Miközben a magyar nemzet a sajtó szabadságát és a cenzúra eltörlését kívánta első helyen 1848-ban, a nemzeti együttműködés a felülről irányított és öncenzúrázott köztévé elindításával készül sajtótörténelmet írni március 15-én.
Ötévnyi kormányzás, több tízmilliárd forint állami reklámpénz szétosztása, a médiaszabályozás átszabása után a Fidesz – az alacsony nézettségű közmédia és néhány kisebb lap kivételével – szinte teljesen elveszítette a médiáját. Pedig ha hinni lehet a miniszterelnökkel újabban szembekerült egykori fegyvertársnak, a médiafronton is nagy hatalmú Simicska Lajosnak, Orbán Viktor miniszterelnök, Fidesz-vezér igencsak ambiciózus tervekkel vágott neki a harmadik ciklusának. A közmédia előző négy évben „megoldott” elfoglalása után tavaly már arra készült, hogy a teljes médiapiacot átalakítja: a terv része volt az online és a tévés piac totális átszabása, például a reklámadó segítségével.
Fideszes források szerint Orbánt nem csupán hatalomtechnikai szempontból érdekli a média. Többször kifejtette már, hogy mennyire elégedetlen a sajtó színvonalával. Tavaly nyáron a külföldre akkreditált magyar diplomaták előtt arról beszélt, hogy a hazai média „provinciális”. Két éve azon morfondírozott egyik interjújában, hogy a külföldi tulajdonban lévő kereskedelmi tévék nem vesznek figyelembe olyan „nemzeti szempontokat”, amilyeneket az anyaországukban igen. Szűkebb körben január végén pedig arról is szólt, hogy az online média felszínes, csak a negatív hírekkel foglalkozik, erősíti a lakosságot egyébként is átható pesszimizmust. Amit a leginkább kormányzati befolyás alatt álló közmédia úgy fordított le, hogy még több pozitív hírt kell közölnie „az országért keményen dolgozó” kabinet munkájáról és annak eredményeiről, a negatívumokat megtartva az ellenzéki pártokkal kapcsolatos híradások sajátosságának. A nyílt propagandához (lásd az Agitpop című írást a Vélemények rovatban) paripát, fegyvert és pénzt is kapott, utóbbiból idénre 80 milliárd forintot. Ebből több mint 61 milliárdot költhet műsorkészítésre, becslések szerint többet, mint a teljes rádiós és tévés piac rajta kívül.
Hogy a pénz nem minden, jelzi, hogy a közmédia – különösen a tévé – hibát hibára halmoz: műsorkészítői többször keveredtek hírhamisítási botrányba. Az a hír, hogy Vida Ildikó, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke bevallotta: azok között van, akiket kitiltottak az Egyesült Államokból, csak a félórás állami híradó 22. percébe fért be, s legutóbb is az utolsó öt percben – sorrendben a 17. hírben – számoltak be arról, hogy a veszprémi választáson a kormánypártok elvesztették kétharmados többségüket. Mindezt úgy, hogy azt megelőzően napokig szajkózták az ellenzéki veszprémi jelölt, Kész Zoltán bűneit, idézve annak 16 évvel korábban írt angoltankönyvének állítólagos „szexuális” utalásait. De az MTI sem akart lemaradni a szolgalelkűség-versenyben: híradásaiban előszeretettel vette át a kormányzati terminológiát, például amikor a zöldhatárt átlépőkből hirtelen „megélhetési bevándorlók” lettek.
