hvg.hu: Miért éppen most jutott el odáig a kormány ön szerint, hogy a pénznyerő automatákat be kell tiltani?

Gulyás József: Lázár János még 2010 novemberében kezdte feszegetni a játékgépek ügyét. Akkor ugyan Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter elrendelt egy vizsgálatot, de ez nem hozott érdemi eredményt, lényegében nem tárt fel semmit. A Fidesz akkori frakcióvezetője nem hagyta ennyiben, továbbra is úgy ítélte meg, hogy a szerencsejáték-ipart fokozottabban kell ellenőrizni és adóztatni. Majd rövid idő leforgása alatt többször is módosították a szerencsejáték-törvényt, de ez nem hozta meg a várt eredményt, sőt az éppen átalakulófélben lévő nyerőautomata bizniszről kapott titkosszolgálati információk ismeretében már a miniszterelnök támogatásával döntött a kormány az azonnali beavatkozás mellett.

hvg.hu: Másoknak korábban miért nem állt ez érdekében?

G. J.: Nyilvánvaló, hogy a pénznyerő automatákból extraprofitot húzó tulajdonosi kör lényegében a kilencvenes évek eleje óta igyekezett befolyásolni a parlamenti frakciókat a jogszabályalkotásban, persze leginkább az aktuális kormányzó többséggel, befolyásos képviselőkkel, közigazgatási apparátus tagjaival keresték a kapcsolatot. Az, hogy bűncselekményekből származó pénzek tisztára mosásának az egyik legfontosabb terepe a szerencsejáték-ipar, melyben befolyásának folyamatos kiterjesztésére törekszik a szervezett bűnözés, az a bűnüldöző szervek és nemzetbiztonsági szolgálatok előtt mindig is egyértelmű volt. Az ezredfordulón több nyilvános nemzetbiztonsági hivatal által készített nyilvános dokumentum is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Már 2001-ben leírták, milyen technikákkal manipulálják a gépeket, megtévesztve a játékosokat és az adóhatóságot. Ennek ellenére – miközben éves szinten közel százmilliárdos nagyságrendű pénzek fordultak meg a pénznyerő automata üzletben – a gépek ellenőrzésére hivatott, és a legutóbbi időkig használatos eszköz, az úgynevezett Integrált Ellenőrző Készülék műszaki specifikációja 2000-ben készült. Nincs jó válasz arra, hogy mindez hogyan fordulhatott elő, miért nem foglalkoztak ezzel, annak ellenére, hogy én erre 2008 és 2010 között külön felhívtam a figyelmet. Attól tartok, a status quo fenntartása melletti érdekek erősebbnek bizonyultak a területre rálátó döntéshozók körében, mint a beavatkozás mellettiek, és elmaradt az iparág hatékony ellenőrzése, a szükséges fellépés.

hvg.hu: Mi szerepelhetett abban a jelentésben, amely alapján meghozta a kormány a döntést?

G. J.: Azt, hogy pontosan mi van benne, nem tudjuk, de nem tudhatták meg a rendkívüli kormányülés napján összeült nemzetbiztonsági bizottság tagjai sem. Csak a kormánytagok elmondásai alapján lehet következtetni arra, mit tartalmaz. Azt gondolom, hogy most a döntéshozók legszűkebb köre – konkrétan a kormányfő és a Miniszterelnökséget vezető Lázár János – a szolgálatok jelentése alapján mögé látott az iparágról eddig tudható információknak, s amit láttak, az elrémisztette őket.

hvg.hu: Mégis mi juthatott a tudomásukra?

