szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Homlokegyenest eltérő álláspontot képviselt két történész csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott konferencián Hóman Bálintról, a Horthy-kor második felének meghatározó politikusáról, az 1932-38 és 1939-42 közötti magyar kultuszminiszterről. A vita Hómannak a zsidótörvények előkészítésében és meghozatalában játszott szerepéről csúcsosodott ki, ami azért érdekes, mert a néhai miniszternek most készülnek – kormánypénzből - Székesfehérváron szobrot állítani, ami a hvg.hu értesülései szerint nemzetközi diplomáciai körökben is komoly aggodalmat váltott ki.

Csütörtök délután a konzervatív történészről, Hóman Bálintról tartottak akadémiai vitát. A Veritas Kutatóintézet Horthy-kori kutatócsoportjának vezetője, Ujváry Gábor arról beszélt, hogy milyen nagytudású történész volt Hóman Bálint, illetve, hogy pályája elején liberális indíttatású volt, akit a Tanácsköztársaság idején történtek közelítettek a konzervativizmus felé. Arról is beszélt Ujváry, hogy a pénztörténészként komoly szaktekintélyre szert tett Hóman különböző vezető posztokat kapott a tudományos és a kulturális életben (Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Nemzeti Múzeum), s közben reformkonzervatív lett, és csak a harmincas évektől érintette meg őt a szélsőjobboldali gondolatrendszer.

Az Orbán-kormány 2013-as rendelete alapján megalapított intézet vezetője szerint Hóman jó viszonyban volt – feleségeik révén - Gömbös Gyulával, az 1932-36 közötti miniszterelnökkel, így hatott rá a fajvédő nézetrendszer is, de Ujváry kitért arra, hogy a későbbi „zsidótörvények megszövegezéséhez” Hómannak „semmi köze sem volt”. Hóman egyébként 1932-38 és 1939 között volt kultuszminiszter. Vallás- és közoktatási miniszterként pedig hozott jó szakpolitikai döntéseket is, így a nyolcosztályos iskolarendszert ő kezdte kialakítani, és a paraszti sorból származó tehetséges fiatalok ösztöndíjjal való támogatását is elősegítette. Így a második világháború után, amikor Hóman már a népbíróság által elítélt háborús bűnösként börtönben ült, politikájának egy részét éppen ekkor valósították meg. (A nyolcosztályos általános iskola 1945 után vált egyeduralkodóvá, és a „fényes szellők” nemzedéke, a népi kollégiumokból kikerült diákok is átmenetileg fontos szerepet játszottak a háború utáni években.)

Zavar az érvekben

Ujváry érvelése már a saját előadásában is megingott egy pillanatra, amikor arról beszélt, hogy Hóman viszonya „némileg megromlott” Angyal Dáviddal, egykori tanárával, a híres történésszel. Ennek oka pedig Hómannak „a zsidótörvények megszavazásában játszott szerepe” volt. Ujváry sem kerülhette meg tehát a Hómannak a magyar történelem egyik legsúlyosabb időszakában játszott szerepét. Szerinte is Hóman „egyre inkább jobbra tolódott”, „a jobboldali radikális eszmék is megihlették”, és a nagypolitikában „helytelenül határozta meg a követendő irányt”. Bár utólag könnyű okoskodni Ujváry szerint, hiszen a harmincas-negyvenes évek fordulóján csak a német és a szovjet orientáció között lehetett választani Magyarországon. Hóman hiába próbálkozott szerinte a nyugati hatalmakkal való kapcsolatfelvétellel, így végül is „kisebbik rossznak tekintve” ezt, a „feltétlen németbarátság” jellemezte őt. Ezt Ujváry végzetes tévedésnek nevezte, s Hómant szelektív antiszemitának nevezte, mármint hogy a néhai miniszter a nem asszimilált zsidóságot tartotta „ellenségnek”, majd megemlítette, hogy Hóman „óriási hibákat” követett el, és „egy nyilvánvalóan bukásra ítélt politika bűnös intézkedéseihez asszisztált”.

