szerző:
Puskás Panni
Tetszett a cikk?

Ugye, nem nyalja be senki, hogy Kiss László megannyi ellenkezés és tagadás után most hirtelen megbánta bűneit? Ugye, nem?

Nehéz szavakat találni arra a pillanatra, amikor Kiss László legjobb öltönyében és vasalt ingjében belép Takáts Zsuzsanna ügyvédjének irodájába egy csokor vágott virággal a kezében, mintha csak névnapi köszöntőre érkezne. Ha mégis jelzőt kéne keresnem a pillanatra, akkor az a vérfagyasztó lenne.

Egy valóságos helyzetben – úgy értem az RTL kamerái nélkül – az adekvát válasz Takáts Zsuzsanna részéről az volna, hogy átveszi a virágot, majd határozott, ütemes mozdulatokkal cafatokká zúzza azt Kiss László őszülő halántékán. De az RTL kamerái ott vannak, így gyorsan és rendben lefolyik a diplomáciai találkozó: Kiss ügyvédje tanácsára nagyvonalúan elállt a perújrafelvételtől, átnyújtja a virágot, elmormolja előre betanult szövegét arról, hogy az ítélet megtette hatását, Takáts Zsuzsanna pedig megköszöni a csokrot, szintén ügyvédje tanácsára. Kicsit olyan a helyzet dinamikája, mint ötvenöt évvel korábban. Kiss most is akar valamit Takátstól, meg is kapja: de nem a bocsánatára van szüksége ám, hanem feloldozó gesztusára a nyilvánosság előtt, hogy elveszett becsületét valamelyest helyreállítsa. A nőre rászegeződnek a kamerák, és ő ebben a helyzetben nem mondhatja azt, amit mondania kéne, hogy tönkretetted az életemet, de legalábbis egy részét, erre nincs bocsánat.

A Kiss László-ügy fél évszázad utáni bolygatása – az igazságszolgáltatáson kívül – praktikusan arra volt jó, hogy szépen körvonalazódott benne, ahol élünk, az a sötét középkor. A magyar közbeszédben az áldozathibáztatás még akkor is szépen működik, amikor az elkövető bűnösségét bírósági ítélet bizonyítja. Ha Takáts Zsuzsannának nem volna papírja az őt ért szexuális abúzusról, akkor minden bizonnyal vesztesen jött volna ki ebből a helyzetből. Hiszen, ahogy Csapó Gábor nagyszerűen demonstrálta egy pohár víz segítségével, itt az áldozatnak azt kell bebizonyítania először, hogy ő nem akarta, hogy megtámadják.

Takáts Zsuzsanna kiállása pedig azért hőstett, mert jelenléte és szavai többet segítettek a közbeszéd megváltozásában, mint az összes feminista csoport és nőjogi szervezet együttvéve. Nem csak a személyével kapcsolatos hazugságokat leplezte le, hanem egyúttal azt az áldozathibáztató társadalmi diskurzust is, amely elhallgatásra kényszerít vagy meghamisít egy csomó ilyen történetet.

Különben azt, hogy Takáts Zsuzsanna megbocsátott, meg lehet érteni. Egyszer s mindenkorra azt szerette volna, ha békén hagyják már, és ennek valószínűleg ez volt a legegyszerűbb útja. A probléma csak annyi, hogy ezzel azt üzeni, mindent meg lehet bocsátani, pedig van, amire nincs bocsánat, és a nemi erőszak vitán felül ilyen.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!