G. J.: A szerencsejátékkal foglalkozó cégek nem különösebben szem előtt lévő valódi tulajdonosi köre, valamint az iparágban zajló pénzmosási tevékenység, és a „megmozdított” pénzek mennyisége önmagában is biztonsági kockázatot jelent, erről azért eddig is voltak információk. Ezen túlmenően az történhetett, hogy nyilvánvalóvá vált a kormányfő számára, hogy a szervezett bűnözői körök – nem először – utat találtak a politikai döntéshozók felé. A szolgálatok dokumentálhatták azt is akár, hogy az ágazat tulajdonosi körének érdekében a közigazgatás és a politikai élet befolyásos szereplőivel élő kapcsolatot ápolnak, és már nem a hagyományos lobbi tevékenység zajlik az iparág érveivel, hanem nagy pénzek mentén zajlik a korrupció. Tetten érhetőek a vesztegetési törekvések. Ám nem a leleplezés, illetve feltárás mellett döntöttek, hanem a folyamat azonnali leállítása mellett, ezért lépett ilyen gyorsan és durván a kormány. A statáriális jogalkotásra, a drasztikus azonnali beavatkozásra más magyarázat nem nagyon van. Lázár János maga mondta el, hogy attól tartott, egy elhúzódó vita esetén felpuhult volna a törvényjavaslat, vagyis nem akarták kitenni frakciójukat a további befolyásolási törekvéseknek, valamint annak, hogy erről információk kerüljenek a szolgálatok és a bűnüldöző szervek birtokába. Pedig – meggyőződésem szerint – jobb lett volna, ha várnak egy hetet, hogy legyen nyilvánvaló, milyen mozgolódások zajlanak az ügyben, és így akár tettenérésig, illetve a leleplezésig is eljuthattak volna.

hvg.hu: És a játékgéplobbi által megtalált politikusok maradhatnak a helyükön? Ha valaki ebben az ügyben hozzájuk fordult, más is megtalálhatja őket.

G. J.: Nem látunk tisztán, nem tudjuk, kikről milyen információk keletkeztek, de az ilyen politikusok már nem autonóm tényezők, tudják, hogy csak az első számú vezető kegyelméből maradhatnak a helyükön.

hvg.hu: Ön szerint csak ez az egy terület talált utat a politikához?

G. J.: Nyilván nem. A jogalkotás külső befolyásolása tisztességes és kevésbé tisztességes technikákkal eddig is létezett. Ám itt nagyon más a „tét” a pénznyerő automaták által kitermelt összegek nagyságrendje miatt, ráadásul a pénzek jelentős részének sem az eredete, sem az útja nem tisztázott.

hvg.hu: Az áfacsalók is jelentős összegtől fosztják meg a költségvetést. Velük szemben nem kell ilyen drasztikusan fellépni?

G. J.: Fontos lenne természetesen. Az áfacsalásoknál egymástól elkülönült csoportok követnek el súlyos gazdasági bűncselekményeket, itt pedig jelen van a szervezett alvilág, amelyik egy olyan iparágból vesz ki nemtelen eszközökkel pénzt, mely ráadásul 100 ezres nagyságrendben termelt ki Magyarországon szenvedélybetegeket.

hvg.hu: Kiket nevezhetünk a játékgépesek közül szervezett bűnözőknek?

G. J.: Fontos kimondani, hogy nem mindenki bűnöző, aki a szerencsejáték-iparból próbál megélni. A szervezett bűnözői csoportok többnyire a látható tulajdonosi kör mögé bújnak, vagy annak a vámszedői. Több vállalkozásnál első ránézésre látszik, hogy a valódi tulajdonosi kör igyekszik láthatatlan maradni. Kézbesítési megbízottak működnek közre, offshore cégek bukkannak fel több vállalkozás hátterében. A hazai vagy külföldi illetőségű alvilági tulajdonosi kör ritkán adja nevét, hogy könnyedén fellelhessük őket a cégnyilvántartásban.

hvg.hu: Úgy is nézhetjük, hogy a játékgépesek megpróbáltak néhány kormánypárti politikussal együttműködni vállalkozásuk még sikeresebbé tételében, s miután ez kiderült, egy huszárvágással elérték, hogy ezek az egyesekre nézve terhelő információk véletlenül se jussanak nyilvánosságra, nem? Ezek a megtalált politikusok nem jelentenek nemzetbiztonsági kockázatot?

