Kellemes meglepetés érhet sok köztisztviselőt és egyéb állami alkalmazottat, amikor jövő januárban megkapják a fizetésüket, persze csak abban az esetben, ha a parlament elfogadja Kósa Lajos debreceni polgármester legújabb törvényjavaslatát. A Fidesz alelnöke ugyanis azt javasolja: jövőre kivételesen váltsák meg pénzben azokat a szabadnapokat – legalábbis egy részüket –, amelyeket ebben az évben a munkavállalók nem tudtak kivenni.

Kósa Lajos – javasolja

MTI / Beliczay László

A munka törvénykönyve, illetve a közszolgálati tisztviselőkről szóló jogszabály is általános szabályként rögzíti, hogy a szabadságot abban az évben kell kiadni, amikor az „keletkezik”, azaz néhány kivételtől eltekintve nem lehet azt görgetni, vagy pénzért megváltani. A Kósa által hétfői keltezéssel benyújtott törvényjavaslat ez alól adna egyszeri, részleges felmentést. Ezzel lényegében elismeri, hogy nem tudják betartani a törvényt, vagyis a közszolgák egy részének nem adják ki a nekik járó szabadságot.

Kósa azonban az indoklásban nem tér ki arra, hogy javaslata mennyivel terhelné meg a költségvetést. Valószínűleg épp ezért egyéni képviselői indítványként, nem pedig kormány-előterjesztésként került az Országgyűlés elé a javaslat: ha a Nemzetgazdasági Minisztérium nyújtotta volna be, akkor készíteni kellett volna egy úgynevezett hatásvizsgálati lapot is, amin fel kellene tüntetni, milyen költségvetési hatásai lehetnek, ha megvalósul a javaslat. A szabadságok részleges megváltása egyébként a 2014-es költségvetést terheli majd, amelynek számai ma még nem ismertek.

 Nem mindig megy a törvény szerint

Árva János

MTI / Soós Lajos

„Pontos számot nem tudok mondani, de valószínűleg tömeges jelenségről van szó, és gyanítom, hogy ez pénzben kifejezve milliárdokat jelent” – mondta a hvg.hu-nak Árva János, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke. Az érdekképviselet tapasztalatai szerint legtöbbször nem az történik, hogy a munkavállaló nem akar elmenni szabadságra, hanem olyan nagy a munkateher – részben a folyamatosan csökkenő létszám miatt –, hogy nem lehet törvényesen megoldani a szabadságolásokat.

A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény szerint a kormánytisztviselőknek évi 25 nap az alapszabadságuk, amihez több jogcímen, a besorolás vagy a beosztás szerint is jár pótszabadság. Egy főtanácsos például 9, egy osztályvezető vagy egy aljegyző 11 nap pótszabadságra jogosult. Ha van két, 16 évesnél fiatalabb gyermeke, az még négy napot jelent, vagyis egy kétgyermekes osztályvezetőt elvileg 39 szabadnap illetne meg egy évben. Ennek kiadása már okozhat gondokat, főleg, hogy a törvény szerint a munkahelyi vezetőknek minden év február végéig előre el kell készíteniük a szabadságolási tervet, amihez később ragaszkodni kell.

Kisebb eséllyel, de a magánszférában is előfordulhatnak hasonló esetek, de a Kósa-féle törvényjavaslat valószínűleg a kormányzati tisztviselőnek nem minősülő közalkalmazottak miatt módosítja a munka törvénykönyvét is. Jelenleg a munkavállalóknak 20 nap alapszabadságuk van, amihez az életkor és a gyermekek száma alapján jár pótszabadság: egy negyvenéves, kétgyermekes nőnek például évi 31 nap szabadságot kellene kiadni, ami már nem biztos, hogy mindenütt megoldható.

"Az elhasznált erőforrások pótlása"

Az indoklás szerint a módosításra a „ki nem adott szabadságokkal kapcsolatos jogi helyzet megoldása érdekében van szükség. Ugyanakkor a megváltás nem lehet korlátlan: össze kell adni a bennragadt napok számát a 2013-ban kivett napokéval, és csak annyit lehet megváltani, amennyivel ez a szám meghaladja az éves alapszabadságot.

Lefordítva egy konkrét példára: a fent említett, kétgyermekes osztályvezető 10 napot volt szabadságon, akkor a 39 szabadnapjából 29 ragadt benn. Mivel alapszabadsága 25 nap, 15 napot még mindenképp ki kell vennie, és csak 14-et lehet pénzre váltani.

Kell a pihenés?

AFP / Mahmoud Khaled

A Kósa-féle javaslat indoklása szerint erre a korlátozásra „a munkavállalók rendszeres munkavégzés során elhasznált erőforrásainak pótlása érdekében”, illetve „a regenerálódás alapvető szintjének feltétlen szem előtt tartása” miatt van szükség. Sejthető ugyanakkor, hogy ennek lehetnek költségvetési megfontolásai is: 20-25 szabadnap megváltása ugyanis a gyakorlatban már egy 13. havi bért jelentene a közszféra egy jelentős részének, ami összességében igen komoly kiadás lenne.

Csak egyszer, vagy minden évben?

Akad ugyanakkor olyan politikus is, aki szerint épp az a javaslat lényege, hogy bizonyos embereknek törvényesen lehessen kifizetni pluszjuttatásokat. A szocialista Lamperth Mónika módosító indítványt nyújtott be Kósa javaslatához, amelynek indoklásában azt írja: „A törvényjavaslat a közszférában és az állami cégeknél dolgozók jutalmazásának egy különleges jogalapját teremti meg”, úgy, hogy ne kelljen 98 százalékos adót fizetni a szabadságmegváltás után. „Ez a törvényjavaslat nem más, mint a politikailag lojális, ám szakmailag elfogadhatatlan tisztviselők és a politikai tanácsadók hivatalosan ki nem vett szabadságának kompenzálása, még a parlamenti választás előtt” – írja Lamperth.

Az MSZP-s képviselő szerint állítását leginkább az erősíti, hogy Kósa csak egyszer, 2014-ben kívánja alkalmazni a szabadságmegváltást. Ezért Lamperth azt javasolja, hogy tegyék általánossá az alapszabadságon felüli, ki nem vett szabadnapokat pénzre lehet váltani, nem csak 2014. február 1-ig, hanem minden év július 1-ig az előző évi, bennragadt szabadságokat. Ez Lamperth szerint lehetőséget teremtene a takarékoskodásra is, hiszen a munkahelyi vezetőnek lehetősége van március 31-ig kiadni az előző évről megmaradt szabadságokat, vagyis megúszhatja, hogy fizetni kelljen.

Egy rabszolgahajcsár a főnöke? Nem jut ki az irodából az aktahalmok miatt? Ha ön is hasonló cipőben jár, és sok a ki nem vett szabadnapja, írja meg történetét az itthon@hvg.hu címre!