Misetics Bálint: „Nem tüntetéshullámokra, valódi mozgalmakra lenne szükség”
Vérbeli baloldali létére miért vállalta a videós szereplést Zagyva György Gyulával? Mi hiányzik Botka Lászlóból? Hogy értékeli a Momentum Origo-látogatását? A lakhatással, a jóléti állammal és a polgári engedetlenséggel foglalkozó Misetics Bálint társadalompolitikussal beszélgettünk.
Hvg.hu: Nemrég felbukkant egy nagy vitát kiváltó videóban Zagyva György Gyula és Pörzse Sándor oldalán az arányosabb választási rendszer kialakításáért. Miért vállalt szerepet benne?
Misetics Bálint: Amikor az új választási rendszerről szóló törvényt elfogadták 2011. december 23-án, akkor a parlament köré vont élőlánccal tiltakoztunk ellene. Az LMP képviselőinek és szimpatizánsainak akkori tiltakozása nem volt sikeres – a törvényt elfogadták. De akkor legalább a helyén kezeltük ezt az ügyet: amikor egy képviseleti rendszerközjogi szabályozása ennyire nyilvánvaló módon nem a népakarat kifejezésre juttatást, hanem az aktuális kormánypárt uralomban tartását szolgálja, az kiemelkedően súlyos morális és stratégiai probléma. És azóta mintha hozzászoktunk volna ehhez. Ez súlyos mulasztás. Ezért fontos, hogy indult egy kezdeményezés, ami ismét a súlyának megfelelően kezeli a választási rendszert problémáját. Nekem ez az álláspontom, ezért nem sokat gondolkodtam, amikor jött egy felkérés, hogy ezt mondjam kamerába. Áttérve a kampányra: Gulyás Márton mindig kijelenti, hogy ebben a rendszerben a Fidesz legyőzhetetlen – én ezt nem gondolom így. Nehezebb ilyen feltételek mellett kormányt váltani, de nem lehetetlen, és ha nem lenne ennyire unott, béna, erőforrás-hiányos, gondolattalan, baloldaliatlan az ellenzék jelentős része, akkor nem csak elvi lehetőség lenne a kormányváltás. Nagyon szerencsétlen volna, ha ez az egyébként fontos mozgalom, elvenné jóhiszemű emberek kedvét attól, hogy támogassák azoknak az ellenzéki pártoknak vagy jelölteknek a munkáját, amelyet vagy akiket erre méltónak találnak. Az említett videónak pedig az volt az alapgondolata, hogy olyan emberek szólalnak meg, akik adott esetben semmiben nem értenek egyet, csak abban, hogy az egymással ellentétes politikai vélekedéseiket tisztességes feltételek mellett kell megmérettetniük. Ez elvben rendben van, de számomra egyértelmű, hogy ennek az álláspontnak is vannak erkölcsi korlátai, és akik ezen kívül állnak, mint a Betyársereg, a Magyar Gárda és társaik, azoknak egy általam helyeselt demokratikus köztársaság nem tisztességes versenyfeltételeket biztosítana, hanem büntetőpolitikai intézkedéseket.
Hvg.hu: Van olyan elképzelés, mely szerint az ellenzéki pártoknak egy olyan széles választási szövetséget kellene létrehozni, amely nem akar mást elérni, mint egy esetleges győzelem
Az ELTE-n, a New York-i Bard College-on és a kaliforniai Berkeley-n tanult társadalomelméletet és társadalompolitikát, mesterszakos diplomáját az Oxfordi Egyetemen szerezte összehasonlító társadalompolitika szakon. Jelenleg az ELTE TáTK szociálpolitika doktori programjának a diákja, valamint a CEU-n hallgat politikatudományt. Fő érdeklődési területe a jóléti állam elméleti és gyakorlati kérdései – különös tekintettel a hajléktalanságra, a lakáspolitikára, valamint a minimumjövedelem- és alapjövedelem-juttatásokra. A Város Mindenkié csoport egyik alapító tagja. A polgári engedetlenség és az erőszakmentes ellenállás témájában szerkesztett kötetete tavaly jelent meg a Napvilág Kiadónál.
esetén visszaállítani a korábbi választási rendszert, és utána rögtön kiírni egy újabb választást.
M. B.: Ez egy legitim álláspont, és én is azt gondolom, hogy az alkotmányosság, a jogállam és a képviseleti rendszer helyreállításának érdekében adott esetben együtt lehet vagy akár együtt is kell működnünk a politikai ellenfeleinkkel is.
Hvg.hu: A jelek nem tűnnek biztatónak, a baloldal az időközi helyi választásokon sem tudja megvalósítani a stratégiai összefogást, láttuk ezt Zuglóban.
M. B.: Szerintem egy kizárólag “a demokrácia” helyreállítására korlátozódó programmal nem biztos, hogy le lehet győzni a Fideszt, mert ez a rezsim nem csak a liberális jogállamellensége, hanem a jóléti államnak is. Márpedig az utóbbira vonatkozó politikai hiteles program (szegénység elleni küzdelem, egyenlőtlenségek elleni küzdelem) nélkül kétséges egy ilyen vállalkozás sikere, és azt kockáztatja, hogy az elit- és rendszerellenes érzületek szélsőjobboldali politikai pártokba fognak becsatornázódni. Ha 2010 előtt lett volna egy tisztességes baloldal, akkor a Jobbik szerintem nem tudott volna ennyire jelentős párttá válni. Sokan dühösek azért, amiért nem jó itt élni. És az a kulcskérdés, hogy ezeket az embereket kik tudják megszólítani: akik azt mondják, hogy erről a zsidók, cigányok, Soros és a menekültek tehetnek, vagy azok, akik szerint az igazságtalan társadalompolitika, a kapitalizmus, a jóléti megszorítások. Egy szűk liberális program ezeknek az embereknek a megszólítására nem tűnik elégségesnek.