Nagyítóval sem találni ugyanakkor olyan fideszes politikust, aki négyszemközt elégedettségét fejezné ki a közmédia színvonalával. A párt médiaügyeivel is foglalkozó kormánypárti forrásunk egyenesen úgy fogalmazott: ehhez a minőséghez és nézettséghez „20-30 milliárd is elég lenne”. Hatalomtechnikai szempontból viszont nem írható le a közmédia, s az sem különös, hogy a kormány szócsöve, hiszen – ezzel áltatják magukat kormánypárti politikusok – „nem volt másképp a Horn-kormány idején sem”. Állítólag a miniszterelnököt is az érdekli elsősorban, hogy az interjúit kéthetente közlő – második leghallgatottabb – Kossuth rádió 180 perc című műsora és a Krónika, illetve az M1 közéleti műsorai számításaik szerint legalább 600–700 ezer emberhez jutnak el. Úgy kalkulál a Fidesz, hogy bár ez a közönségszám még mindig nem éri el a győzelméhez rendre szükséges 2 millió választót, de legalább képes egyben tartani a szűkebb bázist. Ugyanakkor azt a Fideszben is elismerik, hogy az M1 Híradója képtelen felvenni a versenyt a kormánykritikus, egymillió embert elérő RTL hírműsorával, és az 1,9 milliárd forintból gazdálkodó ATV nézettsége is megközelíti időnként a köztévéét. Mindez közrejátszott a Fidesz népszerűségének gyors csökkenésében, ezért is történt, hogy a kormány már a bírósági eljárás előtt engedett az RTL-re „kiszabott” 50 százalékos reklámadóból.
A következő hetek nagy kérdése, hogy a közmédia átszervezése, az M1-es helyére betelepülő, március 15-én debütáló állami hírcsatorna elindítása hoz-e változást. Az állami média középvezetői szkeptikusak, legfeljebb a koncepciót kidolgozó miniszterelnöki főtanácsadó, Habony Árpád és a közmédiát irányító MTVA-nak 2012 óta tanácsokat adó volt fideszes pártigazgató, Várhegyi Attila bizakodó. Úgy tudjuk, az új hírcsatornát főleg gyorstalpalón átesett gyakornokokra építik, többségüknek még mikrofonengedélyük sincs. Továbbra sem világos, hogy az óránkénti híradók között mivel akarják fenntartani a nézők érdeklődését, ami kulcskérdés, hiszen a híradó nézettsége nagymértékben függ attól, mi előzi meg és milyen műsor követi. Ráadásul a nézettebb műsorokat átpakolják a Duna Tv-re, miközben éppen kiszorítják a köztévének népszerű szórakoztató műsorokat (A Dal, Maradj talpon!) gyártó, nem mellesleg Simicska-érdekeltségű céget, a Hung-Istert.
A programtervezés külön szakma, a nézők saját csatornák közti „tereléséhez” érteni kell: az RTL-nél például azonnal válságstábot hívtak össze, amikor kiderült, hogy az RTL II-n futó Való Világ túl sok nézőt szívott el a főcsatornájuktól. Mára a kereskedelmi tévék teljesen lenyomták a köztévé csatornáit – és nem csak a politikailag fontos híradót. A múlt héten egyetlen köztévés program sem tudott felkerülni a legnézettebb 50 műsort tartalmazó listára, a 18–49-es korosztályban pedig még a Cool és a Film+ is gyakran megveri az M1-et. A köztévében már azt találgatják, kinek a székébe kerül, ha a nézettséget az átalakítás után sem tudják növelni. Bár közmédiás forrásunk cáfolta azt a városi pletykát, hogy a Simicskának hátat fordított Hír Tv-sek az állami médiába tartanának, azt nem zárták ki, hogy ilyen változás nekik is teret nyitna, ha gyors és látványos lenne a március 15-e utáni nézővesztés. Ugyanakkor több forrásunk is hangsúlyozta, nem a személyek számítanak, a 2010 után felépített új rendszerben – ahol a tévé és rádió vezetőinek alig van beleszólásuk abba, hogy a gyártó és finanszírozó MTVA milyen műsort szállít – kódolva van a kézi vezérlés, illetve az igazodási kényszer miatti rugalmatlanság.
