Murányi Gábor
Murányi Gábor
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Korántsem először feszülnek egymásnak a mindenkori „századvégesek”. Az 1985 tavaszán időszaki „szakkollégiumi kiadványként” indított folyóiratnak Stumpf István (jelenlegi alkotmánybíró) volt a felelős kiadója. Az első két felelős szerkesztő: Gyurgyák János (az Osiris Kiadó vezetője), valamint Varga Tamás (a Fidesz egykori gazdasági tanácsadója). Az impresszumban szerkesztőként Orbán Viktor és Kövér László neve is szerepelt. Az egykor friss szemléletű, a kádári tabutémákkal visszatérően foglalkozó folyóirat hőskora még a rendszerváltás előtt zárult le: az utak elágaztak, az alapítók a tudomány, a nagypolitika, illetve a nagy biznisz felé fordultak. Az első szakítás és osztozkodás azonban ugyanúgy nem volt látványos, ahogy a fél évtizeddel későbbi újabb szétválás is csak kisebb hullámokat vert – legalábbis a nyilvánosságban. Ennek a „végleges” – ám a nyilvánosság előtt palástolni szándékozott – „csendes” szétszéledésnek tényét konstatálta 1994 szeptemberében a HVG, amikor felidézte a Századvég históriáját.

A Századvég körüli aktuális botrányról, a kormánynak nem tetsző írás okozta leszámolásról, itt olvashat.

A Századvéd és a századvégek: Újra oszlás

Sokak illúziója foszlik szerte, mivel az elmúlt hónapok, hetek történései során világossá vált: végérvényesen szétszéled a Századvég folyóiratot a nyolcvanas évek második felében üstökösként pályára bocsátó, nagyjából egyívású szellemi közösség. Mivel a válás – tájainkon teljesen szokatlanul – hisztéria- és botránymentes, ám lassú folyamatként zajlott, a mai helyzetről készített gyorsfényképen legfeljebb az annak eredményeként létrejött Századvégek új pályáinak számbavételére adódik lehetőség.

Ma három szellemi csoportosulás viseli a Századvég nevet: a könyvszakmában megkerülhetetlen könyvkiadó, a negyedik tanévét nyitó, az idén először felsőoktatási jogosítványokkal is rendelkező politikai iskola, valamint egy frissen jelentkezett folyóirat, amely borítójával, tipográfiájával is hangsúlyosan jelzi: nem azonos a hasonnevű folyóirat-előddel. Pedig a Századvég elnevezés mintegy tíz esztendőn át éppenhogy egyfajta szorosabban vagy lazábban összefűző generációs kapcsot is jelentett. A megsokasodást persze tekinthetnénk egy közösen vállalt szellemi orientáció kiteljesedéseként is, csakhogy a könyvkiadó – Századvég – igazgatója, Gyurgyák János a minap egy sajtótájékoztatón úgy fogalmazott: „Immár annyi Századvég van, hogy érdemes megkülönböztetni és elkülöníteni őket”, ezért ők ezentúl Osiris-Századvég jelzéssel jelentetik meg az általuk gondozott munkákat, majd, némi átmenet után, minden bizonnyal elhagyják a „régi” névfelet.

