Egy coming outtal kezdeném. Függő vagyok. Nehéz beismerni, de az egészségesnél egészen biztosan nagyobb mennyiségben fogyasztok politikai műsorokat. Mosogatás, fifázás, edzés közben jöhet bármi, az Echo Tv-s Keménymagtól kezdve a Hír Tv régi és huthgergelyesített Szabadfogásán át az ATV Egyenes beszédéig. Van, aki iszik, van, aki dohányzik, van, aki drogozik. Nekem ez jutott.

Így aztán megszámlálhatatlan hitehagyott, dagályos, cserébe minden szellemet és szellemességet nélkülöző monológot szenvedtem végig, amelyekben ellenzéki politikusok – előfordult, hogy magam is – felmondták a betanult versikét, hogyaszongya korrupcióorbánegészségügyoktatás (európaösszefogás) (utóbbiak fakultatívak). Ezek marha fontos dolgok persze, de éppen úgy, ahogy az egyszeri hívő sem gondol már bele a Miatyánk jelentésébe, úgy üresedett ki az egyszeri ellenzéki politikusnál is a fenti mantra. Pedig a hit és az erő az, ami sokszor megkülönbözteti a demagógiát az őszinte felháborodástól.

Valahogy úgy – hittel és erővel – kellene beszélni a tévében, hogy abbahagyjam a mosogatást, hogy letegyem az Xbox-kontrollert, hogy leszálljak a futógépről. Hogy oda akarjak figyelni. Hit és erő kell, és persze egy kis mélység, szellemesség sem árt. Már csak ezért is megérte Puzsér Róbertnek bejelentkeznie a főpolgármesterségért, hogy az ellenzéki politikusok lássák, nem a percenkénti orbánozások száma adja az erejét egy interjúnak.

De miért is lehet izgalmas Puzsér jelöltsége?

Ismert. És nemcsak a körúton belül. Erővel és közérthetően beszél, így üzenetei megértéséhez nem szükséges klasszika-filológia és francia szakos diploma (félreértés ne essék, Tamás Gáspár Miklós forever!), és megszólíthat olyanokat is, akiket bizony a hagyományos baloldali körökből jövő politikusok nem tudnak. Mondhatnánk, hogy bizonyos szempontból integratív. Meglepő állításnak hangzik egy ilyen hangos és durva figura esetében, de könnyebben tudom elképzelni, hogy Tibi atya rajongóitól kezdve a fővárosi jobbikosokon át a jobber LMP-sekig tömegével szavaznak le emberek Puzsér Róbertre, mint akármelyik klasszik baloldali jelöltre. És lehet, hogy egyszer magunktól, baloldaliaktól kell elvárnunk, hogy orrbefogva szavazzunk, nem pedig mástól, LMP-sektől vagy jobbikosoktól. Ez van, a teljes összefogás sose lesz rózsaillatú.

Van víziója. Szokatlan módon úgy kritizálja a jelenlegi vezetést, hogy közben röviden, néhány mondatban tudja összefoglalni azt, hogy mit szeretne csinálni helyette. Egy sétáló Budapestet. Ahol több a zöld, és kevesebb a rák. Ahol a lakóké a Duna-part, és magasabb a várható átlagéletkor. A szokásos mantra helyett néhány mondatból álló, képekben elmesélt, mégis közérthető vízió.

És abszolút átjön, hogy számára Budapest nem egy eszköz, egy ugródeszka, hanem maga a cél.

Akarja. Balfaszkodás nélkül szállt be a ringbe. Nem látni mást, aki foggal-körömmel küzdene azért, hogy valamit kezdhessen Budapesttel. Úgy tűnik, nincs senki, aki igazán képviselni akarná közel 1,8 millió budapesti érdekeit – fideszesét, jobbikosét, DK-sét egyaránt.

