főigazgatója  azonban azt mondta, hogy ez ügyben „a rendőrségnek nincs szégyellni valója”.

Miskolczi Róbert szerint „nyilvánvalóan nem igaz, hogy minden nap megverik őket, ám időről időre beszámolnak bántalmazásokról. Az már más kérdés, hogy ha odakerül a sor, hogy eljárást indítsunk, különböző okoknál fogva nem vállalják”. Az ENSZ-jelentés és más, menekültekkel foglalkozó civil szervezetek szerint az önmagában szíthatja a feszültségeket, hogy a rendőrök mellett fegyveres biztonsági őrök látnak el szolgálatot.

A Menedék munkásai arról számoltak be, hogy „nagy balhék nincsenek”, bár a légkör a bezártság és a sokféleség miatt eleve feszült. Személyfüggő, ki hogyan éli meg a bezártságot, mivel aki háborús övezetből érkezett, az örül, hogy nem lőnek, ugyanakkor a fogva tartást mindannyian nehezményezik, mivel ők nem bűnözők. Olyan is volt itt, aki „tökéletesen beszélt magyarul, szőnyegkereskedése volt Budapesten, a családja is ott él, mégis itt kötött ki” – számoltak be ott jártunkkor a Menedék munkatársai.

A zsúfoltság miatt – bár tettlegességig ritkán fajul – a fogdában érezhetően nagy a feszültség. Az itt dolgozók szerint ez, egyrészt természetes, mivel a rengeteg különböző hátterű ember lakik bezárva, ráadásul fegyveres biztonsági őrök árnyékában. Arról nem is beszélve, hogy 25-30 emberre jut egy wc és bár napközben viszonylag szabad a ki- és bejárás (legalábbis a cellák és a közös helységek tekintetében), a tv-szobában Al-Jazeera megy, a folyosókon ping-pong mérkőzés folyik és sokan várakoznak a számítógépterem előtt is. De a kis udvart kivéve az épületet csak bilincsben hagyhatják el, éjszakára pedig kulcsra zárják a cellák ajtóit.