„Egyszerűen érthetetlen, miért csinálja már nem először Orbán Viktor, hogy a zárt brüsszeli tárgyalóteremben teljes támogatásáról biztosít egy közös döntést, majd hazajön, és teljesen mást mond” – dohogott a hvg.hu munkatársának egy uniós tagállam diplomatája a miniszterelnök legutóbbi, nagy port kavart nyilatkozata után, az Oroszország elleni uniós szankciókról. Mint ismert, a magyar kormányfő a közszolgálati rádió múlt péntek reggeli műsorában azt mondta, Magyarországnak nem érdeke az orosz szankciók fenntartása, amivel egyébként is csak „lábon lőttük magunkat”. Mindezt alig bő két héttel azután, hogy az unió állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács – soraiban a magyar miniszterelnökkel – megszavazta a kereskedelmi korlátozásokat.

Több egymástól független tagállami diplomáciai forrásunk is arról beszélt, elfogadhatatlan a magyar kormányfő magatartása a szankciók ügyében, és a hasonló megnyilvánulások csak arra jók, hogy gyengítsék a közös fellépés erejét. „Ezek a szankciók így sem túl erősek, lássuk be, a legkisebb közös többszöröst sikerült elérni a döntéssel. Ezeket utólag ilyen nyilatkozatokkal még tovább gyöngíteni, nagyon felelőtlen, és uniós szemszögből nézve teljesen érthetetlen” – mondta egy brüsszeli forrásunk is, a Bizottság hozzáállására utalva.

Lábon lőttük magunkat

Forrásaink szerint a magyar kormányfő szavai ráadásul kontraproduktívak is, vagyis Orbán Viktor inkább magát lőtte lábon a szankciók megkérdőjelezésével: ezen változtatni ugyanis rövid távon úgysem fog az EU (ilyet nyilvánvalóan Orbán sem fog felvetni), ellenben arra „jó” volt, hogy a magyar diplomácia, és személyesen a saját helyzetét tovább gyöngítse vele Orbán. Alig két hét múlva, szeptember 4-5-én ugyanis NATO-csúcstalálkozó lesz Wales-ben, melynek legfontosabb témája természetesen az ukrán válság, és az erre adandó válasz, a közös védelempolitika erősítése lesz.

NATO-csúcs Pozsonyban 2014. május 15-én. Kérdőre vonhatják a magyar kormányfőt

AFP / Stringer

Az eseményen mintegy hatvan állam- és kormányfő, illetve miniszter vesz részt, köztük Angela Merkel, Barack Obama, Francois Hollande, David Cameron. Egy diplomata arról beszélt lapunknak, egyszerűen óriási diplomáciai hiba volt egy ilyen esemény előtt olyan nyilatkozatot tenni, ami megkérdőjelezi az előre biztosra vehető közös álláspontot. „Tudom, hogy a NATO nem az EU, de nyilvánvaló, hogy az ukrán válság ügyében nem fognak eltérni az álláspontok. Biztos vagyok benne, hogy a magyar kormányfő nem lesz egy kedvelt szereplője ennek a csúcstalálkozónak. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért jó ez a magyar kormányfőnek” – mondta forrásunk.

Csalódtak

Úgy tudjuk, a magyar fél hozzáállása az ukrán válsághoz az olyan hagyományosan magyarbarát tagállamokban keltett leginkább csalódást, mint például Észtország vagy Lengyelország – a szankciókkal kapcsolatos szavak csak fokozták ezt természetesen. (Észtországban egyébként is megdöbbenést keltett, hogy a kormány a tallinni magyar követség bezárásáról döntött, a Magyar Narancsnak nyilatkozó Urmas Paet észt külügyminiszter nem is titkolta rossz érzéseit, és elmondta, válaszlépésként ők is bezárják a budapesti észt követséget, a litván külügyminiszter pedig nyíltan is beszólt Orbánnak.) A közös fellépés erodálása ugyanakkor mindenhol negatív visszhangokat keltett, ráadásul nem is maradt természetesen észrevétlen, egy forrásunk arról beszélt, még aznap délelőtt jelentést kellett írniuk az ügyről a külügyminisztériumuknak. Egy másik informátorunk arról beszélt, az ilyen jelentésekben „a tényközléseken túl egyre részletesebb magyarázatokat várnak tőlünk a kormányfő lehetséges motivációira is, mert ezek egyre nehezebben követhetők”.

A nyilatkozat más szempontból is érthetetlenséget keltett: forrásaink ugyanis arra sem találnak semmilyen magyarázatot, miért nem mutat Magyarország szinte semmilyen szolidaritást legnagyobb területű szomszédjával, melynek területén ráadásul 150 ezres magyar kisebbség is él. „Az, hogy Robert Fico látványosan turbékol Putyinnak, talán még érthető abból a szempontból, hogy ő máig büszke arra, hogy a csehszlovák kommunista párt tagja volt, de Orbán esetében elég nehéz ilyesmiről beszélni” – mondta egy forrásunk, hozzátéve, rövidlátónak tartja a magyar hozzáállást, hiszen ha egyszer konszolidálódik a helyzet, a mostani ukrán vezetéssel kell majd a magyar félnek jó viszonyra törekednie.

Ehhez képest alig hallani támogató nyilatkozatokat Magyarország részéről, ellentétben például a lengyel kormánnyal, mely következetesen támogatja az új ukrán kormányt, és nem jut eszébe ebben a helyzetben autonómiaigényt megfogalmazni az Ukrajnában élő majd félmilliós lengyel kisebbség számára. „Megdöbbentőnek tartom, a minimális szolidaritás is hiányzik Orbán részéről Ukrajna irányába” – mondta a hvg.hu-nak egy brüsszeli forrásunk is.

Mindez tovább fokozhatja a magyar kormányfő, és a diplomácia elszigetelődését európai szinten, pedig már most sem túl jó a helyzet. Még a májusi brüsszeli uniós csúcson beszélt arról több forrásunk, hogy az egykor népszerű és elismert Orbán Viktort mára a legtöbb tagállami vezető úgy kezeli, mint például annak idején Silvio Berlusconit: „természetesen elviselik, és tárgyalnak vele, mert mégis csak egy tagállam megválasztott kormányfője, de nem kedvelik, és ha nem muszáj, nincsenek vele”. Ennek jeleként, úgy tudjuk, volt olyan uniós csúcs tavaly, ahol egy amolyan informális négyszemközti beszélgetést szerettek volna összehozni Orbán Viktor és Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő között (aki egyébként a jobbközép Mérsékelt Párt elnöke is, tehát egy pártcsaládba tartozik a Fidesszel), de Reinfeldt köszönte szépen a lehetőséget, nem kívánt találkozni Orbánnal. Sőt, információink szerint, amikor tavaly májusban a magyar kormányfő Helsinkiben járt, a magyar diplomáciának sikerült lekötnie egy stockholmi kétoldalú tárgyalást is, de Reinfeldt végül ezt is lemondta. Persze ez sem annyira új, a svéd külügyminiszter is nyíltan bírálta a magyar kormányfőt.