Emile Bruneau, a bostoni MIT Egyetem kognitív idegtudósa lassan húsz éve járja a világot, egymással kibékíthetetlennek látszó viszályban álló csoportok tagjaival beszélgetve. Vizsgálta például az izraeli-palesztin ellentétet, a mexikói bevándorlókkal szembeni attitűdöket, járt az apartheid utáni Dél-Afrikában, Írországban pedig katolikus és protestáns gyerekeket igyekezett összebarátkoztatni egymással, ami néhány hétig jól haladt, végül azonban a táborban tömegverekedés tört ki.

Emile Bruneau

LinkedIn

A felsorolt konfliktusok egymástól sok szempontból különböző természetűek, a tudós azonban más oldalról közelíti meg a témát, mint a legtöbben: hangsúlyozottan nem az egyes ellentétek körülményei, történelmi-társadalmi okai érdeklik, hanem az, ahogy a kirekesztés pszichológiai mechanizmusai a különböző hátterek ellenére mindenhol hasonló módon fejtik ki hatásukat. Abban bízik, hogy a pszichológia és idegtudomány segítségével általános, mindenhol alkalmazható irányelveket találhatunk a konfliktusok megoldására: ez vezette nemrég Magyarországra is.

Mint ahogy arról a hvg.hu-nak mesélt, Emile Bruneau egy magyar diákjától hallott a romák integrációs problémáiról, különös tekintettel az utóbbi években felerősödő iskolai szegregációra. Ennek hatására tavaly nyáron Budapestre utazott, hogy elindítson egy több éven át tartó, az előítéletek csökkentésére irányuló kísérletet, amelyet magyar részről Kende Anna, az ELTE PPK docense felügyel. Bruneau célja, hogy minél nagyobb pontossággal felmérje az előítéletek fajtáit, megnyilvánulásait és azt, hogy ezek hogyan torkollnak ténylegesen diszkriminatív cselekedetekbe.

Empátiahézag

Bruneau szerint a legelőítéletesebb emberek nem feltétlenül érzéketlenek vagy szociopaták: Wafa Edris, az első palesztin női öngyilkos merénylő korábban mentősként dolgozott. Kutatásai azonban azt igazolják, az „ellenségnek” tekintett csoport tagjaival való szembekerülés képes felülírni az empátiát létrehozó hagyományos mintázatokat. Az együttérzés helyébe valami más lép, a másik oldalra elfelejtünk emberként tekinteni: az agyban egyfajta „empátiahézag” képződik, függetlenül attól, hogy az ember a mindennapokban mennyire számít empatikus személyiségnek.

Bruneau izraeliekkel és palesztinokkal kísérletezve megállapította, hogy akár már az is segíthet, ha a felek arcukat, nevüket vállalva elbeszélgetnek egymással. A tudós felügyelete alatt Skype-on videochateltek egymással az ellenséges felekhez tartozó fiatalok, mégpedig úgy, hogy az egyiknek beszélni kellett a saját álláspontjáról, a másiknak pedig hallgatni. Az eredmények azt mutatták, a palesztinok hozzáállása akkor vált pozitívabbá, ha elmondhatták álláspontjukat, az izraelieké pedig inkább akkor, amikor hallgatniuk kellett.

Bruneau kísérleteiben mágneses rezonanciával (MRI) képezi le az agyban zajló folyamatokat. Az empátia például úgy mutatható ki, hogy ugyanazon idegpályák lépnek működésbe, amikor másvalakit látunk egy képen, amint például a kezére csapnak egy ajtót, vagy amikor – akár csak úgy, hogy azt képzeljük – velünk történik ugyanez. A műszerek azt nem érzékelik, hogy káröröm vagy valódi empátia az, amit érzünk, csak azt látni, hogy agyunk ugyanazon területe jön izgalomba.