Hvg.hu: Mintha a baloldal nem csak Magyarországon küzdene egy hiteles politika megfogalmazásával.
M. B.: Ez a narratíva néhány évvel ezelőtt megalapozottabb lett volna, de Bernie Sanders amerikai mozgalmának relatív sikere, vagy az, ahogy Jeremy Corbyn nemcsak baloldalibbá, hanem népszerűbbé is tette a brit Munkáspártot, vagy az, ahogy a különböző baloldalias, rendszerkritikus, részben lakhatási mozgalmakból kinövő spanyol Podemos jelentős politikai tényezővé vált, nem ezt támasztja alá. Ha vannak szervezetek, amelyek valódi baloldali politikát próbálnak vinni, annak igenis lehet támogatottsága és választási sikere.
Hvg.hu: Az említett példák aktivista mozgalmakra építenek, ám Magyarországon régóta probléma, hogy az emberek már a hírek fogyasztásának szintjén sem kérnek a politikából. Hogyan születne ebből politikai cselekedet?
M. B.: Az a repertoár, amivel egy civil társadalom egy adott korban a problémáit kezelni tudja, korábban sem volt túl gazdag Magyarországon. Viszont 2010-ben átfogó és mély változások történtek abban a politikai környezetben, ami meghatározza, hogy miként tudunk, miként érdemes részt vennünk a politikában. Most egyszerre kellene alkalmazkodni ehhez a fél-, látszatdemokratikus, egyre inkább tekintélyelvű berendezkedésekhez, például a polgári engedetlenség és az erőszakmentes ellenállás tudatos alkalmazásával, és közben leszámolni azokkal a mítoszokkal is, amelyek a rendszerváltás óta körülölelték a civil társadalmat. A “civil társadalmat” ugyanis a közép-európai régióban gyakran “a politikával “szembeállítva képzeljük el. Ez jelent meg például Konrád György “antipolitika” elgondolásában is, amit úgy fogalmazott meg, hogy bolond lenne bárki leváltani azért egy kormányt, hogy a helyükre kerüljön. Ez egy antipolitikus és antietatista (és a maga módján, antidemokratikus) elgondolás, ami ma is velünk van egy olyan “négy láb jó, két láb rossz” jellegű leegyszerűsítő szembeállításban, amely szerint “a civilség” jó, a “politika” és a pártok pedig rosszak, mivel a hatalomról, önös érdekekről szólnak. Ez a logika súlyos, lefegyverző, és ezért önsorsrontó félreértés. Vannak alapítványok, amelyek valószínűleg nem kevésbé korruptak, mint egy véletlenszerűen kiválasztott párt. A Magyar Gárda pedig nem kevésbé a civil társadalom része, mint a Társaság a Szabadságjogokért vagy a Tanítanék mozgalom.
Hvg.hu: A baloldali pártokkal szemben mintha mégis jogos lenne a kialakult negatív kép.
M. B.: Érdemes figyelni a brit munkáspárti fejleményeket. Üdítő látni, hogy van egy párt, amiben vannak emberek, akik gondolnak valamit a világról. Ráadásul elég következetesen. Mit látunk ezzel szemben az MSZP legutóbbi “megújításával” kapcsolatban? Botka László kifejezetten a 2010 előtti MSZP-vel szemben igyekszik meghatározni magát és pártját. Ez és az a baloldali társadalompolitikai hangnem, amit megütött, elvben akár számot is tarthatna a baloldaliak feltételes támogatására. De ha megnézzük, hogy Corbyn hányszor szavazott a Blair-féle neoliberális kormánytöbbséggel szemben, akkor azt látjuk, hogy 428-szor, és ha megnézed, hogy Botka László hányszor szavazott azzal a Gyurcsány-féle többséggel szemben, amely ellenében épp meghatározni igyekszik magát, legyen szó a segélyezés megszorításáról, a kényszer-közmunkáról, vagy a társadalombiztosítás privatizációjáról, akkor erre nem látni példát.
Hvg.hu: Mit gondol a Momentum mozgalom Origónál tett látogatásáról?
M. B.: Ezt nem sorolnám a polgári engedetlenség eszközei közé, hiszen nem sértettek törvényt a momentumosok, amikor pedig nyájasan megkérték őket, hogy távozzanak, készségesen kimentek. Szerintem azok a “szerkesztőségek”, amelyek állampárti propagandát folytatnak (gyakran közpénzből), legitim helyszínei lehetnek az erőszakmentes politikai tiltakozásnak. A konkrét eset viszont nem egy általánosabb erkölcsi vagy politikai kritikának adott hangot, tehát például nem az idegengyűlölő uszítást kérte számon az Origón, hanem azt, hogy mit írtak a Momentum politikusairól vagy mit írnak majd legközelebb Fekete-Győr Andrásról. Emiatt az egész inkább kicsit arra hasonlított, mint amikor egy focimeccs után az egyik játékos a bátyjával együtt utánamegy megy valakinek, aki kigáncsolta a pályán.
Hvg.hu: A kormány felől mit érzékel?
M. B.: Azt érdekes látni, hogy ennyire félnek a polgári engedetlenségtől, ahogy megelőző jelleggel igyekeznek azt démonizálni: ahogy jönnek a cikkek a “kiképzőközpontokban” nevelt erőszakmentes ellenállókról, “provokátorokról”. Az erőszakmentes ellenállásban valóban hatalmas erő van, de azért ebből és az ezzel kapcsolatos félelmeikből olyan nagyon sokat eddig nem sikerült eddig valóra váltani. Remélem, utólag sikerül kiérdemelni majd, hogy ennyire tartanak ettől.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
