Dercsényi Dávid
Dercsényi Dávid
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az Európai Unió az elitek projektje – vallják elemzők, így a Chatham House a szövetség 60. születésnapja előtt nemcsak a lakosságot kérdezte ki a tagság előnyeiről és hátrányairól, de külön a döntéshozókat és véleményformálókat is. Magyarország is részese volt a kutatásnak, amelyből kiderült, kikre építhetnek a liberálisok, és kikre a kontinens illiberális erői. A felmérés eredményeit elsőként a hvg.hu teheti közzé magyar nyelven.

Fennállásának 60. évfordulójára, 2017 márciusára az Európai Unió mélyebb válságba került, mint korábban valaha. A problémák kulcsszavakban:

  • a kiemelkedő szociális és gazdasági egyenlőtlenségek,
  • az eurózóna válságának utóhatásai,
  • a második világháború óta legnagyobb menekültkrízis lecsengései,
  • a Brexit,
  • a populista és EU-ellenes pártok felemelkedése Nyugaton,
  • az illiberális rendszerek ébredése Keleten.

Az összkép több mint nyomasztó. Ebben a helyzetben készült a londoni Chatham House felmérése, amelyet a hvg.hu kizárólagos médiapartnerként még megjelenés előtt feldolgozhatott. A kutatás érdekessége, hogy a reprezentatív európai felmérést kiegészítették egy második kutatással, amelyhez az elithez sorolt emberekkel készítettek személyes interjúkat. Így próbáltak választ adni arra, hogyan vált külön az elit és a köznép véleménye az unióról.

Az elit elitje: EU-csúcs a tanács új székházában
©

A közös alapok megvannak

Így készült a kutatás
A kutatáshoz reprezentatív felméréseket készítettek tíz országban – összesen tízezer ember bevonásával –, és 1800, az elithez sorolt emberrel személyes interjúkat vettek fel (az elit politikusokat, újságírókat, gazdasági vezetőket és civil szervezetek vezetőit jelentett). A vizsgált országok a következők voltak: Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Spanyolország és Nagy-Britannia. Az eredményeknél súlyozták egyes országok lakosságát, hogy összeurópai százalékokat kapjanak. Nemzeti adatokat nem tettek közzé.

Az EU-t sokszor az elit–köznép kettéosztásban jellemzik: elitek hozták létre és tartják fenn, hogy a nacionalizmust féken tartsa – ez egy közkedvelt elképzelés. Az EU-s alapértékekre nézvést a felmérés izgalmas eredményekre jutott. A szolidaritás az EU alapértéke, de az utóbbi években kihívásokkal küszködött. Az euróválságban megjelent a hitelező és az adós fogalma az EU-n belül, a menekültválság pedig radikálisan különböző tagállami válaszokat szült.

A felmérésből kiderült: társadalmi konszenzus van arról, hogy a gazdagabb államoknak támogatniuk kell a szegényebbeket – még ha ez a vélemény a teljes lakosság körében alacsonyabb is. A teljes népességben 50 százalék azok aránya, akik egyetértenek a szolidaritás elvével, és 18 százalékuk ellenzi azt. Az elit esetében 77 százalék a támogatók és 12 százalék az ellenzők aránya. Az is látszik, hogy a társadalomban inkább azok gondolják jónak a gyengébbek támogatását, akik idősebbek és iskolázottabbak, míg a vidékiek, fiatalabbak, kevésbé iskolázottak hajlamosabbak elutasítani azt.

Az EU-t mindkét csoport (inkább) demokratikusnak látja – bár a teljes népességben minden negyedik ember nem tartja az uniót annak. Az EU-s politikusok elszámoltathatóságában viszont már nem hisz egyik csoport sem – a népesség 74, az elit 51 százaléka pesszimista ebből a szempontból.

