Játszótérnek látszik, de hivatalosan nem minősül annak a Budavári Önkormányzat sportközpontjában a legkisebb gyerekeknek kialakított játszórész – ezt a meghökkentő választ kapta egy család, miután az édesanya itt sérült meg. Az asszony ugyanis a kétéves gyereke után futott, nehogy a kislány leessen egy meredek részen. Az önkormányzat viszont a házirendre és a lábsérülést ellátó Szent János Kórházra hivatkozva hárít.
Fájdalmas és a nyár közepén legrosszkor jött, de mindennapos lábsérülést szenvedett egy édesanya július végén a Budavári Önkormányzat Czakó utcai Sport- és Szabadidőközpontjában. Azonban a körülmények miatt, amik a részleges szalagszakadáshoz vezettek, illetve a fenntartó önkormányzat embereinek hozzáállása miatt szürreális történet kerekedett a látszólag átlagos esetből. Legfőbb tanulságként például kiderül, hogy a gyerekeknek szánt, játszótérnek látszó hinta-csúszda-mászóka hivatalosan nem is játszótér – legalábbis, ha felvetődik a felelősség kérdése.
A család kérte, hogy nevüket a téma átpolitizáltsága miatt ne írjuk ki, de részletesen elmesélték, mi történt. 2,5 éves kislányukkal játszottak július 21-én a Czakó utcai központban a sportpályák mellett, a létesítmény egyik szélén kialakított kis játszótéren – ők legalábbis annak tartották ezt a részt. Hiszen annak nézett ki – a hintával, csúszdás mászókával, bújócskázáshoz fa építménnyel, pingpongasztallal és padokkal –, és nem meglepő módon erre is használták más környékbeli szülőkkel együtt.
Csakhogy a kisgyerek váratlanul nekiiramodott a játszótér széle felé, ami a budai hegyoldalban található sportközpont terepviszonyai miatt gyakorlatilag egy rézsű. A lejtő alján ráadásul már rögtön ott a vaskerítés, aminek kőből készült az alsó része. „Ugrottam persze utána, hogy elkapjam, mielőtt leesik. Így nem magamra figyeltem, de emlékszem, közben még meg is lepődtem, mennyire hirtelen meredek ez a rész” – mondta az anya.
Senki nem segített
Ahogy ösztönösen cselekedve a gyerek után lendült, a nőnek kifordult a bokája. „Végül mindketten legurultunk, én a kerítésnek csapódtam, de a gyereket úgy tudtam tartani, hogy nem lett baja, csak nagyon megijedt” – mondta. A család keserűen mesélte, bár többen is voltak körülöttük – köztük talán a központ dolgozói is –, ám semmilyen segítséget nem kaptak. Az ijedtségtől ordító kislánnyal az apja rögtön elindult közeli otthonukba, a lábára ránehezedni sem tudó asszony pedig egyedül sántikált haza. Már innen hívták a mentőket, akik a Szent János Kórházba szállították. Mint utóbb kiderült, részleges szalagszakadást szenvedett, illetve letört a sarokcsontjából egy rész, két hétig fel sem kellhetett. Utána mankóval tudott járni több hétig, de a lábrögzítőt szeptember végéig viselnie kell.
Már a szerencsétlen baleset másnapján felvették a kapcsolatot a sportközpont igazgatójával. Egyfelől azért, mert jelezni szerették volna, hogy a velük történtek alapján a játszótér kialakítása nem megfelelő, veszélyes lehet. Pontosan ezért felvetették a felelősség kérdését is, főleg, mert egy önkormányzati tulajdonban lévő sportcentrumról van szó. „Ha nem a játszótéri részen, hanem a pályán, futás közben fordul ki a bokám, akkor nincs kérdés, az az én hibám. De nem voltam felelőtlen” – magyarázta az édesanya.
