A Donald Trump elnökké választásának rejtélyét megoldani próbáló elemzők szerint a szavazás a változások szükségességéről szól, ahogyan egyébként 2016-ban a világpolitikában más, az elitekkel szembenállást demonstráló esemény is történt, hogy mást ne mondjunk,  ilyen volt a Brexit. 

Az elitellenesség és a változás vágya összekapcsolódik a politikai korrektséggel és ellenzőivel. Például az illiberális Orbán, aki az egyre illiberálisabb Erdogant is sikeres vezetőnek nevezte, és Trumpról is dicsérően beszélt, maga is kikelt a politikai korrektség ellen (többször is megtette, legutóbb éppen csütörtökön). Szerinte ez egy szájkosár, az EU-ban ez gátolja a tiszta beszédet, és itthon is, máshol Nyugaton is a liberális demokrácia sajátja. A miniszterelnök a KDNP 2014-es születésnapi ünnepségén úgy fogalmazott: "a politikai korrektség olyan taburendszer, amely megfoszt az őszinte beszédtől, az innovatív gondolkodástól. Meg kell találni a politikai korrektség dogmarendszerétől függetlenítve az új magyar államot."

AFP / Eduardo Munoz Alvarez

Az amerikai elnökválasztás mindenképpen megmutatta, mennyire megnövekedett a társadalmi igény az idegenellenes, kirekesztő retorikára, Európában pedig ugyanezt a Brexit-kampány sikere és a szélsőjobboldali, idegenellenes pártok erősödése igazolja – értékeli a történteket a hvg.hu-nak Zgut Edit, a Political Capital elemzője. Amíg Jean-Marie Le Pen annak idején még elszigetelt szélsőjobboldali erőként beszélt arról, hogy "A migránsok holnap beköltöznek a házadba, megeszik a levesedet majd a feleségeddel, a lányoddal és a fiaddal alszanak", addig Trump az ilyen megközelítéseket immár a politikai vezető osztály részeként képviseli majd. És velük rokon az Orbán Viktor vezette Fidesz népszavazásban használt migránsellenes retorikája is.

Alt-right a PC ellen

A politikai korrektség és ellene fordított harc azért is kapcsolódik össze Trumppal, mert az amerikai elnök 2016 augusztusában egy bizonyos Steve Bannont nevezett ki kampányfőnökének, akit a Breitbart nevű médium éléről csábított át. A lap pedig a politikai korrektség egyik legádázabb ellenfelének, a magát alternatív konzervatívnak tartó alt-right mozgalomnak a szócsöve. Kérdés, hogy Trump a feltörekvő, erősödő, a saját durva stílusához hasonló, erős netes jelenlét miatt választotta-e Bannont vagy az ideológiai kötődés miatt.

Flickr / Creative Commons / Feral78

Az alt-right olyan jobboldali gondolkodást jelent, amely a konzervatív főáramon, a rendszeren is kívül helyezi magát, gyökerei a netes, közösségi médiás kommunikációban, a trollkodásban találhatóak, amely többek közt az amerikai egyetemeken megjelenő politikai korrektség szerinte már a szólásszabadságot veszélyeztető lépéseire is reagált. Arra például, hogy Amerika egyes egyetemi campusain a diákok olyan biztonságos helyeket, safe space-eket hoznak létre, ahol nem éri őket a kisebbségi identitásukat sértő hang. A safe space-ek tehát konkrét helyek, ahol nem jelenik meg semmilyen kisebbségeket sértő hang (homofóbia, fajgyűlölet, zaklatás), de az egyetemeken olyan incidensek történtek, hogy már nemcsak a sértő, hanem már szimplán vitatkozó, ellenkező hangokat sem engedtek be, és felsőbb autoritásoktól követelik a biztonságos helyek védelmét.

Obama elnök maga is kikelt e gyakorlat ellen. Úgy véli, vannak olyan liberálisok, akik egyszerűen nem akarják meghallgatni a másik felet, és ez baj. "Nem akarják a konzervatív véleményt meghallgatni, nem akarnak a feketékkel vagy nőkkel kapcsolatban sértő hangvételű könyveket elolvasni. Nem értek egyet azzal, hogy diákként meg kell, hogy óvd magad az ellenkező véleményektől. Képesnek kell legyél vitatkozz azokkal, akik nem értenek veled egyet. Az nem megoldás, hogy úgy hallgattatod el őket, hogy azt mondod, ’Nem jöhetsz ide, mert túl érzékeny vagyok ahhoz, hogy meghalljam azt, amit mondasz’ Ez nem jó út."

A 2015-től megjelenő alt-right mozgalom egyik vezéralakja, Milo Yiannopoulos önmagában is megtestesíti a mozgalom furcsaságait: a brit, katolikus, meleg újságíró ha teheti, kikel a politikai korrektség ellen, pályázatot ír ki elnyomott fehér férfiak részére, Trumpot pedig szexuális értelemben is vonzónak tartja. A mozgalom heterogén, leginkább a lázadás tartja össze a részeit. A baloldal rasszistának, a fehér felsőbbrendűséget hirdetőnek nevezi. A provokatív akciókkal operáló mozgalom és maga Yiannopoulos is kikel a feminizmus, az iszlám, a társadalmi igazságosság, és más, az általuk csak elnyomó baloldalnak hívott gondolkodásmód által létrehozott ideológiai képződmények ellen.

