"Egy ország akkor tiltsa be a vörös csillagot, ha nem egy olyan birodalom tagköztársasági címére pályázik, ahol egy volt KGB-s a főnök és katonai parádét tartanak november hetedikén." (Örülünk, Vincent? blog)

 "A Heineken is hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország ma jobban teljesít" – mondta Szijjártó Péter éppen három évvel ezelőtt a holland sörgyár vezérigazgatójának. Barátságos téli nap volt, a kevés napsütést északnyugat felől fátyolfelhők zavarták, de sehol sem alakult ki eső, a forint a kezdeti gyengülés után erősödött az euróval szemben, a zsúfolásig megtelt soproni Városházán pedig a magyar külügyminiszter és a holland cégvezető előtt három üveg sör állt, az üvegeken vörös csillaggal. Szijjártó Péter ekkor Joris Huijsmans-hoz, a Heineken Hungária Zrt. vezérigazgatójához fordult.

"Már csak egy dolog bassza a csőrömet, Joris" – suttogta a fülébe. "Az a csillag ott. Azt nálunk nem lehet. Az a csillag vörös, Joris, vörös. Mit szólnak a kommunizmus áldozatai, ha észreveszik, mit akartok lenyomni a torkukon?" A holland cégvezető arca lassan felvette a csillag színét. "Én... én... nem tehetek róla" – hebegte, meg valami 19. század végéről származó céges hagyományról dadogott, aminek köze nincs Leninhez, és ő amúgy sem kompetens a logó ügyében. Ekkor Szijjártó Péter felállt, népfelkelésnek nevezte 56-ot, majd csapataival felszabadította a soproni üléstermet a holland kommunista megszállás alól, és kiengedte a keletnémeteket Hegyeshalomnál.

A valóságban azért kicsit másképp történt minden. A kormány stratégiainak nevezett megállapodást írt alá a holland céggel, és sem a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fontosságát hangsúlyozó külügyminisztert, sem bárki mást nem zavart sem a rekesz sör megannyi vörös csillaga, sem a soproni tanácsteremben ülő megannyi vöröscsillag-logós Heineken-alkalmazott. 2014-ben a világon minden rendben volt, "a sörgyártó a magyar-holland gazdasági együttműködés egyik legjelentősebb képviselője", hallhattuk Szijjártótól, ha a Heineken velünk, ki ellenünk?

A kormány barát-ellenség felismerő rendszere akkor kezdett megborulni, amikor egy romániai bírósági döntés nyomán rosszul járt egy felvidéki baráti oligarcha. A csíki sör innentől fogva már nem vitatott gazdasági, ill. védjegykérdés alanya vagy tárgya volt, hanem elvi kérdés, nemzeti ügy, és mindenki tudja, hogy ha valami nemzeti ügy, akkor megszűnik racionális vita tárgya lenni: a csíki sörrel az erdélyi magyarságot, plusz az egész magyar nemzetet alázta meg a román bíróság, a háttérhatalom és a CEU. Innentől fogva vált elvi kérdéssé az antikommunizmus, Semjén és Lázár polgártársak március közepén terjesztették be "az önkényuralmi jelképek általános kereskedelmi célú felhasználhatóságát" tiltani szándékozó javaslatukat.

Igen ám, de a kormányzati hisztéria hatására (vagy nem) a két fél megegyezett, a Heineken, ha tetszik, meghátrált, a két márka a piacon verseng tovább, nem a bíróságon. A kormány viszont nem hajlandó visszavonni – kizárólag elvi indíttatású – beadványát, hiszen azt már Brüsszel malomkerekei őrlik, márpedig az Európai Bizottság véleményezés címén még nyilván hónapokig elpöcsöl az üggyel (nem szó szerinti közlés). És itt jön képbe a legszebb fordulat, a – kizárólag elvi indíttatású – javaslat nagyvonalú kompromisszuma: ha a Lex Heineken érvényben is marad, a kivételezésről egyedi elbírálás dönthet, így a Lex Heineken alól könnyen a Heineken lehet a kivétel.

Értjük, ugye? Ha a Heineken nem velünk van, hanem ellenünk, elvi kérdést csinálunk a vörös csillagból, hiszen annak "lopakodó társadalmi elfogadtatása egyfajta legitimációját jelenti a diktatúrák korábbi szimbólumrendszereinek" (Semjén Zsolt), esztétikailag nézve pedig fontos, hogy "a vizuális környezetünket ne szennyezzük tovább önkényuralmi jelképekkel" (Halász János). Ha viszont a Heineken velünk van, akkor egyedi elbírálás van, feudálszocialista kivételezés van, zavart és cinikus heherészés van, csendes kibekkelésben való bizodalom van, te is tudod, mi is tudjuk, hogy csak show az egész, ha valamit pont leszarunk, az a kommunizmus áldozatainak emléke.

Cinikus és hazug kormányzati dekorációs elem, egy gigantikus elterelő színjáték része és szimbóluma – ez lett a vörös csillagból. Mondom ezt nem azért, hogy tiltsuk be, sőt, az egész totalitárius jelképvita már kezdettől teljesen felesleges és kártékony volt, de ha már belemegyünk, vegyük komolyan azokat, akiket tényleg érint a dolog. A Heineken-ügyi elvtelen ámokfutással a Fidesz végképp bebizonyította, mire tartja azt, amit Semjén Zsolt "absztrakt erkölcsi megfontolásnak" nevezett. Az önkényuralmi jelkép tehát (amit sem a Heineken, sem a Milky Way, sem a Converse, sem a San Pellegrino nem akként használ), egyedi elbírálás alapján szűnik meg zavaró tényező lenni?

A határokat nem ismerő kormányzati kompromisszumkészség már ott tart, hogy az igazságügyi bizottságban e hét keddjén le is vették napirendről az opt out-olható Lex Heineken kérdését, mondván, az ügyben "további munkálatokra" van szükség. Mondta ezt ugyanaz a Vas Imre képviselő, aki csak egy hete még határozott hangon kijelentette: "A kormány nem tűrheti az áldozatok védelmében sem, hogy a mindennapok része legyen egy olyan jelkép, amely önkényuralmi rendszer jelképe volt."

Tényleg, az áldozatok, velük mi van? A Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (Szorakész) néhány napja beperelte a Heinekent a vörös csillag miatt, mivel szerintük "a vörös csillag tiltott önkényuralmi jelkép akkor is, ha terméken jelenítik meg". A szervezet vezetője, a saját pártja által átvert szegény Menczer Erzsébet ugyanis úgy érzékelte a politikai mozgásokat, hogy "most van itt a történelmi pillanat" lépni az ügyben. Nem tudom, azóta tetszett-e újságot olvasni? Nem, nem jött el a történelmi pillanat.

Hogy minek a pillanata jött el, azt nem tudjuk, de az állampárt ezzel a Brüsszelre hivatkozó röhejes húzással mindenkit szembeköpött: a kommunizmus áldozatait, a vörös csillag gyűlölőit és a jogállam híveit, a gazdaság szereplőit. Miközben épül-szépül a putyini forgatókönyv alapján szerveződő népi demokrácia: a tulajdon biztonsága megkérdőjelezve, bankok, multik megszorongatva, cégek lekenyerezve, az idegenlelkű CEU betámadva, civilek leügynöközve, a média részben hidegre téve. A vörös csillag pedig, természetesen, és egyébként helyesen, mert a cég magánügye, marad. Innen szép sört inni.