G. J.: Természetesen, kockázatot jelentenek a zsarolható befolyásos képviselők, ugyanis nem a talpasok vannak korrumpálás célkeresztjében, de vélhetően a politikai döntéshozókat – az eddigi tapasztalatok alapján – jobban érdekli a nemzetbiztonsági kockázatnál az ő közvetlen politikai kockázatuk. Nem mernek főtisztáldozatot hozni, inkább bevédik a „kádereket”, akik viszont így számukra lesznek bármikor presszionálhatók, vagyis könnyen kezelhetők, ami külön hasznos lehet a belső pozícióharcok során. Nem érdek tehát az ügyek feltárása, pedig a nemzetbiztonsági szolgálatoknál megvan erre a képesség és a tudás. Hatékonyan képesek segíteni a nyomozóhatóságok munkáját, ha van ezt igénylő, megkövetelő politikai akarat. Ám – nem először – úgy tűnik, most sincs, és ha nincsenek végigvitt komoly ügyek, akkor soha nem jutunk el a szükséges katarzisig, és egyre züllöttebb viszonyok közé kerülünk. A bűnt nem követi bűnhődés, mert nem éri utol az igazságszolgáltatás. A fajsúlyos szereplők megúszhatják, a pénzek útja feltáratlan marad. Így volt ez az olajügyekben, a Gripen-ügyben, vagy a brókerbotrányban, és bizony most sem vagyok bizakodó. Pedig az elmúlt két évtizedben a nyerőautomata-bizniszből több százmilliárd forint a költségvetés bevételi oldala helyett máshol kötött ki.

Horváth Szabolcs

hvg.hu: Milyen bűnhődésről beszélnénk, hiszen senkinek a szerepe semmilyen formában nem került elő?

G. J.: A lehető legrosszabb, ami történhet, ha itt megállunk. Ezt az ügyet nem lehet ennyiben hagyni. Jól működő demokráciákban ilyenkor felállítanak egy vizsgálóbizottságot, melynek a tagjai képesek kilépni a rosszul értelmezett pártérdekű megközelítésből. Nálunk a tisztázó vizsgálat még szóba sem került, igaz, a kultúrája sem nagyon létezik. Ám azt sem látom, hogy legalább egyenes kérdéseket tennének fel egymásnak a képviselők. Márpedig aki tisztességes, az látszódjék is annak, aki közösséget vállal a maszatolásban, az bizony lelép a tisztesség útjáról! A Fidesz–KDNP-frakció tagjainak most a sarkukra kellene állniuk, hogy nyilvánosságot kapjon, mi is szerepel a kormányfő asztalára letett jelentésben, mert a gyanú árnyéka most éppen rájuk vetül. Amíg ezt nem teszik, gyanú árnyéka vetül minden egyes kormánypárti képviselőre, és azt bizonyítja, félnek, tartanak egymástól.

hvg.hu: Itt azonban már nem magánéleti ügyek szerepelnek a terítéken, hanem sokkal súlyosabb dolgokról esik szó…

G. J.: Ezért is lenne szükség a tisztességesek kiállására. Egyelőre azonban egzisztenciális félelmek mentén jól kézben tartott parlamenti többséget látok.

hvg.hu: Ha semmi nem derül ki, akkor nemhogy megtisztulás nem lesz, de a történtek kaphatnak egy olyan értelmezést is, hogy a koncesszióval rendelkezők, akiknél továbbra is működhetnek a nyerőgép-automaták, kilobbizták maguknak a törvénymódosítást. Ön ezt miként látja?

G. J.: Ez is benne van a pakliban. A szerencsejáték-ipar egy része nyilván túléli ezt a krízist, csak még nem látjuk, hogy kik járnak majd éppen nagyon jól. Ha pár héten belül nem történik semmi és nem tudhatjuk meg, hogy mit miért csinált a kormány – súlyos nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva –, az egész visszahull azoknak a fejére, akik a döntésben részt vettek és átvitték a törvénymódosítást.