Az erdélyi, felvidéki, délvidéki magyar szavazó fontosabb, mint aki maga ment külföldre – lényegében ezt mondta ki kedden 8:5 arányban az Alkotmánybíróság.

A bírák többsége igen szellemes megoldást talált. Szerintük csak akkor lehet diszkriminációról beszélni, ha egy csoport azonos helyzetű tagjai között tesznek különbséget. Itt pedig nem erről van szó, hiszen a magyarországi lakcímmel nem rendelkező, külföldön élő és a Magyarországon bejelentett, de külföldön tartózkodó állampolgár két különböző csoportba tartozik. Persze, ez igaz, ha így választjuk meg a csoportképzés kritériumát. De mi lenne, ha a választás napján külföldön tartózkodókat vennénk egy csoportnak? Akkor már nyilvánvaló lenne, hogy kit ér hátrányos – és öt alkotmánybíró szerint alkotmánysértő – megkülönböztetés. Továbbá a bírák úgy tettek, mintha nem értenék, mi a panasz. Hiszen a beadvány írója, egy angliai vidéki városban dolgozó magyar érthetően leírta: nem tud elmenni a nagykövetségre, mert az neki öt óra utazásba és sok pénzbe kerülne, továbbá mivel egy idősek otthonában vasárnap is dolgozik, a munkahelyén is bonyodalmat okozna az elkéredzkedése. Erre mi a válasz? Nincs itt semmi baj, hiszen szabadon eldöntheti, hogy elmegy a külképviseletre, vagy inkább hazajön az itthoni lakóhelyére szavazni. Ez utóbbi talán kevesebb pénz, idő és macera?

Mellesleg számos demokráciában lehet levélben szavazni – azok vajon hogyan oldották meg, hogy ne lehessen csalni? A kormány ezt aligha tanulmányozta, mert amikor érveit 2014-ben még Navracsics Tibor fejtette ki miniszterként, főleg arra hivatkozott, hogy a levélszavazás visszaélést tesz lehetővé. Hiszen nem lehet ellenőrizni, hogy aki azt állítja, külföldön lesz a szavazás napján, az nincs-e mégis itthon. Nem lehetne tudni, ki adta fel a postán a szavazatot. Ugyanezzel érvelt Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda elnöke is, de őbenne volt annyi becsület, hogy hozzátette: ugyanez a veszély a határon túliaknál is fennáll. Akár halottak nevében is szavazhatnak az utódaik, hiszen arról a magyar hatóság nem értesül, ha Kolozsvárott meghal egy magyar választópolgár. Őszinteségét az NVI elnöke azzal próbálta jóvátenni, hogy hozzátette: a szomszéd országokban elkövethető csalás „a választópolgárok kisebb számára és földrajzi szóródására tekintettel jóval kisebb veszélyt jelent a választások tisztaságára”. Egyébként ha ránézünk a térképre, látjuk: Németországban, Olaszországban vagy az Egyesült Államokban sokkal nagyobb távolság választhatja el az ott élő magyarok egy részét a legközelebbi magyar nagykövetségtől vagy konzulátustól, mint Romániában, Szlovákiában, Szerbiában. Miért ne mehetnének el a szavazni akarók ez utóbbi országokban is a képviseletre?

Sajnos kilóg a lóláb. Egyszerűen arról van szó – és ezt bizonyították a 2014-es eredmények –, hogy a határon túli magyarok túlnyomó része számos, elég jól megmagyarázható okból jobboldali és azon belül is főleg Fidesz-szavazó. Nekik tehát lehetővé kell tenni, hogy fáradság nélkül voksolhassanak. Akik megélhetési kényszerből, kalandvágyból, az itteni rendszert megutálva vagy pusztán egy kedvező lehetőséget kihasználva elmentek innen, azok nem fontosak. Valószínű, hogy zömmel a gaz ellenzéket támogatják. Hát akkor bumlizzanak, fizessenek, izzadjanak a sorban állva, ha olyan fontos ez nekik.

Az öt ellenszavazó egyike az április 21-én távozó Lévay Miklós. Csütörtöktől tehát eggyel kevesebb alkotmánybíró józan szavára lehet számítani.