"Ez nem jogi kérdés, maximum harmadsorban az. A lényeg, hogy a Heineken nem viheti el szárazon, hogy megsértette az erdélyi magyarokat, végső soron a magyar nemzetet” – letagadhatatlan indulatokkal a hangjában ekként magyarázta a hét közepén a hvg.hu-nak egy befolyásos kormányzati szereplő, hogy jogászi aggályok ide, vagy oda, a kormány mégis mindenképp áterőlteti a parlamenten a Lex Heinekent.

Hétfőn – ahogy arról beszámoltunk – még úgy állt a dolog, hogy a Fidesz-frakció jogászai annyira vállalhatatlannak találták a Semjén Zsolt és Lázár János jegyezte, amúgy a frakcióval történt egyeztetés nélkül benyújtott javaslatot, hogy jobbnak látták, ha inkább ejtik az egészet. Na persze nem látványosan, visszavonva az indítványt, hiszen az a kudarc kvázi beismerése lenne, hanem csak szépen a feledés homályába engedve, hogy végül ne kerüljön az ülésszak végéig zárószavazásra.

A frakció terveinek kiszivárgása után azonban az indítványt jegyző két miniszter információink szerint erősen összezördült a képviselőcsoportot vezető Kósa Lajossal, a végeredmény pedig az lett, hogy a Fidesz csak azért is beleáll a még a nem jogász képviselők szerint is pancsermunkának számító javaslatba. (A tervezet három legnagyobb jogi-alkotmányossági buktatóját ebben a cikkben írtuk le részletesen.)

MTI / Krizsán Csaba

A tét – ha eddig nem lett volna egyértelmű – csak a felszínen az, hogy „megvédjen a kormány egy, a mocskos multi által eltaposni kívánt szegény, (nem is olyan) kis, (nem is annyira) magyar székelyföldi manufaktúrát. Azzal ugyanis, hogy a Heineken „támadását” a kormány szimbolikusan kiterjesztette nemcsak egész Erdély, hanem a komplett határon túli magyarság elleni támadássá, a védelmét pedig az egész magyar nemzet megvédésévé, erősen kilóg a lóláb, hogy a jótettel valójában az egy év múlva begyűjtendő határon túli szavazatokért szállt harcba.

A fent említett kormányzati szereplővel folytatott beszélgetésünkből ugyanakkor nemcsak az derült ki, hogy a Fidesz az elfuserált törvényavaslathoz ragaszkodik majd minden erővel, de az is, hogy nem éri be ennyivel.

„Nyílván nem egy fronton fogunk támadni” – mondta sejtelmesen a „hadjárat” részleteit is ismerő illető, s bár ez utóbbiakat nem volt hajlandó konkretizálni, azt elárulta, hogy több terület szakértői dolgoznak javaslatokon a Heineken további, mondhatni, totális ellehetetlenítésére.

„Felrúgták a stratégiai partnerséget, most sajnáljam őket?” Majd ha úgy látják, hogy nincs elég profit, maximum eladják a piaci részesedésüket”

– sejtette egyúttal a lehetséges irányt is a politikus.

A cél vélhetően nem csak a szavazatok elnyerése lehet, hanem az is, hogy magyar vállalkozók lépjenek be egy sikeresen működő ágazatba. A Heineken ilyen szempontból csak az egyik a három kiszemelt nagy gyártó közül, ám a Csíki Sör ügye ideális ellenséggé tette.

A kormány ugyanakkor nincs könnyű helyzetben, amikor egy céget akar elüldözni az országból. Ez ugyanis még annál is tovább megy, mint amikor általánosságban a multikra támadnak, és hát azokat sem lehetett hosszabb távon a Fidesz–KDNP-koalíció legsikeresebb akcióinak nevezni.

Persze volt már arra példa, hogy sikeresen rajzolt át egy ágazatot a kormányzat. Ilyen volt a cafeteria piaca, ahol elüldözték az étkezési utalványok terén korábban egyeduralkodó három francia céget. Más kérdés, hogy utóbb az Európai Bíróság törvénytelennek ítélte az eszközt, vagyis hogy kedvezményes adózást csak a magyar, államhoz köthető kibocsátónak kínált fel. (Jellemző, hogy a kormány első reakciója akkor az volt, hogy inkább megszünteti az egész rendszert, úgy ahogy van.)

Stiller Ákos

Nem jártak ekkora sikerrel a kiskereskedelemben, pedig 2010 óta több menetben is nekiestek a nagy láncoknak. Először a különadóval (az Európai Bíróság ezt is jogellenesnek ítélte, igaz, közben meg is szűnt az eleve ideiglenes közteher), aztán a vasárnapi zárva tartással (ami egy év után csúfos véget ért), az élelmiszerlánc-felügyeleti díj módosításával (emiatt is eljárást indított Brüsszel), vagy éppen a dohány kiskereskedelmének átalakításával. Ezek többnyire visszaütöttek, és épp azok a kisboltok veszítettek, amelyeket megpróbálták helyzetbe hozni. Most újra próbálkozik az állam a diszkontláncok extra adóztatásával, ám ha a legnagyobb szereplő, a Tesco egyszer úgy dönt, hogy kivonul, az nem ezért lesz.

