Orbán elszólása is segíthetett kiskaput találni a Pride-rendezéshez, de Karácsonyék nagy jogcsatákra készülhetnek
Egy jogi kiskaput kihasználva bízhat a főváros abban, hogy rendőrségi engedély nélkül is megrendezhetik szabályosan a Pride-ot.
Parasztvakítás – mondja Marosi Ernő akadémikus az egyik leglátványosabb várrekonstrukcióra, a Zemplénben található füzérire. Az egyszerű látogatóknak persze más a véleményük, élvezik, hogy a pár éve még néhány falból álló rom helyén ma már díszesen kifestett, korhű bútorokkal berendezett teremsor, várkápolna, múzeum várja a hegyre felkapaszkodókat.
„Csakhogy bizonyos: nem így nézett ki a középkorban, dacára annak, hogy ez az egyik legjobban dokumentálható erősségünk”
– ezt már Feld István régész, az ELTE tanszékvezetője mondta a HVG-nek, aki szerint a török hódítás óta a várprogram jelenti a legnagyobb veszélyt a magyar várakra. Néha még eredeti falakat is le kell bontani azért, hogy az új födémeknek megfelelő támasztékokat emeljenek.
A fellelhető építészeti elemek és a korabeli ábrázolások alapján lehetetlen pontosan rekonstruálni, hogyan nézett ki egy többemeletes vár a középkorban – véli Feld. Az egyik legjelentősebb kőrestaurátort, Osgyányi Vilmost megrótta a szakma konzervatívabb része, hogy a füzéri várkápolna rekonstrukciója során a képzelete után ment: az ablakok mérműveit vagy a címeres záróköveket például úgy faragta, hogy nem állt a rendelkezésre eredeti maradvány. Osgyányi a HVG-nek ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott:
„Frontharcos vagyok az elefántcsonttoronyban ülő művészettörténészek és a megrendelők közötti háborúban; rendszerint gyorsan kell döntenem, és megesik, hogy tévedek.”
Azt is hozzátette, hogy vállalja a kényszer szülte megoldásokat: „Van, hogy a praktikussági szempontoknak, van, hogy a megrendelő határozott kívánságainak kell megfelelni.” Nem csupán a füzéri rekonstrukcióval kapcsolatban éri vád az építészeket: a diósgyőri vár 2012-ben kezdődött visszaépítése kapcsán például vitát váltott ki, hogy a lovagterembe nem építették vissza az eredeti köveket, és magas tetőt húztak fel, holott a Képes Krónika Anjou-kori ábrázolásain lapos tetők láthatók.
Azt a füzéri vár építésze, Rudolf Mihály is elismeri, hogy „nem tudjuk, hogy nézett ki pontosan az építmény”, de szerinte analógiákból, töredékekből, a korabeli leltárakból, némi logikai játék segítségével megrajzolható az eredetihez bizonyára nagyon hasonló erősség. Füzér polgármestere, Horváth Jenő szerint pedig csak „a várhoz és a községhez nem kötődők akadékoskodásáról” van szó. Mint mondta, az általuk kezelt vár, köszönhetően a jó marketingnek, rentábilisan működik.
A térdig érő romoknak és a rekonstrukciót csak a legszükségesebb esetben, szigorú korlátok között, eltérő anyagokból engedélyező műemlékes verdiktnek, a Velencei Chartának az első Orbán-kormány üzent hadat. A millenniumi ünnepségek fényét akarta emelni a visegrádi és az esztergomi királyi vár rekonstrukciójával. 2002-után a konzervatívabb műemlékvédelem átmenetileg ismét győzedelmeskedett, ám világos volt, nem tartható tovább az a szemlélet, ami a műemléket nem a hasznosítás oldaláról nézi, hanem kizárólag a kutatás tárgyát látja benne. A rekonstrukcióknak az uniós pénzek beáramlása nyitott utat, már a szocialisták idején. Az omladozó vidéki műemlékek felújítására – „turisztikai attrakciók” címén – viszonylag könnyen lehet pénzt lehívni, kielégítve ezzel a helyi politikai lobbikat is. Feld szerint
nincs is ezzel alapvető baj, csak őszintén be kell vallani, hogy a modern kori rekonstrukcióknak semmi közük a műemlékvédelemhez és a múlt megismeréséhez, hanem kizárólag a turizmushoz vagy a vidékfejlesztéshez.