A Századvég név 1985 tavaszán szakkollégiumi kiadvány címeként született. A kiadvány szellemi háttere a Ménesi úton akkor már két esztendeje, nem kis politikai viharok közepette tevékenykedő – később, 1988-tól már hivatalosan is Bibó István nevét viselő – jogász szakkollégium volt. A lap akkorra már, indulásához képest jelentős tartalmi módosuláson ment át – állapítja meg Argejó Éva a Café Bábel című, az értelmiség körében mind mértékadóbbnak tekintett folyóiratban közölt tanulmányában. Eszerint a Századvég első két számának „erősen jogelméleti-jogtörténeti beállítottságát” szerkesztői időközben egy „szélesebb olvasói kör érdeklődésére számot tartó társadalomtörténeti-eszmetörténeti profilra” alakították át. A „szélesebb olvasói kör” meghatározás persze viszonylagos, hiszen a folyóirat kezdetben – hivatalosan, afféle jogásztrükkel – csupán 200 példányban jelent meg. A lap szerkesztői ennek köszönhetően kerülhették ki a nyolcvanas évek közepén még jócskán szokásban lévő cenzurális beavatkozást, amire az a joghézag nyújtott lehetőséget, hogy egy intézmény – adott esetben kollégium – 200 példányban mindenfajta engedély nélkül megjelentethetett kiadványokat. Az már csak a jogászi furfang továbbfejlesztése volt, amikor egy-egy számot „véletlenül” kétszer adtak nyomdába. A címlapon szerepeltetett hét szellemi előd – Ady Endre, Jászi Oszkár, Szabó Dezső, Babits Mihály, Szekfű Gyula, Németh László és Bibó István – fényképe ily módon egyaránt jelképezte a civil kurázsit és a lap ekletikus, ám mindenképp értékközpontú törekvéseit. Nem csoda, ha 1986-ban és 1987-ben a szakkollégium igazgatóját, Stumpf Istvánt mint a Századvég felelős kiadóját többször is fegyelmi eljárások alá vonták a lapban megjelentekért. Különösen nehezményezte a „hivatalból felelős”, a hatalom kifogásait közvetítő jogi kari vezetés, hogy a folyóirat olyan írásoknak adott helyet, mint például az akkor még nem kívánatos személyként számontartott Bibó István időszerűségéről írott Gombár Csaba-esszé. De rosszallóan vonták össze szemöldöküket akkor is, amikor 1987-ben (!) 1956-ról mint forradalomról értekeztek. Talán még ennél is égbekiáltóbb bűnnek számított, amikor a szerkesztők a reformról szóló körkérdésüket nemcsak megküldték a szamizdatos ellenzék olyan reprezentánsainak mint Kis János filozófus és Szabó Miklós történész, hanem válaszaikat változtatás nélkül közre is adták. Így nem véletlen, hogy ha a folyamatos megjelenést nem is, de a legalitást mindvégig megőrző, egyébként radikálisként elkönyvelt Századvéget 1988-ra – népszerűségének csúcspontján – nemcsak nyomták, hanem el is adták 12 ezer példányban.

©

A Századvég szerkesztőgárdája – ami a rendszerváltás óta zajló el- és szétválási folyamat szempontjából igen figyelemreméltó – csaknem homogén volt: majd valamennyien vidékről felkerült elsőgenerációs értelmiségiként verődtek össze s találtak egymásra. A legelső szám impresszumában feltüntetettek közül ma kétségkívül Orbán Viktor, a Fidesz jelenlegi elnöke a legismertebb, aki szerkesztőtársával, a főideológusának számító Kövér Lászlóval együtt az elsők között cserélte fel a gyakorló szerkesztést – s ha tetszik, az értelmiségi létet – a politikusi pályával. A lap felelős, majd főszerkesztője, Gyurgyák János a rendszerváltás után a Századvég nevet megőrizve – és elsősorban a Soros Alapítvány támogatását élvezve, az értelmiségi olvasók körét megcélozva – könyvkiadásba kezdett. A másik felelős szerkesztő pedig az a Varga Tamás volt, aki éppen a folyóirat anyagi hátterének megteremtésekor lett üzleti vállalkozó, nyomdatulajdonos –, s akit 1992 végéig a Fidesz gazdasági tanácsadójaként, egyes vélekedések szerint Orbán legközelebbi famulusaként is számon tartottak. Az ő neve legutóbb idén tavasszal – mindmáig bizonyítatlan – autócsempészés és adócsalás vádjával szerepelt rendőrségi híradásban.

Folytatva az alapító szerkesztők sorát: Máté János ma Csepel alpolgármestere, Weber Attila a szocialista párti Gál Zoltánnak, a parlament elnökének tanácsadója, Bóka István szintén a közigazgatásban helyezkedett el. A már említett felelős kiadó, a jogász szakkollégium egykori igazgatója, Stumpf István 1990 végétől – a Századvég Alapítvány keretében, alapelvül a szakkollégiumok hagyományos ideológiai pluralizmusát és a pártoktól való teljes függetlenséget választva – Századvég Politikai Iskolát szervezett, amelynek azóta is ő az igazgatója. Az iskola tanári karában, illetve a meghívott előadók között megkülönböztetett helyet kaptak a Századvég egykori szerkesztői, akik 1992-ben, a 13 vaskos lapszámot megért folyóirat – mint utólag kiderült – búcsúszámában azt írták: „1990 után furcsa helyzetbe került a szerkesztőség: nagyobb – de intellektuálisan érdektelenebb – feladatok elszólították a szerkesztők többségét, az olvasók nagy része beéri a publicisztika olvasásával. Így nem maradt más lehetőség, mint a rendszertelen megjelenés, csak akkor szólni, ha közös mondandónk van.” Az eredeti szerkesztőségnek azonban azóta nem volt közös mondandója.

