A Terror Háza kutatási igazgatója: konzervatívnak lenni szexi, Esterházy és Spiró az ásatag múlt

A rendszerváltás után a korszakváltást is végre kell hajtani, új konzervatív kulturális korszakot kell teremteni Magyarországon. Efelé az első lépés az "hogy a jobboldali, populista, nemzeti konzervatív közegnek dekolonizálnia kell a saját gondolkozását, és

attól a sablontól, hogy az Esterházy a jó író, a liberális közegnek kell megfelelnie, az a fontos, amit a Magyar Narancs ír, meg kell szabadulnia"

– egyebek mellett erről beszélt a Klubrádióban a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója. Békés Márton július 6-án Saját mércét kell teremteni címmel közölt hasonló tartalmú írást a kormánypárti Magyar Időkben.

Békés szerint a folyamat második lépése az, hogy a jobboldal használja a korábban a baloldali-liberális oldal által gyarmatosított művelődési intézményeket, tehát a Magyar Tudományos Akadémiát, az egyetemeket, színházakat, valamint a könyvkiadást, a zenei életet és a galériákat.

A kutatási igazgató szerint a Fidesznek a 2006-os önkormányzati választással kezdődött nagy győzelmi sorozata után egy széles társadalmi csoportot összefogó politikai rendszerre, politikai kultúrára van szükség. Szerinte a polgári Magyarország álma megmarad, ám ki kell egészíteni egy népi, plebejus, az egész országot felfogó Magyarország álmával. Az a baloldali-liberális konszenzus ugyanis, ami korábban a kultúrát keretbe foglalta, túl szűk a XXI. századi emelkedő Magyarországhoz.

Úgy látja, a választással jött példátlan felhatalmazás történelmi esélyt ad a kormánypártoknak arra, hogy azokat a kulturális mércéket, sztenderdeket, amelyeket többek között a baloldali, urbánus alkotók – így Spiró, Esterházy vagy Jancsó – lefektettek, megváltoztassák. Az új mércéket, sztenderdeket pedig (a társadalom szélesebb köreit elérő mércék kell, hogy legyenek) plebejusabb, népibb értékek alapján kell kijelölni.

Arról is beszélt, úgy tűnik, hogy az elmúlt évtizedekben az urbánus írók "mentek volna tovább", nem pedig a népiek, ennek azonban az is az oka, hogy az olyan eseményeken, mint a frankfurti könyvvásár vagy a budapesti könyvfesztivál, még mindig érződik ezek helyzeti előnye. Szerinte azonban

ma konzervatívnak, népinek, nemzetinek lenni nemcsak, hogy szexi és menő, hanem egyenesen ez a forradalmi. Az urbánus, liberális szerzők pedig az ásatag múlt.