A maga részéről jobban szeretné, ha ezek a – Marosi szavaival – 1:1-es makettek nem az eredeti romokra, hanem zöldmezős beruházásként épülnének. Szerinte a mai műemléki gondolkodás a XIX. század második felének elveihez közelít, amikor Schulek Frigyes minden gátlás nélkül díszítette fel a Mátyás-templomot általa kreált gótikus díszekkel.
A historizáló szemlélet egyébként is közel áll a Fidesz gondolkodásához. Így megvan a veszélye, hogy most egy félig-meddig kitalált középkor várai, kastélyai épülnek fel országszerte. A kormány ugyanis a Nemzeti Kastély- és Várprogram keretében 39 műemlék felújítását, fejlesztését tervezi 2020-ig, amire 41 milliárdos uniós támogatást szán – derült ki egy minapi határozatból. Virág Zsolt miniszteri biztos viszont úgy érvelt a HVG-nek, hogy a program részeként csak olyan tervek valósulnak meg, amelyek tudományosan alátámaszthatók.
A műemlékügy folyamatos szétzilálása is az oka lehet a tudományos szempontok háttérbe szorulásának – véli Marosi Ernő. A kormány nem elégedett meg ugyanis azzal, hogy néhány éve megszüntette az önálló műemlékvédelem csúcsszervét, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt. Ez év elejével annak utódszervezete, a Forster Központ is megszűnt, munkatársai és feladatai három intézménybe – a Miniszterelnökségbe, a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft.-be, és a Magyar Művészeti Akadémiába – olvadtak. Pedig a munka csak több lett.
A két éve elindult kastélyprogram 2015-ben kiegészült a nemzeti várprogrammal, és még abban az évben egyesítették a két tervet, immár 45 kastélyt és 34 várat, tehát összesen egy híján 80 – kizárólag állami tulajdonú – műemléket vonva be. Mostanra – nyilván költségvetési megfontolásokból – ez a szám megfeleződött, miközben néhány, nem éppen minőségi cserére is sor került. A korábban már EU-s forrásból támogatást nyert várpalotai vár rekonstrukciója például nem került be a kormányhatározat által felsorolt műemlékek közé, helyet kapott viszont a listán a műemléki szempontból nem épp a top 10-be tartozó Zichy-kastély. Nyilván nem művészettörténeti értékei miatt, hanem mert ott működteti egy magánalapítvány a Fidesz által is támogatott, évente 8 ezer látogató által felkeresett Trianon Múzeumot. Szabó Pál Csabának, az alapítvány elnökének reményei szerint még idén elkezdődik a fűtés és a park rekonstrukciója.
Bár a műemlékek felújításánál a befektetés megtérülése csak megszorításokkal értelmezhető fogalom, megfelelő attrakciókkal még az is lehetséges, hogy egy-egy műemlék a saját lábára álljon. Ilyen például a nemrég megnyílt gyulai Almásy-kastély, amely – mondja a miniszteri biztos – különleges kiállításának köszönheti a népszerűségét, mert a többi kastélytól eltérően nemcsak a főurak, hanem a személyzet életét is bemutatja, azt, hogy kik és főleg hogyan működtettek egy olyan bonyolult logisztikai rendszert a XIX. században, mint egy 30 szobás kastély. A füzérradványi Károlyi-kastély pedig a harmincas évekbeli luxushotel világát idézi fel, így ott a parkban lévő medencét és a pavilonokat is felújítják.