Miközben a közmédia átszervezése káosszal fenyeget, Habony a piacon sem tud sikereket felmutatni – úgy tudjuk, a kialakult helyzettel még a Fidesz elnöksége is foglalkozott. Bár a miniszterelnöki főtanácsadó barátja, Andy Vajna filmügyi kormánybiztos már tavaly ősszel egyeztetett a TV2-vel új műsorok elindításáról, a kereskedelmi tévét még nem tudta bevenni. Mind kormányzati források, mind a csatornánál megerősítették a HVG-nek, hogy folynak tárgyalások a tulajdonszerzésről, de Vajna és köre állítólag túl alacsony árat ígért. Tavaly még azt tervezték, hogy a Századvég körül gazdasági lapcsoportot építenek fel, és a 2013-ban megvett Napi Gazdaságot kiegészítve megveszik a Figyelő hetilapot, de ez az üzlet sem jött össze. Habony állítólag az online piacon is be akart vásárolni, de most inkább zöldmezős beruházáson gondolkodik. Viszont a nevéhez kötött via.hu-n lapzártánkkor még mindig nem volt tartalom. A legnagyobb fogás a csődközelbe került, ingyenesen terjesztett Heti Téma lehetne, ám a tárgyalásokat nehezíti, hogy a tulajdonos, Vitézy Tamás jobboldali milliárdos még 2010-ben összekülönbözött egykori üzlettársával, Habonnyal.
Egyelőre nincs mivel ellensúlyozni tehát a Fidesz 1994 óta építgetett médiájának elvesztését. Hiába kérték a pártból, az Orbánra megharagudott Simicska nem adta át a Nemzet-csoportot. A Fideszben a tavalyi sikeres kampányokat vezénylő politikusok is arra panaszkodnak, ha a Hír Tv és a Magyar Nemzet belevetette volna magát a Kész Zoltán elleni negatív kampányba, akkor a nagyobb mozgósító erő mellett talán nem veszítették volna el a parlamenti kétharmadot. Arról még mindig vita van, hogy miért mondtak fel a médiacsoport vezetői február 6-án. Liszkay Gábor és társai szerint Simicska vállalhatatlant kért tőlük, amikor azt javasolta, hogy „forduljanak rá” Orbán családjának ügyeire. A milliárdos szerint ő ilyet nem kért, és a Fideszből szervezték a „puccsot”, hogy tönkretegyék a médiáját, ha már nem volt hajlandó átadni. Időközben felkérte bizalmasát, a német piaci tapasztalatokkal bíró Fonyó Károlyt, hogy „színesítse” a Magyar Nemzetet, és növelje a Hír Tv nézettségét: Simicska készül a „totális médiaháborúra”. A Fidesz elnökségéhez tartozó forrásnak így panaszkodott: lehet, hogy egy-egy vidéki városban csak 200-300-an veszik meg a Magyar Nemzetet, de ők a helyi jobboldali elit, a párt középvezetői, akik most elbizonytalanodtak. A jobboldali sajtó pedig egyre gyakrabban tér el a „hivatalos iránytól”: a Heti Válasz főszerkesztője, Borókai Gábor és a Nemzet főszerkesztő-helyettese, Szerető Szabolcs is kurzusváltásra szólította fel Orbánt a veszprémi fiaskó után.
M. LÁSZLÓ FERENC
Mázsaszám pakolta, porciózta, leltározta a drogot, miközben a megfelelő légcserélő nélküli helyiségekben marta a szemét, bőrét a sokféle vegyi anyag – így nézett ki B.I. átlagos munkanapja a magyar rendőrség központi kábítószer-raktárában.
Új helyzet van.
Orbán Balázs és az MCC hazugsággal vádolja a HVG-t, pedig saját számaikkal állnak konfliktusban.
Budapest hozzászürkült az országos átlaghoz. A legjobb teljesítményt ugyan a belvárosi iskolák diákjai nyújtották, de átlagban Budapest már nincs az élen.
Molnár Áron és Rainer-Micsinyei Nóra csavartak még egyet az amúgy is abszurd alapanyagon.
A több mint másfél millió gyorshajtónak mintegy hatoda nem fizetett.
Még lakat sincs a kapun.
Az irániak most Izrael közepét támadták, Haifa volt a fő célpont.