Az akarat pedig kulcstényező. Mert hiába tudjuk elképzelni Karácsony Gergelyről sokan, hogy jó főpolgármestere lenne Budapestnek. Hiába lenne remek – a baloldalon integratív, városvezetési tapasztalattal bíró, magából nyugalmat árasztó – jelölt, ha nem látszik rajta, hogy akarja ezt a várost vezetni, akarja a főpolgármesterséget, akkor a választók se fognak felkelni a fotelből. Mert az apátiába süllyedt emberek – Rábaszentandrástól Budapesten át Hajdúszovátig – akkor fognak elmenni szavazni, ha olyan ember kéri a szavazatukat, ha olyan ember jelentkezik vezetni a települést, aki él-hal érte.

Hogy nem teljesen tiszta Puzsér számára, hogy öt évre szól a mandátum? Hogy nem tudja, hogy a járóbeteg-ellátásért az önkormányzatok felelnek? Hogy még nincs meg a kellő szakmai háttér a programhoz? Ez baj, de ennek a tudása, az ehhez kapcsolódó szakértelem sem elég önmagában: tudunk olyan jelöltről, aki minden bizonnyal ismeri a fővárosi politika csínját-bínját, aztán még a pártját se nagyon tudja maga mellé állítani. Egyértelmű, hogy nem Puzsér Róbert fogja kitalálni, hány centiméterre rakják le egymástól a kockaköveket, hány méterre ültessék egymástól a fákat, de ennél fontosabb, hogy tisztában van a hiányosságaival. Kérdés, hogy tud-e hova nyúlni. Hogy lesz-e olyan szakértői kör, amely lát fantáziát a víziójában.

A pártok számára persze a legfontosabb kérdés, hogy érdemes-e beállni mögé. Ha új arcot akarnak szabni Budapestnek, és tényleg meg akarják verni a Fideszt, lehet, hogy le kell nyelni ezt a békát. Sokaknak lehet kicsit büdös ez a választás, de képzelhetjük, hogy Tarlós István sem minden fideszesnek szimpatikus. Kérdezzük csak meg erről Lázár Jánost.

És hát nem hangzott el ezerszer az elmúlt években, hogy ismert, független jelöltek mögött érdemes felsorakozni, összefogni? Olyanok mögött, akiknek vállalható víziója van, és akikre akár a jobboldaliak is átszavaznának?

Bizony, azzal minden baloldali, liberális szavazónak tisztában kell lennie, hogy egy független jelölt egyben azt is jelenti, lehet, hogy nem mindenben gondoljuk ugyanazt a világról. Ez vonatkozik Kész Zoltánra, Márki-Zay Péterre és Puzsér Róbertre egyaránt. Szerintem például igenis fontos lenne, hogy a gyermekeim egy olyan világban nőjenek fel, ahol nők is szerepelnek a bankjegyeken és az utcanévtáblákon. És igen, még ezer zavaró dolgot lehet találni Puzsérban. Viszont ismerjük el, hogy valamit tud, amit kevesen ezen az oldalon. Úgy beszélni, hogy megértsék azok a tömegek, akikhez a baloldal régóta nem tud szólni.

Nem tudom, feltűnik-e a közeljövőben jobb főpolgármester-jelölt, mint Puzsér Róbert. Legyen, keressünk. Én örülnék neki, mert Puzsér messze nem tökéletes. Rengetegen mondják, joggal, hogy megosztó. De az vitathatatlan, hogy olyan színt hoz magával a politikába, amely nélkülözhetetlen, és amelyet az ellenzéki politikusok – tisztelet a kivételnek – nem tudnak felmutatni. Nem tökéletes jelölt, de tükröt tart azzal nekünk, hogy az arcunkba tolja, mi hiányzik az ellenzéki oldalról. Finnyáskodás helyett inkább tanuljunk tőle.

A szerző a Momentum Mozgalom tagja és volt alelnöke; a cikk tartalma a szerző, és nem a párt véleményét tükrözi.