Szalag, majd teniszháló
Evidensnek tűnt, hogy a közpénzből fenntartott sportlétesítménynek van biztosítása, illetve járhat nekik kártérítés a költségeikre, de állítják, mindez nem a pénzről szólt. Ezért felvetették megkeresésükben azt is: a nekik járó összeget felajánlják arra, hogy megfelelő védő-elhatároló tereptárgyat építsen a sportközpont a játszótér szélére. Oda ugyanis a baleset után először a rendőrségi helyszíneléseknél használthoz hasonló, műanyag szalagot feszítettek ki, ami a figyelmet ugyan felhívja a meredekre, de semmi védelmet nem jelent. Erre valószínűleg rájöttek a működtetők is, mert második nekifutásra egy leselejtezett teniszhálót applikáltak a fák közé, a kerítés irányába – még augusztus közepén is ezt találtuk ott, amikor a helyszínen jártunk.
„Csak korrekt, emberi bánásmódot vártunk volna” – jegyezte meg az édesapa. E helyett elmondásuk szerint a következők történtek meg/derültek ki:
Itt játszanak a gyerekek, de hivatalosan nem játszótér
A családnál viszont az verte ki a biztosítékot, hogy kiderült: az általuk – és szerintük valószínűleg minden oda járó kerületi lakos által – a létesítmény játszóterének tartott rész hivatalosan nem játszótér. Arra hivatkoztak, hogy „csak jófejségből csinálták a hintás-mászókás részt”, hogy a sportoló családtagokra váró kicsiknek legyen hol játszaniuk – magyarázta az édesapa.
Ha játszótérnek minősül, akkor az uniós szabványoknak megfelelően a telepítésére és fenntartására egy sor szabály vonatkozna, így pontos biztonságtechnikai követelményeket kellene figyelembe venniük.
„Azt is megkaptam, hogy ennyi erővel a szomszédos Tabánban is leeshetek, mert ez területi adottság. Igen, de ezért nem is oda viszem játszani a gyereket, megjegyzem, nem is tesznek a meredek rész mellé hintát” – mondta a megsérült asszony. „Az is felmerült, tudjuk-e tanúkkal bizonyítani, ami történt. Mégis mit kellene tanúsítani, hogy nem szándékosan ugrál neki a gyerekem anyja a kerítésnek?” – tette hozzá a férfi. Elismeri, hogy az önkormányzat különböző embereivel folytatott vita során ezért elhagyták a száját dühös és csúnyább kifejezések is, de egyszerűen nem érti, hogyan bánhattak így velük.
Csak kihelyezett játszóeszközök
Megkerestük a Budavári Önkormányzatot, amely nem válaszolt egyenesen arra a kérdésre, hivatalosan ez minek minősül. „A sportpályák mellett kihelyezett játékok a sportpályán tartózkodó szülők kisebb gyerekeinek biztosítanak játéklehetőségét, amíg a nagyobb gyerekek sportolnak. A játszóeszközök a hatályos szabályoknak megfelelnek” – írták. Vagyis gondosan elkerülték, hogy játszótérnek nevezzék a hintás-csúszdás részt.
Másrészt arra hivatkoztak, hogy a Szent János Kórházban felvett járóbeteg vizsgálati lap szerint az asszony bokája „az utcán futva” sérült meg, így a gyerek után futó édesanya „elesett és nem leesett a rézsűn”. Csakhogy a kórház ellátó orvosa a nőt oda végül este, a lakásából beszállító mentősöktől hallott első verziót vezette fel, akik ezek szerint félreértették a sérülés körülményeit/helyszínét a család szerint. Kérték ennek pontosítását és javítását, de ehhez vissza kellett volna menniük a kórházba egy újabb kontrollra, amit már nem vállaltak, mert még panaszt is tettek az asszony ellátása miatt.
A Budavári Önkormányzat szerint teljesen rendben van, hogy felmerült a szemtanúk kérdése, de csak mert „a biztosító felé történő kárbejelentéshez szükséges minél több bizonyíték, a balesetet és annak körülményeit igazoló és alátámasztó dokumentum csatolása”.
