Azon túl, hogy hatéves korától kungfuzott, Attilának huszonéves koráig nem túl sok köze volt a kínai nyelvhez és kultúrához. Talán mégis egy jelnek tekinthető, hogy testvérétől egyik születésnapjára kínai nyelvkönyvet kapott ajándékba, ami azonban elég gyorsan az egyik sarokban végezte. Attila, mint „minden rendes gyerek”, állatorvos szeretett volna lenni, később pedig a sebészet, majd azon belül is az idegsebészet foglalkoztatta. „Elég komolyan gondoltam. Jártam bioszfakultációra is, meg boncoltam mindenféle kis élőlényeket. Csak aztán ez félbemaradt, amikor egy pont híján nem vettek fel sehova” – emlékszik vissza.

Hogy a következő egy évben elüsse valamivel az időt, részt vett a munkaügyi központ által ajánlott marketinges reklámszakember képzésen, ami különösebben nem hozta lázba. „Édesapám tanár a műszaki főiskolán, és azt mondta, olyan nincs, hogy nekem nincs diplomám, úgyhogy ha orvosnak nem vesznek fel, és nem tudom kitalálni, hogy mit akarok, akkor addig mérnöknek fogok tanulni.” Úgyhogy Attila családi unszolásra villamosmérnöknek tanult, egészen addig, míg bele nem ment egy fogadásba.  

Egy sör és egy Unicum

„Söröztünk az egyik cimborámmal, és valamiért azon vitatkoztunk, hogy vajon meg lehet-e tanulni emberi időintervallumon belül kínaiul. A barátom egyre azt hajtogatta, hogy nem lehet, én meg azt, hogy szerintem meg igen” – meséli. Végül fogadást kötöttek: Attila négy évet kapott, hogy legalább középfokon megtanuljon kínaiul, a tét pedig egy sör és egy Unicum volt.

Iliás-Nagy Katalin

„Az egyik volt általános iskolai osztálytársam kint élt évekig Kínában, mivel az édesapja ott volt konzul. Őt hívtam fel, hogy meg tudna-e tanítani kínaiul.” Hetente háromszor találkoztak és tanultak együtt, gyakran a Farkasréti temető bejáratával szemközti kocsmában. Egy év múlva Attila jelentkezett a budapesti Tan Kapuja Buddhista Főiskola kínai szakára, ami azonban csak minden második évben indult, és akkor éppen nem volt felvételi. A tanszékvezető, miután felmérte Attila tudását, beleegyezett, hogy rögtön a második évfolyamon kezdjen, azzal a feltétellel, hogy félévkor másfél év tananyagát kéri majd rajta számon.

Felvették, és még abban a tanévben egy éves kínai ösztöndíjat kapott. „Mókás volt, ugyanis a volt osztálytársam, aki elkezdett tanítani, szintén ösztöndíjat kapott, ugyanarra a tanévre, és ugyanarra az egyetemre, ahova én.” Attila később elnyert még egy fél éves ösztöndíjat, a főiskolát azonban nem fejezte be. „Még két tanegységem volt hátra, amikor bejött a kredites rendszer. A tanulmányi osztállyal nem tudtunk dűlőre jutni, hogyan folytathatnám az iskolát, ezért elköszöntünk egymástól.”

Attila az első kínai nyelvlecke után négy évvel Kínában megszerezte a tizenkét szintű nyelvvizsgarendszerben a 11-es fokozatot (ez nagyjából a felsőfoknak felel meg). Miután hazatért, hivatalos dokumentumokkal bizonyította barátjának a sikeres vizsgát. A nyereményével meg is ünnepelték.

A magyarok túl macerásak

„Amikor kint voltam ösztöndíjjal, már nagyjából sejtettem, hogy a kínai nyelvvel akarok majd valamit kezdeni a későbbiekben” – mondja. „Az egyik célom az volt, hogy én legyek az egyik legjobb tolmács. A másik terv pedig az volt, hogy idegenvezető leszek, ugyanis akkoriban nyitották meg a kínaiak előtt az európai piacot, és már sejteni lehetett, hogy csapatostul jönnek majd Magyarországra is a turisták”

Munka közben

hcfound

Az első tolmácsmunkák ismerősökön keresztül érkeztek. Egyik nap még a Négy tigris piacon segített a ruha-adásvételben, másnap már letelepedési papírok intézésénél fordított, majd érkezett az első hivatalos felkérés is: megyei szervezetek keresték meg, hogy a testvérvárosukból érkező delegáció látogatása idején segítsen leküzdeni a nyelvi akadályokat. Dolgozott a Malév Air Toursnál másfél évig idegenvezetőként, és ma is több utazási iroda foglalkoztatja. Viszont, mint megvallja, Kínába nem szívesen visz ki magyarokat. „Kétszer próbáltam, de az alatt a két hét alatt körülbelül 30 évet öregedtem. Túl macerásak voltak, mindennel bajuk volt: miért ilyen a kaja, miért ilyen a WC, ez miért így néz ki, ő nem is így képzelte el.” A kínaiakat viszont nemcsak Budapesten kalauzolja el, hanem ha felkérik, akkor európai körutakra is elviszi őket. „Alám raknak egy 9 fős kocsit, telepakolják kínaival, és eleresztenek minket Európába egy hónapra. Ilyenkor sofőr, tolmács és idegenvezető vagyok egyben.”