 

©

Kevésbé kerülgette a forró kását az Ujváry után felszólaló másik történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az OSZK-1956-os Intézet munkatársa, Ungváry Krisztián. Ő arról beszélt, hogy a zsidótörvények meghozatalában igenis komoly szerepe volt Hómannak. Minderről a hvg.hu-n már írtunk. korábban már minden fontosabb részletet áttekintő cikket közölt. Ezt a kérdést ugyanakkor új kontextusba helyezte Ungváry: Hóman szerepét a zsidótörvények előkészítésében és meghozatalában a népbírósági perben és az eljárás során adott vallomásaival vetette össze.

Hóman rehabja a politika rehabja?

Hómant a háború után ítélték el, mint olyan háborús bűnöst, aki a világháborúba való belépésről döntött 1941-ben, az akkori kormány tagjaként. E népbírósági verdikt alól bűncselekmény hiányában a Fővárosi Törvényszék idén posztumusz felmentette a néhai kultuszminisztert, mert az 1941-es kormányülésről rendelkezésre álló információk alapján nem bizonyítható tettének szándékossága.

Ungváry szerint azonban a háborús bűntett alóli felmentés nem jelenti azt, hogy Hómant – ha erről külön döntöttek volna 2015-ben – fel kellett volna menteni (az egyébként kisebb büntetési tétellel járó) népellenes cselekmények vádja alól. Konkrétan a zsidótörvények és a zsidók diszkriminálása esetében már nem lenne ilyen egyértelműen kedvező Hómanra nézve a kép (de ezt a Fővárosi Törvényszék idei ítélete nem vizsgálta az MTA doktora szerint). Ungváry utalt arra, hogy Hóman rehabilitációja azért emelkedett szimbolikus jelentőségre, mert erről a Nemzeti Fórum egyik nemrégiben rendezett tanácskozásán is szó esett. Ungváry ugyan a Hóman rehabilitálását kezdeményező Varga Istvánt idézte ennek kapcsán, de a Nemzeti Fórum honlapján Lezsák Sándor nyilatkozata is olvasható: eszerint „Hóman Bálint néhai kultuszminiszter rehabilitálásának története a rendszerváltoztató folyamatnak is a története”.

Vagyis Ungváry szerint „Hóman Bálint rehabilitációja, annak a politikának a rehabilitálását is jelenti, ami a két világháború között volt”. Mint ismeretes, ennél többről is szó van: Székesfehérváron szobrot is akarnak állítani Hómannak, mint a város egykori országgyűlési képviselőjének, aki sokat tett a megyeszékhely fejlesztéséért. A kormányzat által egy pályázat során 15 millió forinttal támogatott szobor felállítása ellen hazai és nemzetközi zsidó szervezetek tiltakoztak, és a hvg.hu információi szerint diplomáciai körökben is aggodalmat keltett már az ügy.

Hazugságok sora

Ungváry előadása ezért is vált fontossá, hiszen a történész felidézte, hogy a népbírósági per és eljárás során Hóman nyilvánvaló valótlanságokat mondott saját szerepéről. Így például nem mondott igazat akkor, amikor azt állította, hogy „csak akkor volt hajlandó a zsidókérdést kézbe venni”, ha arra a kormány többi tagja ösztökélte. Ezzel szemben Ungváry szerint Hóman „magától és felszólítás nélkül is tervezeteket készített elő”, például Darányi miniszterelnök 1938-as győri beszéde után egy nappal. (Éppen Ungváry mutatott rá korábbi könyveiben arra, hogy Darányi beszéde nemcsak az erőltetett iparosítás, a háborús fegyverkezés politikájának a meghirdetése volt, hanem a zsidóság kezdődő diszkriminációjával is egybefonódott – a háborús programot ugyanis a zsidóktól elveendő forrásokból tervezte a kormány finanszírozni.)

Ugyanakkor Ungváry szerint még a háborús bűntett kapcsán is hazudott Hóman az ellene folyó eljárásban: amikor a hadiállapotot szentesítő kormányülésről kérdezték, azt állította, hogy „a németek részéről burkolt fenyegetésről volt szó”, ám ez nem igaz Ungváry szerint, vagyis Magyarország nem német fenyegetésre támadta meg a Szovjetuniót. Ráadásul Ujváry értelmezésével szemben Ungváry azt emelte ki, hogy Hóman a zsidóságot alapvetően fajnak tekintette, és nem az asszimiláltság fokától tette függővé a diszkriminációs intézkedések egy részét. (Ezzel Ujváry megállapítását a szelektív antiszemitizmusról akarta cáfolni Ungváry.)