©

Erősnek mondható az európai identitás, a válaszadók nagy része nagyon vagy eléggé büszke arra, hogy saját nemzetisége mellett európai polgár is, és a lakosság mindössze 17 százaléka gondolja úgy, hogy ő a tagállami nemzetiségére büszke, de az uniósra nem. Az elit tagjai között dupla annyian "nagyon büszkék" arra, hogy európaiak, mint a teljes lakosságban. Az elit 10, a köznép 29 százaléka pedig egyáltalán nem büszke az EU-s identitására. Nem tűnik igaznak az a vélekedés, hogy az európai elit propagálja az EU-s identitást a nemzeti kárára:

az elit 81 százaléka mindkét, uniós és nemzeti identitására egyaránt büszke.

Mit adott nekünk az EU? Az elit leginkább a kontinens békéjét tartja a legnagyobb eredménynek, míg a nagyobb csoport a szabad mozgást, de Schengent, az egységes piacot és a közös valutát is az elsők között említették. Amit legkevésbé köszönnek Európának azok a dolgozók jogai, a környezet védelme és a fogyasztóvédelmi szabályok (nesze a Jobbiknak európai bérunió).

Hatalmas különbség mutatkozik abban, hányan gondolják, hogy az Európai Uniónak nincs semmilyen haszna sem. Az elitben mindössze 2 százalék ennek az euroszkeptikus álláspontnak az aránya, a teljes lakosság körében azonban minden hetedik ember állítja, az unió nem adott nekünk semmit sem.

Miben bukott el az EU? Azonosak ilyen téren a leggyakrabban adott válaszok. Ezek szerint a menekültválság, a bürokrácia, a túlszabályozás és a külföldi munkavállalás terén hasalt el leginkább az unió. Az elit a túlszabályozást tartja a legnagyobb bakinak, a köznép pedig a menekültválságot. (Ugyanakkor a problémák nem feltétlenül tartalmaztak értelmezést is, így a menekültválság kezelése általánosan jelent meg, nem Merkel vagy Orbán válaszára adott reakcióként).

Az elit nyert az EU-val, a köznép szkeptikusabb

A nagy vonalakban létező egyetértés mellett azonban vannak az elit és a teljes lakosság válaszaiban lényegi különbségek, szembenállások, törésvonalak is.

  • Az elit tagjai közül 37 százalék állítja, hogy ő sokat nyert az EU-tagsággal, míg ezzel a lakosság 9 százaléka van így. Az elit 71 százaléka mondja, hogy valamilyen szinten nyert, míg a népesség harmada osztja ezt a nézetet.
  • A népesség viszonylag nagy része (34%) látja úgy, hogy sem nem nyert, sem nem vesztett.
  • Az elithez tartozók több hatalmat adnának a központi szervezeteknek ("Brüsszelnek"), míg a népesség inkább a tagállamokat erősítené.
  • A teljes népesség inkább gondolja úgy, hogy az EU bővítése túl sok volt, míg az elit ezzel az állítással inkább nem ért egyet.
  • Az elit megosztott abban, hogy 10 éven belül vajon Nagy-Britannián túl más államok is távoznak-e az EU-ból, a nagyobb csoport viszont meg van győződve, hogy igen, lesznek további országok.
  • Az elit szerint a bevándorlás, azaz a külföldiek munkavállalása inkább jó az országnak, a bevándorlók gazdagítják az ország kulturális életét, nem rontják a bűnügyi helyzetet, és nem terhelik meg a jóléti rendszereket. A teljes népesség körében ezt teljesen ellenkezően látják.
  • Míg az elit 63 százaléka ért egyet a kötelező kvótákkal, addig a teljes lakosságnak a fele, vagyis 49 százaléka (köztük például a németek, akik számára ez kevesebb bevándorlót jelentene, nem többet).
  • Míg az elitnek csak 14 százaléka köt negatív nézeteket a menekültekhez, a teljes népességnél ez az arány 34 százalék.
  • Az elit többsége szerint a muszlim országokból nem kéne megállítani a menekültek befogadását, illetve a muszlim hit és kultúra összeegyeztethető az európaival, míg a teljes lakosságban már megfordulnak az arányok.

