Amiri menekülése: A "magyar Guantanamóból" osztrák oltalomba
Amiri mindössze 21 éves, de állítása szerint már átesett két emberrabláson, és menekülése óta Ausztria és Magyarország úgy passzolgatja egymásnak, mint a focilabdát. Amikor szívpanaszai voltak a magyar menekülttáborban, megbilincselve vitték a kórházba, ahol aztán négy órát kellett állnia. Megjárta a tranzitzónát is, ám eltökélten készül, hogy bizonyítson. Tanulni fog és sikeres lesz – ígéri Amiri. Erre nem Magyarország ad neki esélyt, hanem Ausztria.
"Inkább öljetek meg, de akkor sem mondok semmit!" – emlékei szerint ezt mondta az afgán Amiri elrablóinak, amikor apja címét és telefonszámát akarták megtudni. A kérdések között ütötték, hideg vízzel kínozták, botokkal verték. De Amiri tudta, hogy nem mondhatja meg a kért adatokat, mivel kínzói az apját akarják megölni, aki az amerikaiaknak dolgozik, magas rangú katona. Az elrablók Amiri szemére vetették, hogy angolul tanult, számítógépes ismeretei vannak. Szerinte a tudásról szól az élet, tálib elrablói szerint a Korán tanulmányozásáról. Kibékíthetetlen ellentét ez. A tálibok attól "féltették", hogy hitetlen lesz, késekkel hadonásztak előtte, fenyegették, hogy megölik.
Amirit kétszer rabolták el, az első után másfél hónapig volt kórházban, annyira megverték. Ezután Kabulba ment, itt tanult a RANA Egyetemen, levizsgázott, dolgozni kezdett. Boldogulni próbált hazájában. Ám a tálibok az afgán fővárosban is megtalálták, hiába változtatta meg telefonszámát, cserélte le sim-kártyáját. A vallási szélsőségesek azzal fenyegették, hogy ha nem megy haza, kiirtják a családját. Engedett, és hazament. Egy kerthez volt megbeszélve a találkozó estére – ez alkalommal is csuklyát húztak a fejére, betuszkolták egy autóba, majd ütni-verni kezdték.
Egy sötét, ablaktalan szobába vitték, folyamatosan arra akarták rávenni, hogy ne dolgozzon az amerikaiaknak, mert hitetlen lesz belőle. Megint jöttek a fizikai bántalmazások, a véres sebek. A helyi vallási vezető, az imám először megismételte a szidalmakat, de végül az ő döntésére négy nap fogság után elengedték. Amirit otthon ápolták 10 napig, hogy lábra tudjon állni. Mindez 2015 közepén történt.
Magyarisztán tárt pofonokkal várta
Lábadozás után Amiri visszautazott Kabulba, kikapcsolta a telefonját, kiszedte belőle a sim-kártyát. A napi programja szigorúan szabályozott volt: munka után azonnal hazatért, a házat biztonsági őrök védték, máshova nem mehetett, mert veszélyes lett volna. Fél évig élt így, mintha börtönben volna. Amiri végül elhatározta, így nem mehet tovább, le kell lépni. Apja elintézte neki, hogy vízumot kapjon Iránba. Más afgán menekültekhez képest, akik több évet is eltöltenek rabszolgaként a perzsa országban, ő pár nap után továbbutazott Törökországba, onnan pedig azonnal Bulgáriába. Itt elkapták a rendőrök, elvették a pénzét, papírjait. Végül Szófiából Szerbián át ért el "Magyarisztánba" 2016 júniusában.
Ott jöttek át, ahol a szögesdrótkerítés át volt vágva, pár száz méter után mégis elkapták őket a rendőrök. "Nagyon megvertek", állítja Amiri, amire visszakérdezünk, hogy biztos-e abban, hogy rendőrök voltak.
"Persze, hiszen a rendőrségen vertek meg!"
– ismétli meg Amiri angolul. Állítása szerint vesén is rúgták, arcba is ütötték, aztán Bicskére, az akkor még létező nyílt táborba vitték. Innen ki lehetett járni, így Amiri megszervezte, hogy Ausztriába jusson – épp aznap ment át, amikor a magyarok 3-3-as döntetlent játszottak a portugálokkal a franciaországi Eb-n, azaz június 22-én.
Az osztrák rendőrök is elfogták őt társaival, ujjlenyomatot vettek. Odaát megígérték Amirinek, hogy nem küldik vissza Magyarországra, elkezdett németül tanulni. Nyelvérzéknek köszönhetően hamar csoportelső lett, segítette ebben, hogy hat nyelvet sajátított el korábban. Ausztriában az állam kurzusokat szervez a menedékkérőknek, és Amiri mindent megtett, hogy megfeleljen.
A bíróságon azt mondták: Kabul biztonságos hely
Le volt sújtva, amikor jött a végzés: mégiscsak vissza kell jöjjön Magyarországra. Repülővel hozták vissza Budapestre, innen Kiskunhalasra került. A stressztől szívpanaszai lettek, Amiri azt gondolta, szívrohama van. Lábra állni sem tudott, mégis meg akarták bilincselni, amikor úgy döntöttek, hogy kórházba viszik. Állítása szerint nem ülhetett le a kórházban, négy órán át kellett állnia a folyosón, mire megvizsgálták. Megkapta hamarosan a végzést is: nem kaphat menedékjogot, mert nem tudta bizonyítani, hogy apja katonai vezető, és az őt ért fenyegetésekre sem szolgáltatott bizonyítékot. Ráadásul a magyar hatóság szerint Kabul biztonságos, tehát ott vígan ellehet.
Amirit elkeserítette, amit hallott. Fellebbezett az ítélet ellen, hálásan mondja:
"a bíró nagyon rendes volt".
