2016 végén elfogadták az új büntetőeljárási törvény tervezetét, amely átalakítaná a titkos adatszerzés és információgyűjtés törvényi rendszerét. Ha ezt a parlament elfogadja, módosítani kéne a rendőrségi, a nemzetbiztonsági, a NAV- és az ügyészségi törvényt is. A tervezet messze nem végleges szövege szerint a leglényegesebb változás az lenne, hogy keletkezne egy előkészítő eljárás, amelyben lehetőség nyílna egy előzetes felderítésre, az pedig lehetőséget adna az eddig csak nyomozásra feljogosított szerveknek arra, hogy a bűncselekmények gyanújának megállapítása előtt felderítést végezzenek "leplezett eszközökkel". Azaz még gyanú nélkül megfigyelhessen bárkit titkosan.

A Magyar Nemzetnek nyilatkozó szakértők szerint ha a tervezetből jogszabály lenne, bárkit le lehetne hallgatni, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakértője, Szabó Máté viszont arról beszélt a 444-nek, hogy a lehallgatás és titkos megfigyelés ezután is engedélyköteles lesz, a hatóságnak név szerint kellene a bíróságnak jeleznie és indokolnia, hogy kit miért figyelne meg, és ez elég jogállami garancia.

A hvg.hu-nak nyilatkozó Hack Péter szerint viszont a jelenlegi helyzet sem jó - az ELTE büntetőeljárás-jogi tanszékének vezetője (korábban sokáig az SZDSZ-es parlamenti képviselője) úgy látja, a magánszférához és a magántitokhoz fűződő jog az új büntetőeljárási törvénnyel szimbolikussá válna. A titkos eszközök ellenőrizhetőségével és célhoz kötöttségével is bajok lennének. Általában ugyanis a bíróság ellenőrzi ezeket, bírói engedély írja elő, kivel szemben, mettől meddig és miért kell ezeket a titkos eszközöket használni, ez megköti a lehallgatók kezét. De nálunk ez nem valósulna meg. Ugyanis azt is bizonyítékként lehetne majd felhasználni, ami a titkos megfigyelés alatt, de nem azzal kapcsolatban derül ki.

Tehát ha valakit lehallgatnak, mert kémkedéssel vádolják, ám egy telefonbeszélgetés közben kiderül, hogy a beszélgetőpartnere kirabolt egy benzinkutat, ellene ez a felvétel bizonyíték lesz egy büntetőeljárásban.

Lényegében megszűnik a jogszerűtlen lehallgatás fogalma,

mondja Hack. Most csak akkor használható egy így megszerzett, véletlen bizonyíték valaki ellen, ha az olyan gyanúra ad okot, ami miatt elrendelhető lenne a titkos megfigyelés - ezeket a törvény listába szedve tartalmazza. Ha megváltozik a büntetőeljárási törvény, akkor a bíró nem fogja tudni ellenőrizni, hogy megfelelt-e a titkos adatszerzés a bírói engedélynek, egyedül a mettől meddig szempontot tudja érvényesíteni, ellenőrizni.

Probléma tehát, hogy ki ellenőrzi a lehallgatókat, ki őrzi az őrzőket? Franciaországban a titkosszolgálatok egymást is monitorozzák, nálunk nincs ilyen átfedés. Magyarországon minden lehallgatást végző szerv a Belügyminisztérium alá tartozik, mondja Hack, az ügyészségnek van ellenőrző szerepe, de azt csak egy szintén BM alá tartozó szervezeten keresztül tudja ellátni. Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának sincs olyan jogosítványa, hogy szúrópróbaszerűen elmenjen a Nemzetbiztonsági Hivatalba és megnézze a lehallgatások, titkos adatgyűjtés fájljait, belehallgasson, rákérdezzen - csak a felügyelő miniszternek, illetve a szakszolgálati főigazgatóknak tehetnek fel kérdéseket a titkosszolgálatok tevékenységével kapcsolatban. Vannak országok, ahol országgyűlési biztos ellenőrzi a titkosszolgálatokat, de nálunk nem.

"A Belügyminisztérium állam az államban",

vonja le a konklúziót Hack Péter. Jellemző, hogy a nemzetbiztonsági bizottságnak csak az lehet a tagja, aki átesik a C típusú átvilágításon, azaz maguk a szakszolgálatok döntik el, ki lehet, ki nem lehet benne az őket ellenőrző parlamenti, civil bizottságban. Nincs esélyegyenlőség.

A magánélethez való alkotmányos alapjog így sérül Hack szerint, de úgy látja, mostani összetételében az Alkotmánybíróságnak "nincs ilyen érzékenysége", azaz nem fogja megszüntetni ezt a gyakorlatot, ha valaki ilyen értelmű beadvánnyal fordulna hozzá.