Az sem könnyíti a helyzetet, hogy amíg a Tesco egyértelműen a piac legnagyobb szereplője, a Heineken egyike a három főszereplőnek. Kellett tehát egy olyan eszköz, ami célzottan a holland céget érinti, így akadtak rá jobb híján a vörös csillagra.

Az abszurdba fulladt próbálkozás után sem állnak le tehát, bár Magyar Gábor ügyvéd nem nagyon lát újabb lehetőséget. Az EU-ban ugyanis minden olyan intézkedés tilos, amely bármilyen módon akadályozza a tagállamok közötti kereskedelmet. Igaz, van egy kivétel – tette hozzá a hvg.hu érdeklődésére: ha nyomós közérdekkel indokolják a fő szabálytól való eltérést. (Az eredeti javaslatban emiatt van benne az a kitétel, hogy a vöröscsillag-tilalom alól felmentést adhatnának - más cégeknek. Fideszes politikusok ezt azzal indokolták, hogy a Heineken csillaga önkényuralmi jelkép, de más cégeké nem).

A nyomos közérdekbe sok minden beletartozhat. Ilyen a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok és a növények egészségének védelme is, de például korlátozható az áruk szabad mozgása nemzeti kincsek esetében, vagy ipari és kereskedelmi tulajdon védelmében is. Az önkényuralmi jelképek használata nincs ezek között.

AFP / Koen Suyk

Elképzelhető egy másik kivétel is. Ez alapján meg lehet próbálni olyan körülményeket vagy feltételeket teremteni, amelyek látszólag minden gyártót és forgalmazót érintenek, de mégis jobban sújtják a megcélzott terméket. Ilyen lehet például, hogy megszabják, milyen méretű pohárban lehet kimérni a sört. Ha viszont itt egyértelművé válik a közvetett diszkrimináció, akkor a tiltás megint szembemegy a jogszabályokkal.

Egy másik megoldásnak bizonyára örülnének a kis sörüzemek, ám ismét kérdéses, hogyan lehet célirányosan támadni ezzel a Heinekent. Magyar Gábor szerint például elő lehet írni, hogy hány fajta sört kell tartani egy értékesítési helyen. Ez a fogyasztói érdekek védelmével és a verseny növelésével magyarázható lehet, de nem feltétlenül fognak örülni azok a kereskedők, akik nem engedhetik meg maguknak a fejlesztést. És az is kérdéses, hogy ettől valóban többféle sört fogyasztanak-e majd, hiszen nem biztos, hogy a drágább kézműves termékek mindenhol vevőkre lelnek.

Megtilthatják azt is, hogy a gyártók hűtőt, poharat, sátrat, napernyőt vagy hasonló tárgyakat adjanak a vendéglátóknak – ám ennek sem feltétlenül fognak örülni, hiszen akkor ezeket maguknak kell megvenniük, a pluszköltséget pedig a fogyasztókra terhelhetik. A kis gyártókat hozná helyzetbe az is Magyar Gábor szerint, ha betiltják a kültéri sörreklámot (legalábbis az alkoholos termékekét).

Az is elképzelhető, hogy a kisüzemeknek támogatást nyújtanak. Ez bizonyos tekintetben most is megvan, hiszen ezek a cégek (ettől az évtől 20 ezer hektoliteres kapacitás alatt) fele annyi jövedéki adót kötelesek befizetni, mint a nagyok. A kicsik fejlesztési támogatást is szeretnének, ez főleg uniós forrásból lehet elképzelhető – és leginkább vidéken, hiszen a fejlettebb Közép-Magyarországon már korlátozottan vannak ilyen pénzek. A HVG e heti cikke szerint készülőben van egy olyasfajta szabályozás is, amely megszüntetné azt a jelenlegi gyakorlatot, mely szerint a multik rendszerint kizárólagossági szerződést kötnek az üzletekkel és éttermekkel, a kicsik kárára.

Ezt egyébként egy 2015-ös végzésében GVH is elítélte. A nagy cégek akkor vállalták, hogy két év alatt összesen 20 százalékkal csökkentik a kizárólagos szerződés keretében eladott sör arányát. A kicsik szerint ezt nem teljesítik, és emiatt nem csak a versenyhivatalhoz fordultak a héten, de - mint a hvg.hu korábban megírta - a kormányzatnál is tiltakoztak.