Egymásra mutogatnak, vagy egyáltalán „nem kommentálnak” azok az állami szervezetek, amelyeket a hvg.hu megpróbált szóra bírni annak az amerikai édesapának az ügyében, aki a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB) pert nyert a magyar állammal szemben. A nemzetközi bíróság június 11-i ítéletében egyértelműen kimondta: a magyar hatóságok nem biztosították az apa, G. Prizzia láthatási jogait, ezért évekig nem találkozhatott, végül pedig el is vesztette a kapcsolatot kisfiával.

Mint arról beszámoltunk, Prizzia az Egyesült Államokban élt magyar feleségével, kisfiuk kint született, kettős állampolgár. 2002-ben karácsonyi rokonlátogatásra utaztak Magyarországra, csakhogy felesége utána végleg itt maradt, beadta a válópert, és ettől kezdve magánál tartotta közös gyereküket. A nemzetközi bíróság végül arra jutott, hogy a magyar bíróságok, több államigazgatási szerv és a rendőrség is hibáztak, intézkedéseikkel megsértették a férfi jogait. Ezért a magyar államnak nem vagyoni kártérítésként 12 500 eurót, míg a perköltség megtérítésére további 10 ezret (összesen 6,5 millió forintnak megfelelő összeget) kell megfizetnie.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) az ítéletre reagálva azonnal azt közölte, hogy az „még nem végleges”, vizsgálják a fellebbezés lehetőségét. Egyúttal a gyámhatóság felelősségére utaltak, mint írták, azért marasztalták el a magyar hatóságokat, mert a kiskorú gyermek láthatására vonatkozó bírósági ítéletet az „négy éven keresztül nem hajtotta végre”.

A minisztériumban a fordítással bíbelődnek

Megkerestük a gyámhivatali rendszert felügyelő Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi), de a tárca nem kommentálta a strasbourgi döntést, illetve a KIM gyámhatósági mulasztásokra hivatkozó érvelését. Az „állásfoglalásuk kialakítása” sem történt még meg, csak „előzetes tájékoztatást” tudtak adni, mivel az ítélet kihirdetése óta eltelt két hétben még nem sikerült lefordítani a strasbourgi verdiktet. A fordítás „folyamatban van”, „az EJEB döntésének pontos tartalma minisztériumunk számára tehát még nem ismert” – írták.

Képünk illusztráció

sxc.hu

A minisztérium ugyanakkor "előzetes tájékoztatásképpen" a szülők felelősségét vetette fel. „A gyermek megnyugtató fejlődése érdekében mindenképpen a szülők együttműködésére lett volna szükség” – olvasható a hivatalos válaszban. Ugyanakkor tudomásuk szerintük a magyar anya és volt férje sem a kapcsolattartás kérdésében, sem a gyermek nevelésében nem jutottak dűlőre, „a szülők mindegyike a saját elképzeléseit akarta a gyermek gyakorlati nevelésében érvényesíteni”.

A gyámhivatal felelőssége azért vetődik fel, mert többéves pereskedés után a magyar bíróság ugyan szabályozta, hogyan tarthat kapcsolatot kisfiával az édesapa, de ebből semmi nem lett. A hatályos ítélet szerint havonta 4 napot tölthetett volna vele Magyarországon, a nyári szünetben pedig egy hónapra magával vihette volna a hazájába, csakhogy az édesanya 2007-től 2011-ig egyetlen nyáron sem engedte el vele a kisfiút, mert szerinte volt férje nem engedné visszautazni. Az apa jogi képviselője szerint a gyámügy mindössze kiszabott egy csekély pénzbírságot a kapcsolattartás akadályozásáért.

Az Emmi sajtóosztálya válaszában elismerte, hogy az apa-gyerek kapcsolattartásról hozott hatályos bírósági döntés „gyakorlati végrehajtása nem sikerült teljes mértékben, a nyári kapcsolattartás nem valósult meg”. Szerintük ennek ellenére az első fokú gyámhivatal a jogszabályoknak megfelelően járt el, amit a másodfokú gyámhivatal is helyben hagyott. Igaz, azt is el kellett ismerniük, hogy volt egy bírósági felülvizsgálat is, aminek eredményeképpen új eljárásra kötelezték a gyámhivatalt, a bíró szerint ugyanis egyáltalán nem bizonyított, hogy nem az anya hibájából maradt el a gyerek találkozása édesapjával. Megígérték ugyanakkor, hogy most, a magyar államot elmarasztaló strasbourgi ítélet után megvizsgálják a gyámhatóság eljárását, a döntés elleni fellebbezési lehetőség, a felelősség és a „gyermek jogainak, érdekének érvényesítési szempontjából” is.

