„Túl korai lenne még nevekről dönteni. A folyamatról fogunk beszélni, amely odáig vezet, hogy az Európai Tanács jelöltet ajánl a következő Európai Bizottság elnöki posztjára az Európai Parlament számára (…) és arról, hogyan szervezzük meg munkánkat a következő hetekben” – ezekkel a szavakkal hívta meg az EU állam- és kormányfőit kedd estére Brüsszelbe, egy informális vacsorára Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke.

A nem annyira címzetteknek, inkább a nyilvánosságnak szánt levél nem véletlenül fogalmaz óvatosan: bár vasárnap véget ért az európai parlamenti választás, ezzel épp csak elkezdődött egy sokkal nagyobb játszma. Ebben a 28 tagállamnak és az európai pártszövetségeknek, illetve a brüsszeli frakcióknak valamiféleképp közös nevezőre kellene jutniuk arról, ki legyen az EU végrehajtó szervének, az Európai Bizottságnak az elnöke, illetve mely országok adhatnak ebben az öt évben biztosokat, és ők milyen tárcát kapnak majd.

Jean-Claude Juncker és Orbán Viktor

AFP / Francois Lenoir

A lisszaboni szerződés értelmében a tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanácsnak „az európai parlamenti választások figyelembe vételével” kell javaslatot tennie a Bizottság elnökének személyére, akit aztán az EP választ meg hivatalosan. Az idei választáson az európai pártszövetségek már azzal az igénnyel léptek fel, hogy az ő jelöltjeik közül kell kikerülnie a Bizottság következő elnökének, a portugál José Manuel Barroso utódjának, ezért az öt jelentősebb tömörülés mind megnevezte a maga emberét, és eljátszottak egy, a nemzeti választásokhoz nagyon hasonló kampányt, a kontinenst körbeutazó jelöltekkel, tévévitával.

Schulz még nem adta fel

A választásokat az előzetes eredmények szerint a Fideszt is a soraiban tudó Európai Néppárt nyerte, vagyis a pártszövetségek logikája szerint a Tanácsnak a volt luxemburgi miniszterelnököt, Jean-Claude Junckert kellene jelölnie – ő már vasárnap este be is jelentette az igényét a posztra. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű: egyrészt a tagállamok vezetői közül senki nem ígérte meg, hogy valóban a győztes pártszövetség jelöltjét javasolják majd a Bizottság élére, másrészt a szocialista jelölt, a német Martin Schulz sem adta fel a harcot. Hétfőn azzal a felkiáltással szállt fel a repülőre Düsseldorfban, hogy Brüsszelben, a frissen megválasztott EP-ben megpróbál többséget szervezni maga mögé.

Az EP-ben hagyományosan egyik pártnak sincs abszolút többsége: az Európai Néppártnak az előzetes mandátumbecslés szerint ebben a ciklusban csak 213 képviselői helye lehet, ami a mandátumok nagyjából 28 százaléka, míg az Európai Szocialisták Pártjának 190 képviselője nagyjából 25 százalékos mandátumarányt jelent. A bizottsági elnök megválasztásához szükséges abszolút többség ugyan 376 szavazat, de egy stabil többséghez az esetleges kiszavazások miatt ennél is szélesebb támogatást kellene összegyűjteni.

Martin Schulz még tesz egy kísérletet

AFP / Frederick Florin

Schulz a Die Welt című lapnak azt mondta: két útját látja annak, hogy ő foglalja el az elnöki irodát a Berlaymont-épületben. Az első lehetőség Juncker visszalépése, akár önként teszi ezt, akár a pártja erőszakolja ki – utóbbi lehetőségre utalhat egyebek mellett Orbán Viktor magyar miniszterelnök nyilatkozata, amely szerint nem támogatja, hogy a volt luxemburgi kormányfő legyen a Bizottság elnöke. Schulz emellett azzal is számol, hogy Silvio Berlusconi korábbi olasz miniszterelnök pártja eltávolodik a Néppárttól, hiszen számos kérdésben egyáltalán nem értenek egyet. A Forza Italia esetleges kilépésével 17 mandátummal csökkenne az Európai Néppárt ereje.

Az Európai Néppárt sem lelkes

Bár Orbán a Hír Tv műsorában furcsa, és nem túl elegáns érveléssel utasította el Juncker jelölését (Viviane Redingre utalva azt mondta: a luxemburgi uniós biztos csak ártott az elmúlt időszakban Magyarországnak, ezért nincs okuk támogatni egy luxemburgi jelöltet), a vonakodása nem új keletű. A magyar kormánypárt ugyanis már eredetileg sem Junckert, hanem Michel Barnier francia uniós biztost támogatta az Európai Néppárt idén márciusi, Dublinban rendezett kongresszusán, vagyis nem biztos, hogy a Fideszben könnyeket hullajtanának, ha nem a luxemburgi politikus lenne a jelölt.

A magyar miniszterelnök kijelentése mögött ugyanakkor az is meghúzódhat, hogy – kormányfőtársaihoz hasonlóan – egyszerűen nem szeretne túl korán elköteleződni egy álláspont mellett, mert a kérdés nagyon sok más személyi kérdéssel összefügg. Így például a tagállamokat leginkább érdeklő kérdés, hogy kik és milyen uniós biztosi posztot kaphatnak – egy-egy adott posztra már az Európai Bizottság elnöke kéri fel az országok biztosjelöltjeit, és cserélhet el még az utolsó pillanatban is posztokat két jelölt között.

A helyzetet bonyolítja, hogy idén elvben már nem minden tagállam delegálhat  biztost: a lisszaboni szerződés szerint kilenc tagállam kimaradna, csak a következő ciklusban, 2019-ben kerülnének sorra. De mivel a tagállamok nagyon ragaszkodnak ahhoz, hogy legyen uniós biztosuk, akár még az is előfordulhat, hogy a jelenlegi 28 biztosi poszt nem csökken le. Pedig ha azt nézzük, hogy reálisan 16-18 szakpolitikával lefedhető lenne a Bizottság feladatköre, már így is jóval az értelmes létszámon túl vagyunk.

A meccsbe az is belejátszhat, hogy csomagban dönthetnek az Európai Tanács állandó elnöke és az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője ("külügyminisztere") posztjáról. Ezek szerepe akár fel is értékelődhetne, elég csak a kiéleződő orosz–EU-viszonyra gondolni, ha nem tudnánk, hogy az eddigi tapasztalatok szerint Európa vezető hatalmainak érdeke eddig az volt, hogy ezeken a posztokon ne legyenek túl befolyásos és konfrontatív személyek.

Budapesten dolgozó diplomáciai források mindenesetre azt valószínűsítik, hogy Juncker helyett egy másik nevet rántanak majd elő a kalapból. Mivel az EP csak július 1-jén ül össze először, a Tanácsnak van még ideje sakkozni a pozíciókkal, illetve Juncker és Schulz is próbálkozhat azzal, hogy összekovácsoljon egy koalíciót maga mögé.