A Századvégnek mint szellemi közösségnek a rendszerváltást követő tevékenysége persze leírható úgy is, mint a folyamatos szétválások története. Ezt azonban sohasem kísérték az érintett személyek közti, e tájon szinte kötelezőnek tekintett nyilvános szennyeskiteregetések. Alig-alig volt olyan pillanat, amikor a századvéges csapat valamely tagja bepillantást engedett a nyilvánosságnak az egyébként – önmaguk megfogalmazása szerint is – „sok-sok vitával terhelt” kapcsolatrendszerbe. Kivételként említhető az, amikor 1989 augusztusában Orbán Viktor – éppen a HVG hasábjain – „lereformkommunistázta” két szerkesztőtársát, Stumpf Istvánt és Weber Attilát, megjegyezve: „őket változatlanul barátaimnak tartom, de egyszersmind politikai ellenfeleimnek is.”

Sokkal fontosabb ennél a Századvég első tematikus, ugyancsak a rendszerváltozás körüli időkben megszületett száma, amelynek 1956 volt a központi témája. Ezt követően még fél tucat valójában már tanulmánykötet látott napvilágot, például Közép-Európa, a liberalizmus s a polgárosodás kérdésköréről vagy az orosz birodalom bukásáról. Még 1990 nyarán jelent meg (Népiek és urbánusok – egy mítosz vége? címmel) az a Századvég-szám, mely kapitális tévedése – vagy tán illúziója – ellenére is talán a legnevezetesebbé vált. A szerkesztőség akkor, a rendszerváltás eufóriájában nem kevesebbet állított (remélt?), mint hogy „végóráját éli a népies–urbánus ellentét”. E tanulmánykötettel – jelentették ki a szerkesztők – mintegy szimbolikusan is le kívánják zárni „a magyar értelmiség hosszú évtizedes tragikus megosztottságának korszakát”. Aztán, a szóban forgó folyóiratszám után sorra robbantak e tárgyban a dolgozatbombák, a többi között Csoóri Sándor Nappali holdja.

A századvégesek talán ezen újra elmélyülő megosztottságára is válaszul, illúziójukba vetett reményüket megőrizve indították útjára – ugyancsak alapítványi formában – a már említett politikai iskolát. Az alapítvány titkára az időben Gyurgyák János volt, a két századvéges csapat – tehát a kiadó és az iskola – nagyszabású tankönyvprogram megvalósításába is kezdett. Akkoriban láttak napvilágot a nemzetközileg jegyzett szociológiai és politológiai szerzők – például Jürgen Habermas vagy John Stuart Mill – alapművei.

Az idei parlamenti választások után a kiadó igazgatója, Gyurgyák János már több újságcikkben – anélkül, hogy megnevezte volna címzettjeit – tanulságok levonására szólította fel generációjának képviselőit. „Valahol megint utat vesztettünk” – adta egyik írása címéül, s így a külvilág számára is eléggé egyértelművé tette a készülődő újabb válást, mivel azt a következtetést vonta le, hogy az illúzió- és politikai csatavesztés után neki magának és „nagy generációjának” vissza kellene térnie a könyvtárba.

Mindeközben néhány héttel ezelőtt – „új folyam” megjelöléssel és Századvég címmel – megjelent egy negyedévi szemle. Ez valójában teljesen új vállalkozás, s már nem is a hasonnevű kiadó gondozásában lát napvilágot. Igaz, felelős kiadója „szellemi rokon”, a régi Századvég szerkesztésébe néhány számmal később bekapcsolódó Fellegi Tamás. A folyóirat főszerkesztője Pethő Sándor – a Fidesz-főtanácsos Bence György tanítványa –, azonban a HVG kérdésére a kontinuitás hangsúlyozása mellett szükségesnek tartotta megjegyezni: „Azt a fajta liberalizmust, amelyet a Századvég tíz éve képviselt, az új folyam a mai helyzetben nemigen lesz képes képviselni.”

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Országjárásba kezd az Orbán-kormány

Országjárásba kezd az Orbán-kormány

Öngyilkos lett a szlovák újságíró-gyilkosság miatt fantomképpel keresett férfi

Öngyilkos lett a szlovák újságíró-gyilkosság miatt fantomképpel keresett férfi

Az On the Spot alkotói először a sajtóból tudták meg, hogy nincs folytatás

Az On the Spot alkotói először a sajtóból tudták meg, hogy nincs folytatás

Chrome böngészőt használ? Most frissítsen, a Google módosította az egyik leggyűlöltebb funkcióját

Chrome böngészőt használ? Most frissítsen, a Google módosította az egyik leggyűlöltebb funkcióját

Csaknem 400 cég köthető Mészároshoz, Vajnához és Garancsihoz

Csaknem 400 cég köthető Mészároshoz, Vajnához és Garancsihoz

Demeter Márta: „Ne haragudjon, már a kérdést sem értem”

Demeter Márta: „Ne haragudjon, már a kérdést sem értem”