Összegezve: jól látszik, milyen félelmek és érzések táplálják a radikális jobboldali pártok szimpatizánsainak táborát. Ugyanakkor az iszlám és az európai életmód össze nem egyeztethetőségét inkább hiszik az alacsony iskolázottságú, 60 évnél idősebbek, de érdekes módon az elit tagjaiból is sokan osztják ezt a vélekedést. Más különbségek is mutatják, hogy nagyon más véleményen van az elit és a köznép – például a halálbüntetés megítélése vagy a melegházasság engedélyezése ügyében.

A társadalmon belüli törésvonalak

A teljes népességen belül is vannak törésvonalak, ami azonban inkább szól a politikai elvekről – ha úgy tetszik a liberális/illiberális szembenállásról, ha a második csoportra a Chatham House nem Orbán kifejezését hozza is fel. Máshogy gondolkodik a két csoport arról ,mit okozott 1990 után a társadalmi változás, és hogyan kéne a társadalmi erőforrásokat átcsoportosítani. A két tábor nagyságát a halálbüntetéshez való viszonnyal lehet modellezni a kutatás szerint.

A teljes lakosság 21,5 százaléka egyetért a halálbüntetéssel – ők az autoriter rendszerrel kacsintgatók, inkább középkorú, alacsony iskolázottságú, inkább falusi, kevés baráttal rendelkező, idegen nyelvet nem beszélő, dolgozó férfiak. A felvetést határozottan ellenzők 23 százalékot tesznek ki. A liberálisnak nevezett csoport tagjai között jellemzőbbek az idősebb, kisvárosi, iskolázottabb, kiterjedtebb baráti társasággal rendelkező, több idegen nyelvet beszélő, baloldali pártokra szavazó nyugdíjas nők. Ami fontos: a két csoport között nincs vagyoni különbség. 

Az autoritárius és a liberális csoport az igazi törésvonal az unió társadalmaiban.

Kinek mit mond, hogy illiberális?
©

Az autoriter berendezkedéshez vonzódók:

  • inkább érzik magukat az EU vesztesének
  • inkább számítanak további távozókra az EU-ból
  • inkább szeretnék, ha a tagállamok nagyobb hatalmat kapnának Brüsszellel szemben
  • ellenzik a kötelező kvótákat
  • erősen bevándorlásellenesek
  • erősen muszlimellenesek
  • inkább gondolják, hogy az EU nem demokratikus,

Míg a liberálisok csoportja ezekben a kérdésekben épp fordítva gondolkodik. Ők sok mindenben inkább az elittel értenek egyet, tehát az autoritárius beszédmód egyben antielitista is.

Az eliten belüli törésvonalak

Az elit tagjai pozitívabban viszonyulnak az EU-hoz, mint a teljes népesség, de vannak figyelmeztető jelek, hogy bizonyos törésvonalak itt is vannak. Az elit az EU-t leginkább fenyegető veszélyeket a populista, EU-ellenes pártokban és az EU-tagállamok közötti megosztottságban látja. Aggodalmai listáján harmadik helyen áll a menekültválság és a bevándorlás, negyediken pedig a terrorizmus. A gazdasági fenyegetéseket nem rangsorolták magasan. Érdekes módon a Brexit alig izgatta őket, ahogy Oroszország térnyerése sem.

60 éve, a Római szerződés aláírásakor. Újra irányt kellene találni
©

A politikusok inkább szeretnének az EU-nak több hatalmat adni, míg az üzletemberek pártolják ezt a legkevésbé. Utóbbiak között vannak azok, akik a legtöbb hatalmat adnák a tagállamoknak, míg az újságírók a legkevesebbet.

Az elit és a köznép véleményének ilyen különbségei, valamint az EU-szkepticizmus nagy foka, illetve az integráció még szorosabbá tételében hívők hiánya is arra késztette az EU-t, pontosabban az Európa Bizottságot, hogy ne egy útvonalat vázoljon fel az Európa jövőjét ismertető szövegben, hanem öt forgatókönyvet. Ezek a következők:

  • Megyünk tovább, ahogy eddig: Az EU a mostani nyomvonalon haladjon tovább. Ezzel erősödik az eurozóna, szélesedik a közös piac, nő az együttműködés más területeken is. Ez lenne a középutas forgatókönyv, nincs se nagy kiugrás, se nagy hullámvölgy. Kérdés, hogy ezek a kis lépések megfelelő választ adnak-e az EU nagy gondjaira. A jelenlegi helyzet senkinek sem jó, a csoportok kétharmada változást szeretne ilyen vagy olyan irányba.
  • Maradjon csak a közös piac: E forgatókönyv szerint annyira elmérgesedik a viszony az EU-tagállamok között, hogy a közös piac kivételével semmi másban nem hajlandóak vagy tudnak megegyezni, így a többi területen csak kétoldalú megegyezések születnek egyes tagok között. Hallgatólagosan ebben a forgatókönyvben a EU-nak, az EB-nek, azaz "Brüsszelnek" kisebb hatalma lenne. Ez esetben az EU a szabályozások lebontására koncentrálna. Ez egyszerűsége miatt egy jobban érthető EU-képet eredményezne, ami után nőne a pozitív EU-viszonyulás – mármint ahhoz, ami az unióból megmaradt.
  • Aki többet akar, többet tesz: Ez lenne a többsebességes Európa. Pár (eurózónatag) állam szorosabbra fonja a hálót (haderő, biztonság, igazságügy, adópolitika terén), a többiek viszont maradnak a jelenlegi keretek között. Ez a forgatókönyv az elit körében nagy tetszést váltana ki, de a szorosabb integráció inkább országok, mint szavazók között értelmezhető, és az utóbbiak közötti különbségek nem tudnának érvényre jutni – sok ellenzője van az ötletnek az esetleges mag-EU országokban is.          
  • A kevesebb több, mert hatékonyabb: Csupán pár területen lenne EU-s együttműködés, mint bevándorlás, kereskedelem, biztonság és védelmi politika, másokon pedig nem vagy alig lenne. Ami viszont maradna, azt jobban csinálná az EU. Ez a verzió a leginnovatívabb, elszakadna a hagyományos megközelítésektől. Arra is reagálna, hogy sokszor irreális elvárásokat fogalmaznak meg az EU-val szemben az emberek, majd csalódottak lesznek. De elég nehéz lenne a pontos hatásköröket szétszálazni.
  • Csináljunk sokkal több dolgot együtt: Az EU-nak sokkal több hatalma lenne, pénzügyi, adózási, társadalompolitikai kérdésekben is dönthetne, az eurózónán kívül is – ez lenne az Európai Egyesült Államok koncepció, aminek vannak hívei, a köznép harmada szeretné ezt, az elit pedig teljesen megosztott.

Félre a dogmákkal, csak rugalmasan!

©

Az EU az idei választásokon kegyelmi állapotba kerülhet: a meghatározó tagállamok EU-párti vezetésével képes lehet választ adni a kihívásokra. Franciaországban abszolút többséget szerzett a kimondottan EU-párti centrista választási tömb, míg Németországban minden jel szerint az integrációt támogató pártok alakíthatnak majd kormányt a szeptemberi választásokat követően.

Az Európai Bizottság szerint a mélyebb integráció a megoldás, de az elitekben nincs konszenzus a hogyan továbbról. Az EU-nak tovább kell menni az egybites „több” vagy „kevesebb” EU vitájánál, mert az elit és a köznép körében is ennél tarkább a helyzet – értékel a Chatham House kutatása. Sok sikeres elittag is szeretne több tagállami hatalmat a mainál. Ugyanakkor a szolidaritás eszméje még mindig egyöntetű. De az EU-nak meg kell tudnia szólítani a többszörös törésvonalak mentén töredezett társadalmakat.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Orbán Viktor kétezerrel több kórházban ápoltról beszélt, mint amennyit az operatív törzs mond

Orbán Viktor kétezerrel több kórházban ápoltról beszélt, mint amennyit az operatív törzs mond

Exhumálni akarják a Dániában tömegsírba temetett, koronavírusos nyérceket

Exhumálni akarják a Dániában tömegsírba temetett, koronavírusos nyérceket

Vidnyánszkyék érvénytelenítik az SZFE idei első félévét a friss kormányrendeletre hivatkozva

Vidnyánszkyék érvénytelenítik az SZFE idei első félévét a friss kormányrendeletre hivatkozva