 

Tiltakozás Székesfehérváron a szoborállítás ellen
©

Különösen érdekes, hogy a történész kiemelte: a zsidók ellen hozott törvények, jogszabályok közül egyet Hóman személyesen terjesztett elő a parlamentben, másokat pedig előkészített. Egyelőre nem tisztázott azonban az MTA doktora szerint, hogy milyen szerepet játszott Hóman a kormánypárt úgynevezett „zsidóbizottságában”, ahol feltehetően szó esett a zsidóságot érintő diszkriminációs intézkedésekről is. Ungváry szerint miniszterként és politikusként Hómant a zsidóság számaránya foglalkoztatta, az, hogy a magyarság ne kerüljön „kisebbségbe”, azaz a fontosabb gazdasági és politikai pozíciókat keresztény kézbe adják. Ungváry szerint a zsidóság országból való teljes eltűnése is szerepelt Hóman intenciói között, s a miniszter szerint az országban nyugtalanságot keltettek volna a „félmegoldások”. (Ujváry olvasata ezzel megint csak ellentétes, szerinte Hóman a nem asszimilált zsidókat tekintette ellenségnek, mint már említettük.)

A zsidók kiszorításáról is hazudott

Hóman több más hazugságát is felemlegette Ungváry, aki szerint az 1945-46-os vizsgálat idején a miniszter nem mondott igazat a zsidók kiszorításáról sem. Eszerint Hóman azt állította, hogy ez nem volt cél, hiszen ez addigra már megtörtént. Ám Hóman minisztersége idején, 1941-ben még számos területen pozícióban voltak a zsidónak minősített személyek. Így a gazdaságban nem hajtották végre teljesen még a meghozott jogszabályokat sem, de a törvények is engedélyeztek ekkor még bizonyos százalékban pozíciókat a zsidónak minősített személyek számára.

A numerus clausus, azaz a zsidóság felsőoktatásbeli továbbtanulása esetében is „lódított” a miniszter: nagyjából úgy próbálta beállítani az általa hozott korlátozásokat, mintha azok egy „alsó” határértéket jelentettek volna a harmincas években, vagyis hogy legalább annyi zsidónak minősített személy tanulhasson tovább, mint amennyit a törvény meghatároz. (A valóság persze éppen ellentétes volt, felső korlátokat húzott az állam a továbbtanulásnál, sőt maga Hóman még a középiskolák egy részére is kiterjesztette a korlátozásokat.) Az értelmiségi munkanélküliség felszámolására indult program szintén kapcsolódik Hóman tevékenységéhez Ungváry szerint. Ez a valóságban szintén a zsidóság diszkriminációját jelentette, mert nem a munkahelyek számának növelésére, hanem arra koncentráltak, hogy az értelmiségi posztokat ne zsidók, hanem keresztények töltsék be.

Ungváry végül felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak a 2015-ös rehabilitáció idején nem tért ki a bíróság a népellenes bűntettekre, tehát a zsidósággal szembeni intézkedésekre Hóman kapcsán, hanem már az 1946-os népbírósági ítélet sem foglalkozott ezzel. Ungváry szerint ennek oka az volt, hogy a bíróság kínosan kerülte már 1945-46-ban is a „zsidó” szó emlegetését, nem akarták, hogy „zsidó bosszúnak” tűnjenek az 1945-46-os népbírósági ítéletek. Ezt azonban nem tudta elkerülni akkor a bíróság, a közvélemény egy része a háború után mégiscsak így tekintett a perekre.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Benyújtotta lemondását az olasz kormányfő

Benyújtotta lemondását az olasz kormányfő

Fenyegető levelet kapott több ukrajnai magyar képviselet, hogy ha Szijjártó odautazik, akkor "cselekedni fognak"

Fenyegető levelet kapott több ukrajnai magyar képviselet, hogy ha Szijjártó odautazik, akkor "cselekedni fognak"

Hózáporok válthatják a napsütést kedden

Hózáporok válthatják a napsütést kedden