Szerintük „a sportpálya bejáratánál, a kapu mellett a kerítésen, jól látható és olvasható helyen, ki van függesztve a sportpálya házirendje”, ami részletesen szabályozza a sportpálya, egyebek között az ott elhelyezett játékok használatára vonatkozó szabályokat, felelősségi kérdéseket”. „A házirend egyértelműen kimondja, hogy a sportpálya területén elhelyezett eszközöket mindenki a saját felelősségére használhatja” – közölték. A család viszont állítja, hogy lefotózták a táblát, amire szerintük csak később került ki a házirend, de ez sem menti, hogy nekik a „mosdóban kiírt” figyelmeztetésre hivatkoztak.
A házirendet valóban megtalálhatjuk jelenleg a hirdetmények közt, egy másik kihelyezett tábla szerint pedig csak az itteni épületek „energetikai korszerűsítésére” 84 millió forintot költöttek uniós forrásból.
„Az eset után sor került egy alacsony kerítés elhelyezésére, a biztonság fokozása érdekében” – állította a fideszes polgármester, Nagy Gábor Tamás hivatala. Csakhogy a helyszínen nincsen kerítés, továbbra is mindössze a kiszuperált teniszháló választja el a kicsiket a „játszóeszközök” melletti meredek résztől.
Pasziánszozott az orvos – a Szent János Kórház szerint ez „szerencsétlen esemény”
Ha a közpénzből gazdálkodó önkormányzattal folytatott harc nem lett volna elég, a nem-játszótéri sérülés miatt azt is megtapasztalhatták, miért (nem) jó a közegészségügy. Az asszonyt ellátó orvos ugyanis a számítógépen pasziánszozott a vizsgálat közben, így szerintük messze nem a tőle elvárható gondossággal kezelte az asszonyt és a diagnózisát is vitatták.
„Levelében nehezményezi, hogy a doktor úr néhány percig egyéb számítógépes kikapcsolódást választott relaxálásként röntgenleletre várva, mely valóban egy szerencsétlen esemény”
– válaszolta erre a Szent János Kórház orvosigazgató-helyettese, miután panaszt tettek. Hozzátette, az „egészségügyi személyzet létszámhiány miatt, főleg a nyári szabadságolások idején erősen túl van terhelve, egymást érik a 24 órás vagy 12 órás műszakok”. Az érintett orvos „a kérdéses időszakban egymás után 5 db 12 órás éjszakai műszakot látott el” – magyarázta a kórházi vezető válaszlevelében a pasziánszozást, vagy ahogy fogalmazott, „relaxálást”.
A család viszont ezek után már – szerintük érthetően – nem akart visszamenni a kezelési lap javítása miatt, amire a Budavári Önkormányzat most mutogat. Magánorvoshoz fordultak, többek közt az itt kifizetett 60 ezer forint költséget szerették volna a biztosítóval megtéríttetni.
A házirend nem menti a felelősség alól
„Az önkormányzat intézményeinek területén történt baleseteknél az önkormányzatnak mindenképpen általános felelőssége van, hacsak nem bizonyítható a szándékos veszélyokozás – itt pedig nyilván nem erről van szó” – kommentálta a történetet V. Naszályi Márta, a Párbeszéd Magyarországért önkormányzati képviselője. Szerinte ezért nem lehet arra hivatkozni, hogy kitették a házirendet, illetve hogy hivatalosan nem is minősül játszótérnek a játszó gyerekeknek kialakított rész.
Utóbbit már csak azért is elfogadhatatlannak tartja, mert „ha a legkisebb, 0-6 éves korosztály számára tesznek ki játszóeszközöket, akkor kötelességük figyelni a maximális biztonságra”. „Így nyilván egyszerűbb volt, nem kellett a tervezői nyilatkozattól kezdve egy sor előírásnak megfelelni. De attól még az oda járók úgy értelmezik, hogy az egy szabályosan kialakított létesítmény, és azt hiszik, biztonságos” – mondta V. Naszályi. „Nem szokatlan, hogy használat során derül ki, milyen további intézkedésekre van szükség. Ebben a történetben én lehetőséget látok arra, hogy a sportpálya területét a korábbinál biztonságosabbá tehessük” – tette hozzá.
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