Kérdezzük mástól

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletét nem kívánta kommentálni az ügyben szintén eljáró Kúria, vagyis a korábbi Legfelsőbb Bíróság sem. Mint írták, a legfelsőbb bírósági döntés egyébként is megegyezik a strasbourgi határozattal: a külföldön élő apának joga volt a nyári szünetben elvinni a kisfiát. „Ezt azonban nem hajtották végre” – ismerték el a Kőrös András tanácselnök bíró nevében a hvg.hu-hoz eljuttatott válaszban, de arra nem tértek ki, hogy ki és miért nem hajtott végre egy jogerős bírósági ítéletet. Az elkövetett eljárási hibák miatti felelősségre vonásra vonatkozó kérdést pedig azzal passzolták, hogy ez viszont az Országos Bírósági Hivatalra (OBH) tartozik. Ezzel körbe is értünk, ugyanis eredetileg pont az OBH sajtóosztálya irányított bennünket a Kúriához.

A Magyarországot elmarasztaló ítélettel záruló évtizedes ügybe a Külügyminisztérium is belekeveredett: 2009-ben a kisfiú el sem tudott volna utazni édesapjával, mert útlevele a tárcához került. Az édesapa ügyvédje, Volni Emese azt állította, hogy a moszkvai kereskedelmi képviselet botrányos eladásában érintett volt külügyi államtitkár, Horváthné Fekszi Márta átvette "megőrzésre" a gyerek úti okmányát, ami csak azután került elő, hogy a láthatásra megszabott nyári határidő már letelt. Emiatt az édesapa feljelentést tett, de azt elutasították.

„Az édesanya úgy jutatta el a külügynek a gyerek útlevelét, hogy ezt senkivel nem egyeztette előre: egyszerűen besétált, és egy lezárt borítékban leadta” – állította a hvg.hu-nak Horváthné Fekszi Márta korábbi államtitkár, aki 2010 októbere óta már nem dolgozik a Külügyminisztériumban. Ez a lépés a szervezettel szemben nem volt korrekt, hiszen szabálytalan, hogy a minisztérium így őrizzen egy személyi okmányt – tette hozzá. „A minisztérium több munkatársát meghallgatták az ügyben indult későbbi nyomozás során, és arra jutottak, hogy a külügy tisztességesen járt el. Ezt támasztja alá az is, hogy amikor kiderült, mi történt, nem is az édesanyának, hanem egyenesen az eljáró bíróságnak küldtük meg az útlevelet” – jegyezte meg Fekszi.

A külügy feljelent, a rendőrség megszüntet

Az útlevél mindenesetre egy ideig biztosan a Külügyminisztériumban dekkolt, mert a sajtóosztály szerint csak azután adták ki, hogy az apa végrehajtási eljárással is próbálkozott. A bírósági végrehajtó felszólította a külügyet az okmány kiadására, aminek végül eleget tettek. A nyár viszont közben eltelt, és a kisfiú abban az évben sem töltött időt az édesapjával. Mint előző cikkünkben megírtuk, a huzavona az útlevéllel azért is aggályos, mert az édesanya egy minisztériumoknak is dolgozó multinacionális cég államigazgatási területéért felelős vezetője.

Túry Gergely

Mindezek ellenére a külügy szintén nem akart reagálni a strasbourgi ítéletre. Mint írták, a „hivatalos választ, a magyar álláspontot az illetékes szerv fogja megfogalmazni, a Külügyminisztérium nem illetékes sem a bírósági döntés kapcsán, sem a felek magánjogi jogvitája kapcsán állást foglalni”. Azt viszont elismerték, hogy semmilyen jogszabály nem hatalmazza fel őket egy magánútlevél átvételére, tárolására. El is rendeltek egy belső ellenőrzést, majd ennek „megállapításaira alapozva” maguk is a feljelentést tettek hivatali visszaélés gyanúja miatt – ismeretlen tettes ellen. A nyomozó hatóság viszont szerintük azzal dobta vissza az ügyet, hogy már kivizsgálták az édesapa feljelentését, és a nyomozás során arra jutottak: „bűncselekmény nem megállapítható”.

A rendőrségtől nem sikerült részleteket megtudni a hivatali visszaélés gyanúja miatt folytatott eljárásról. Kétmondatos válaszukból mindössze annyi derült ki, hogy az ügyben eljáró Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Gazdaságvédelmi Főosztálya a nyomozást 2010. augusztus 6-án megszüntette.  Az édesapa ugyan megpróbálta továbbvinni az ügyet, és panaszt tett, de a nyomozás törvényességi felügyeletét ellátó Fővárosi Főügyészség ezt is elutasította.