Közel, távol

Bruneau szerint az empátia kialakulásában szerepet játszik az is, hogy mennyire áll tőlünk távol a másik. Egy korábbi kutatásában megállapította, hogy izraeliek és palesztinok agyában hasonló volt az aktivitás, akár a saját, akár a másik szenvedéseiről kellett olvasnia. De amikor a velük semmilyen kapcsolatban nem levő dél-amerikaiak nehézségeiről meséltek nekik, gyakorlatilag semmit nem éreztek.

Gárdisták Gyöngyöspatán 2011-ben

Túry Gergely

Amikor Bruneau újságcikkeket olvastatott velük, az izraeli és palesztin résztvevők általában kölcsönösen irracionálisnak érezték egymás álláspontját. Három izraeli azonban annak ellenére, hogy nem értett egyet a palesztinokkal, a műszerek tanúsága szerint erős empátiát érzett irántuk: ők voltak a békeaktivisták. Bruneau szerint a feladat az, hogy megértsük, mi történik máshogy ezen emberek agyában, megtaláljuk a „nyitottság idegrendszerbeli kódját”.

A tudatalatti előítéletek mérésének egyik, Bruneau által is használt eszköze az implicit asszociációs teszt (Ha itt rákattint, kipróbálhatja!) Ekkor világos és sötét bőrű arcokat és negatív és pozitív töltetű szavakat (pl. szerelem, nevetés, borzalom, gyötrődés) kell a „fehér” vagy a „fekete”, illetve a „jó” vagy a „rossz” oldalra kattintani. Az egyik körben a „fehér” és a „jó”, illetve a „fekete” és a „rossz” látható egy oldalon, majd a párok megfordulnak, és  a  fekete-jó és a fehér-rossz oldalakra kell szavakat és képeket rendezni. A kiértékelésben  a hibák mellett a reakcióidő is szerepet játszik. (Ugyanez a teszt létezik pl. meleg-heteró és kövér-sovány verzióban is.)

Miből lesz a szegregáció?

A magyar kísérlet – amely hazánk után rövidesen Romániában és Spanyolországban is elindul – jelenleg adatgyűjtési fázisban van, amely a romákkal szembeni előítéleteket méri fel. A módszertan „trükkös”, ezért Bruneau nem akart róla nyíltan beszélni. A kutatót főként az érdekli, hogy az előítéletesség sok dimenziója közül melyek azok a beidegződések, amelyek az embereket arra vezetik, hogy diszkriminatív intézkedéseket (pl. szegregáció) aktívan támogassanak és lehetővé tegyenek.

Égő kereszt a Ku-Klux-Klan gyűlésén

AFP / Greg Wood

Az előítéletekről már sok mindent tudunk, az igazán érdekes az lesz, amikor elkezdenek ún. intervenciókkal belenyúlni a folyamatokba. A terv, hogy a fókuszcsoportokon többféle „manipulatív” beavatkozást is végrehajtsanak, és közben felmérjék, hogy melyik közülük a leghatásosabb. Az agy reakcióit pedig mágneses rezonanciavizsgálattal mérik. Kende és Bruneau szerint a lényeg nem a résztvevők létszáma vagy személye, hanem hogy miképp hatnak rájuk a kipróbált manipulációs eszközök, igaz, a kísérlet során azért rögzítik az alanyok társadalmi helyzetét is.

Bruneau és Kende természetesen nem gondolják, hogy valamiféle egyszerű pszichológiai trükkel vagy agyi beavatkozással orvosolhatóak lennének mélyreható társadalmi problémák, inkább az a céljuk, hogy a különféle előítélet-ellenes kampányokat és foglalkozásokat hatékonyabbá tegyék tudományos, neuropszichológiai vizsgálatokkal. A tudósok abban reménykednek, hogy eredményeiket a publikálásuk után iskolákban, reklámkampányokban, vagy a civil szervezetek az akcióiban hasznosítani fogják. Az igazi áttöréshez azonban arra is szükség lenne, hogy a hivatalos oktatáspolitika is nyitott legyen elképzeléseikre.