A legfőbb ügyész panasza szerint önkényeskedhetnek a BM alá tartozó titkosszolgálatok

A jogszabályt 2014 végén módosították, részletesen szabályozva különböző bizalmi állást betöltő tisztségviselők, köztük az ügyészek nemzetbiztonsági ellenőrzését. Polt Péter beadványa szerint a Pintér Sándor belügyminiszter által jegyzett szöveg sérti a jogállamiság és a jogbiztonság elvét, mert a BM alá tartozó nemzetbiztonsági szolgálatok úgy minősíthetnek bárkit nemzetbiztonsági szempontból kockázatosnak, hogy nem kötelesek elárulni, mire alapozzák ezt. Ő például a törvény szerint dönthet úgy, hogy nem bocsátja el a kockázatosnak nyilvánított ügyészt, de hogyan vállalhatja ezért a felelősséget, ha nem tudja, mi a baj az illetővel? Ráadásul eleve csak a megtartás és az elbocsátás között dönthet, más, kevésbé fontos munkakörbe nem helyezheti az illetőt.

„Mindez a munkáltatói jogkör gyakorlásának szükségtelen és aránytalan korlátozását jelenti”,

panaszolja, és ezzel

„kellő alkotmányjogi indok nélkül, erőteljesen korlátozza, sérti a legfőbb ügyésznek … az ügyészi szervezet vezetésére vonatkozó jogkörét”.

Azt is kifogásolja a legfőbb ügyész, hogy „a bizonytalan tartalmú szabályozás rendkívül széles körű mérlegelési lehetőséget” ad a nemzetbiztonsági ellenőrzés elrendelésére jogosultaknak. Ha pedig az érintett az ellenőrzés negatív eredményével szemben bírósághoz fordul, a bíró csak az eljárás jogszerűségét vizsgálhatja, de nem ismerheti meg a döntés indokait, vagyis arról nem ítélkezhet, hogy valóban kockázatot jelent-e az illető. Ezzel a legfőbb ügyész szerint a végrehajtó hatalomhoz tartozó szervek feletti bírói kontroll kiüresedik, sérül a tisztességes bírósági eljárás követelménye.

A vitatott törvény elfogadásakor a kormánypártoknak éppen nem volt meg a kétharmados többségük, ami a nemzetbiztonsági törvény módosításához szükséges, mert a már súlyos beteg, nem sokkal később elhunyt Lasztovicza Jenő Fidesz-képviselő hiányzott. De így is könnyedén átment, mert az MSZP és a Jobbik képviselőinek nagy része megszavazta (külön szavaztak a kétharmados többséget, illetve az azt nem igénylő részekről, mindkétszer megvolt a kétharmad).

2015. február 1-én lépett hatályba, de – mint az Alkotmánybíróság irataiból látható – a kormányt és annak parlamenti többségét ritkán bíráló legfőbb ügyész csak 2015 decemberében szánta rá magát a szokatlanul élesen megfogalmazott Ab-beadvány elküldésére. Az Ab pedig, úgy látszik, bő két és fél év után vette ezt elő, mert – más beadványok törzslapjától eltérően – itt nincs nyoma annak, hogy korábbi üléseken már foglalkozott volna vele. Igaz, nem köti határidő. És az se biztos, hogy szeptember 25-én eljutnak a határozathozatalig.