A alt-right mozgalom 16 pontban foglalja össze az elveit (ezt a Mandiner tolmácsolásában itt olvashatja): antiglobalizmus, nemzetpártiság, nacionalizmus, egyenlőségellenesség, tudománypártiság. "Az alt-right ellenzi bármelyik bennszülött etnikai csoport hatalmát vagy dominanciáját a másik felett (...), ellenzi, hogy bármilyen nem bennszülött etnikai csoport túlzott befolyást szerezzen bármilyen társadalomban nepotizmus és törzsiség útján, vagy bármilyen más alapon" – írják, meg azt is, hogy hisznek abban: "biztosítanunk kell a fehér emberek létezését és a fehér gyerekek jövőjét". miközben "az alt-right nem hisz általában bármelyik rassz, nemzet, nép, alfaj felsőbbrendűségében". Ugyanakkor az alt-right másik oldala a konkrétan infantilis trollkodás, a nagy tabuk és szent tehenek ledöntése, például provokatív rasszizmus, ami nem egyenlő a tényleges rasszizmussal – bár néha azért igen, mert azért a hozzájuk köthető 1488rs alcsoport igazi nácikkal van tele.

Így jártunk

György Péter esztéta nem lát semmilyen összefüggést a politikai korrektség és Trump győzelme között, az előbbi hanyatlását sem érzékeli. Egyszerűen csalódott fehérek tömegei választották meg a 45. amerikai elnököt, akik nem akarnak többé szegények lenni, ennyi történt. Szerinte maga Trump egy teljesen más ember lesz a megválasztása után, ami 'kellemetlen dolog', de ez van. Hillary Clinton ellenszenves, megbízhatatlan nő volt, így jártunk." György úgy látja, globális konteók szövögetése helyett "tessék dolgozni": a demokrácia munka.

György Péter

Stiller Ákos

Az uralkodó osztályoknak el kell gondolkodniuk az amerikai választás eredményén, itthon is. Az esztéta nem aggódik Amerika miatt sem, ott a demokrácia intézményes garanciái erősek, nem lesz semmi baj. Kérdésünkre, hogy mégis egy reakciós, protekcionista, befelé forduló, globalizációellenes folyamatot látunk Európa-szerte is, György azt mondja, hát igen, "röhejes lett" az európai politika, a Brexit is megmutatta, hogy olyan döntések születnek, amelyeknek jelentőségével nincsenek tisztában az emberek, "felnőtt emberek nem így szoktak viselkedni". De György nem világválság párti, emberek, választók millióit nem lehet primitívnek bélyegezni, ezzel a demokráciát is pocskondiázzuk. Nincs baj, "arra jó a válság, hogy gondolkodjunk".

Az alt-right tehát tipikus elitellenes mozgalom, bár "minden mozgalom elitellenesnek mondható, ha a fennálló hatalmi struktúra ellen alakul", mondja Mikecz Dániel, a Republikon Intézet mozgalomkutató munkatársa. Az amerikai politikai kultúrának mindig is része volt a szövetségi állam elleni fellépés. A közelmúlt egyik ilyen szerveződése, a Tea Party mozgalom is ilyen volt, ők ráadásul republikánus színekben tették ezt, holott eddig általában nem a republikánusoknál jöttek létre az ilyen kezdeményezések. Igazából Barack Obama netes kampánya és a mikroadományok megnövekedett jelentősége csillantotta fel a lehetőséget, hogy a nettel kiszélesedik a részvételi demokrácia. Ez végül nem jött össze, ezért is csatlakozott az Occupy Wall Street mozgalomhoz sok csalódott Obama-aktivista. Az Occupy tudniillik magát a 99 százalékkal azonosította, akik a gazdag és hatalmas 1 százalékkal szemben állnak, de azért középosztálybeli alapokon állt.

Hogy Európában hogyan hathat Trump győzelme az elitellenes mozgalmakra? Mikecz szerint ugyanúgy elképzelhető, hogy a francia Nemzeti Front, az osztrák Szabadságpárt és más párttársaik nyernek Trump győzelmével, de az is lehet, hogy az elitellenes szavazók megrettennek a radikális változás lehetőségétől, és kijózanítja őket.

A Trump megválasztásához vezető elitellenes közérzület Európában most globális csúcsot döntött, mondja Zgut. Legnagyobb veszélye Európára nézve, hogy felhajtóerőt biztosít a szélsőjobboldalnak. A francia Nemzeti Fronttal szimpatizáló bizonytalanoknak például azt üzenheti, hogy a rendszerellenes szavazatok nem feltétlenül lesznek az enyészeté, érdemes a második fordulóban is radikális erőre szavazni, mert potenciálisan van esély a "politikailag elhasználódott" mainstream erők kiszorítására.