szerző:
Balázs András
Tetszett a cikk?

Az elitellenesség és a múlt megtagadása sikerhez vezethet - de Orbán is így jutott idáig.

Az olimpiaellenes megmozdulás győzelme a fásult többség számára reménykeltő lehet, azonban a közpénzégetés megakadályozásából önmagában nem következik az Orbán-rezsim leváltása.

Miközben a hivatalos ellenzéki pártok és az Országházon kívül szerveződő mozgalmak látszólag az Orbán-rendszer leváltásán munkálkodnak, a demokratikus oldal valamennyi képviselője több mint egy évtizede a jobboldal hamis narratívájának fogságában ragadt.

Ahogyan a Milla mozgalom, a netadós tüntetés, a diák és pedagógus szervezetek, a menekültellenes népszavazás ellenkampánya, úgy az olimpiarendezés megakadályozása is tiszteletre méltó kezdeményezés. A népharag szószólói azonban sikerük csúcsán sem mondanak többet a jobboldali ellenzék 2010-es választási üzeneteinél. A rendszerváltás szabadságeszményeitől elidegenedett választók számára egzisztenciális biztonságuk veszélybe kerülésének felelőseként a korrupciót, a kapitalizmus haszonélvezőit, az értelmiségi elitdemokrácia képviselőit nevezik meg.

A múltértelmezési viták és az elit megújításának paradox üzenete mellett a jogállam alapintézményeinek visszaállításával kapcsolatos forgatókönyvek kidolgozása rendre elsikkad. Az Országgyűlés demokratikus díszleteként szolgáló ellenzék pártok a jogállami Magyarország maradékának megóvása helyett szintén a múlttól való hisztérikus elhatárolódásban versengenek.

A parlamenti váltógazdaság végét és saját népszerűségvesztésüket érzékelve az ellenzéki pártok 2010-ben feltették a kezüket, majd az utcai politizálás lehetőségét mímelt előzékenységgel átengedték a felháborodott civileknek. A nyilvánosság új színpadai körül a kontraszelekció folyamatai gyorsabban játszódtak le, mint a ’89-es rendszerváltás idején. Az egymást kioltó utcai megmozdulások ugyan fontos ügyekre hívták fel a figyelmet, ám a „vesszen az elit” politikai programként kevésnek bizonyult. Néhány hónap elteltével tömeg helyett csupán az anarchista önképzőkör felett záporoztak a közhelyek.

Az újonnan megjelenő politikai erők öndefiníciójuk egy részét már a születésük pillanatában hazugságokra építették. Egyrészt az elitváltás jegyében felbukkanó médiaképes szereplők jelentős hányada korábban a politikai, gazdasági és érdekképviseleti elit háttérszereplőjeként tevékenykedett. Másrészt a rendszerváltás utáni világ kompromisszumait felnagyító, a gazdasági átmenet veszteseinek indulatait felkorbácsoló jobboldal forgatókönyvét követve akaratlanul is megágyaztak a demokratikus viszonyok lebontásának.

A politikusok száműzése a civil megmozdulásokról, a civil érdekképviseleti tevékenységgel szemben támasztott irreális elvárások hozzájárultak a társadalom végletes megosztásához, az ország szervezett és felülről irányított kifosztásához.

Orbán Viktor 2010-ben ugyanis nem csupán példátlan felhatalmazásra tett szert, hanem egy füst alatt lezavarta politikusi működésének második rendszerváltását. A Nemzeti Együttműködés Rendszere jóval több, mint ideológiai keret: a korlátozott többpártrendszer és az irányított kapitalizmus nyitánya.

Az illiberális demokrácia jelenlegi állapotában nem tekinthető ugyan diktatórikus berendezkedésnek, azonban a választásos autokrácia keretfeltételei alkotmányos és gazdasági szempontból is létrejöttek. A regnáló hatalom számára pozícióik biztosítására Európában egyedülálló gazdasági és média arzenál áll rendelkezésre. A piacgazdasági átmenet éveiben keletkezett vagyonok mára nagyságrendileg sem vethetőek össze a szabályozási eszközökkel létrehozott félállami-félpiaci erőcentrumok gazdasági tartalékaival.

Az aránytalanságok megváltoztatása a parlamenti ellenzék, a civil érdekképviseletek és a gazdaság független szereplőinek összefogása nélkül békés úton elképzelhetetlen. Az ideológiai különbözőségek ellenére a legfontosabb ügyben egyre könnyebb konszenzusra jutni: a baloldali elitváltás felemás eredményeiért az ország aránytalanul nagy árat fizetett. Miközben a választók jelentős részével sikerült elhitetni, hogy a rendszerváltó pártok és a hozzájuk kötődő értelmiségiek kiszorítása a közélet megtisztításának egyetlen lehetséges útja, az elit- és piacellenes ideológia hazai szószólói Orbán Viktor államcsíny-kísérletének indirekt közreműködőivé váltak. A ’89-es jogállami forradalmat követő időszak és a 2010-es szabadságszűkítő fordulat összemosásnak ambíciója mára a legkomolyabb akadálya a jogállami viszonyok rehabilitálásának.

A választásokig hátra lévő időszak legizgalmasabb kérdése, hogy az elitellenes mozgalmak a 2010-ig fennálló demokratikus világ örökségének vállalásával képesek lesznek-e hiteles szabadságpárti választ adni vagy az elit ellenzékeként a szabadság nélküli biztonság illúziójára igyekeznek majd rálicitálni.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Rendőrök védik a Trump-hívektől a georgiai választási biztost

Rendőrök védik a Trump-hívektől a georgiai választási biztost

Másfél millióra bírságolta a médiahatóság az RTL Klubot

Másfél millióra bírságolta a médiahatóság az RTL Klubot

100 százalékos táppénz jár egy DK-s vezetésű kerületben Budapesten

100 százalékos táppénz jár egy DK-s vezetésű kerületben Budapesten