Később az Oktatási és Kulturális Minisztériumban (ma Emberi Erőforrások Minisztériuma) a kínai területek tanácsadója volt a szakdiplomáciai főosztályon, és ma már azon kevés kínai tolmács egyike, akit a konzulátus is alkalmaz. Fordított már kínai pártfőtitkárnak, Bajnai Gordonnak, Gyurcsány Ferencnek és Orbán Viktornak is. Szerepel a rendőrségi tolmácsadatbázisában, így onnan is érkezett már megkeresés. „Volt, hogy éjszaka csörgött a telefon, hogy mit csinálok éppen, mert mennem kéne fordítani. Általában illegális határátlépéssel kapcsolatban, hamisítási ügyek miatt.” De ezeket a munkákat ma már nem vállalja. „Elsősorban a fizetési morál miatt nem vállalom. Mondjuk, az egyik tolmács ismerősömnek meg a NAV tartozik évek óta.”

Nem élnék kint

Attila a megbízások számától és hosszától függően, körülbelül az év harmadát-felét tölti Kínában, pihenni azonban tizenkét év után idén januárban jutott ki először. „Persze mindenki azt mondja, milyen jó nekem, hogy ennyit utazok. Pedig valójában szállodáról szállodára megyek, két-három naponta máshol alszom, és van, hogy csak néhány óra jut pihenésre. Közben azért elfogy egy kevés tömény.” Ugyanis, mint meséli, a kínai vendéglátás szerves része a vendégek itatása. „Folyamatosan kínálják a vendégeiket, udvariasságból pedig mindenki iszik. Persze van, hogy maguknak már csak vizet töltenek” – avat be minket Attila a titkos részletekbe.

Ez az útlevél már betelt

Iliás-Nagy Katalin

Az ital pedig a nyelveket is megoldja. Attila viszont állítja, nemcsak az a jó tolmács, aki mindent le tud fordítani, hanem az, aki tudja, hogy mikor ne fordítson. „Van, akiből ilyenkor 20 percen keresztül megállás nélkül dől a szó. Ezt ilyenkor nyilván lerövidítem. A másik, amire figyelni kell, ha például olyat mond az egyik fél, ami a másik kultúrában nem elfogadott.”

Attilának kezdetben ugyan voltak olyan tervei, hogy huzamosabb ideig Kínában marad, de ma már nem szeretne kint élni. „Itt tök sok jó dolog van, ami kint hiányzik. Például nekem két hét után hiányzik az itthoni kaja. Finom a kínai is, de nem tudnám minden nap azt enni. Ma már az is zavar, hogy kint nem tudsz megnézni egy Youtube-videót, vagy, hogy nem jön be a Google, és ugyan nem vagyok fent a Facebookon, de ha meg akarnám nézni az üzeneteimet, akkor Hongkongba kéne utaznom. Ma már a munkám is ideköt, itt építettem fel az életem, és barátaim is itt vannak inkább.”

Munka közben

hcfound

Ő egyébként kedves, vendégszerető embereknek tartja a kínaiakat, bár meglátása szerint, nehéz velük igazi barátságot kialakítani. „Még akkor is, ha nincs nyelvi akadály, mindig ott lesz az, hogy ő kínai, te meg európai vagy. Pedig ha Kínában nincsenek barátaid, akkor meghaltál. Semmit nem tudsz elintézni.” Itthon viszont ma már több kínaival is barátságot kötött. „A másod-harmad generációs kínaiak, akik már itt születnek, már inkább európaiak. Kínában van is rájuk egy hasonlat. Azt a kínait, aki már nyugatiasodott, európai vagy amerikai értékrendet vall, és esetleg már a nyelvet sem beszéli, úgy hívják, hogy banán. Kívül sárga, belül fehér.”

És ugyan nagyon szeret tolmácskodni, Attila azt is elképzelhetőnek tartja, hogy nem fog egész életében ezzel foglalkozni. Mint mondja, azon is gondolkodott, hogy ejtőernyős oktató lesz. Ehhez már meg is van néhány kötelező ugrása. Lehet, hogy csak fogadnia kéne.