Újratárgyalás következett hát. Nyolc órán át kérdezték ki a síita és szunnita ellentétekről, hiába mondta már az elején: "a fiatalok tanulni akarnak, nem érdeklik őket ezek a dolgok". Arról is faggatták, hogy van-e baja a keresztényekkel. "Miért lenne, akkor nem ide jönnék, hanem Szaúd-Arábiába" – mondja most, mondta akkor is. Amirinek az lenne fontos, hogy végre emberszámba vegyék valahol. Ezt igyekezett elmagyarázni, ám megint elutasították a kérelmét.
A második magyar eljárásnál már Békéscsabára vitték, itt voltak nagyon emberséges őrök, szociális munkások, akikkel sokat beszélgetett, mesélt Afganisztánról, érdeklődtek, és itt ő is segíteni tudott: tolmácsolt. Azért is volt olyan beosztott, aki elmondása szerint szidta, gyötörte, egy darab szarnak nevezte. Amiri nem értette, hogy ez a személy miért dolgozik menekültekkel, miért vállal olyan munkát, ami csak frusztrálja és dühíti.
Az újabb elutasítás után a tompai tranzitzónába került (ezt a jogvédők a röszkeihez képest emberségesebbnek tartják). Egy tízméteres területen engedték csak mozogni.
"Olyan volt, mint Guantanamo"
– emlékszik vissza Amiri. Még soha nem látott és tapasztalt ilyet. Az őrök folyton azt mondogatták, hogy Szerbiába szabadon elmehet, ha nem tetszenek neki a körülmények. Állítása szerint azt is mondták neki az őrök: hogy másnap átviszik a határ túloldalára akarata ellenére is. Orvoshoz csak három őr kíséretében mehetett el, mindenhol rácsok, kerítések voltak. Tizenöt napot töltött el itt.
Praktikus tanács: keresztelkedj meg!
Augusztus 3-án jött a hír: visszatérhet Ausztriába. Az osztrákok felülvizsgálták korábbi döntésüket, amely alapján visszatoloncolták Magyarországra. Most, miután átesett az orvosi ellenőrzésen, oda igyekszik vissza, ahol már elkezdte tanulmányait.
És hogy mit gondol Magyarországról? "Nincs esélyed megkapni a menekültstátuszt, csak akkor, ha megkeresztelkedsz" – Amiri ezt szűrte le a hazai esélyekről. Megtapasztalta, ahogy egy iráni keresztény társa menedékjogot kapott. Sokszor gondolta azt, hogy az itteninél Afganisztánban is emberségesebben bántak vele.
Innentől viszont csak egy dologra fog koncentrálni: be akarja bizonyítani, hogy ő kitartással és szorgalommal Európában is el tud érni dolgokat. Amiri karriert akar csinálni. Afganisztánban értelmiséginek számított, remekül beszél angolul. "Bizonyítani akarok ezeknek az európaiaknak." Ahogy a második magyarországi elutasításnál mondta a bírónak: visszajövök én még sikeres emberként.
| Amiri ügyvédjének állásfoglalása |
Menedékjoggal foglalkozó jogászként számomra az egész történet egy eljárásjogi nonszensz, amely nagyon jól tükrözi a közös európai menekültügy kiforratlanságát es visszásságait. Amiri urat alkalmam volt képviselni Ausztriában a menekültügyi eljárásban. Tapasztalataimat a következőképpen foglalnám össze: Ügyfelem 2016. június 28-án nyújtotta be a nemzetközi védelemre irányuló kérelmet Ausztriában, ahol a rendőrség általi előzetes meghallgatásán elmondta, hogy Magyarországon áthaladva érkezett Ausztriába. Az EURODAC rendszer szintén kimutatta, hogy az ügyfél ujjlenyomatait 2016. június 24-én a magyar hatóságok rögzítették, így az osztrák hatóságok a kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasították, egyúttal megállapították Magyarország illetékességét a kérelem elbírálásában. Ezen döntés miatt 2017. január 19-én ügyfelemet légi úton elszállították a magyar hatóságoknak. Magyarországon először a Kiskunhalasi Befogadó Állomáson kapott kijelölt szálláshelyet, majd innen a tranzitba szállították át, ahol elmondása szerint embertelen körülmények között, alapvető emberi jogokat sértve tartották jogellenesen fogva. Amiri úr egyedüli szerencséje, hogy egy rendkívüli jogorvoslatot nyújtottunk be az osztrák alkotmánybíróság felé, amely vizsgálata után a bírák kimondták, hogy ügyfelem jónéhány alapjoga serült az osztrák menekültügyi hivatal eljárása során, így csaknem 3000 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg számára, egyúttal pedig kezdeményezték visszavételét a magyar hatóságoktól. Személyes szakmai sikerként könyvelem el, hogy 2017. augusztus 3-án ügyfelem ismét megérkezhetett Ausztriába. Szeretném továbbá kihangsúlyozni, hogy Magyarországon a Magyar Helsinki Bizottság megbízott ügyvédei nyújtottak jogi segítséget ügyfelemnek, magas szakmai színvonalról és bátor kiállásról téve tanúbizonyságot. Jogi szempontból érdekes továbbá, hogy az ügyfél Magyarországról Ausztriába történő átadása minden eljárásjogi alapot nélkülözve, egy úgynevezett Ausztria magyarországi képviselete által kiállított határátlépési célú javaslat kiállításával történt, amely egy jogi relevanciával nem kifejezetten bíró igazolás. Egy szó mint száz, maga az eljárás jogilag számos helyen aggályosnak tekinthető, de a lényeg, hogy ügyfelem immáron Ausztriában várja, hogy menedékjogi kérelmét elbírálják. Nagy Viktor, burgenlandi ügyvéd |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
