Révész Sándor
Révész Sándor
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Ezrek mentek ki az utcára 1988. október 23-án. Eredetileg a forradalom hívei akarták a maguk ezreit kivinni, de a forradalom ellenségeinek sikerült. Pár száz megemlékezőre pár ezer rendőr jutott.

Mindenki tudta, hogy addig lesz Magyarországon pártállam, amíg ellenforradalom lesz a forradalom. Mert ha nem az, akkor Kádár és pártja nem megmentette az országot valami nagyon rossztól, hanem megfosztotta valami nagyon jótól. Akkor Kádár trónbitorló, muszkavezető, hazafiak gyilkosa. Akkor a pártállam alternatívája nem a fasiszta, hanem a demokratikus Magyarország.

Érthető tehát, hogy Grósz Károly miniszterelnök, a májusban Kádár helyébe lépett új pártvezér, aki nagyon igyekezett jól söpörni és erőt mutatni, mindenképp fel akarta tartóztatni a forradalom elszabaduló emlékezetét. 1988 őszén, a bomladozó diktatúrában már csak a közterületet és a pártállami médiát védhette az utóvéd. Már amennyire.

Június 16-án, Nagy Imre kivégzésének harmincadik évfordulóján már százak emlékezhettek zavartalanul az áldozatokra jeltelen sírjaiknál a temetőben és a ferencesek budai templomában. Nem találkoztak semmilyen nehézséggel azok sem, akik a kivégzettek jelképes síremlékének felavatására kiutaztak Párizsba. 1988 tavaszán prominens ötvenhatos elítéltek megalakították a Történelmi Igazságtétel Bizottságát, és nyilatkozatban sürgették a kivégzettek és általában az ötvenhatos forradalmárok rehabilitálását. Az év folyamán megalakult ún. alternatív vagy független szervezetek, az MDF, a Fidesz, a Szabad Kezdeményezések Hálózata (az SZDSZ elődje) stb. fórumain, dokumentumaiban, nyomtatványaiban a forradalmat magától értetődően forradalomnak nevezték. A szamizdat Beszélő 24. számát, amelynek vezető anyaga a Nagy Imre-perről szólt, gyakorlatilag már nyíltan lehetett terjeszteni. Októberben már javában szerkeszt(h)ették a szabályos lapengedéllyel rendelkező Hitel első számát, melynek fő témája a forradalom volt. Október 8-án a Kossuth Rádió 168 óra című műsorában nagy interjút készítettek az ötvenhatos Nagy Tamás közgazdásszal, aki kijelentette, hogy 1956 nem volt ellenforradalom, és ő ezzel a hivatalos minősítéssel egyáltalán nem ért egyet. Ezt az interjút az Új Tükör október 23-i számában is leközölték. Jó előre meghirdették a Jurta Színházba október 23-a estéjére az 1956-os emlékműsort, és annak megtartása ellen sem emelt kifogás semmilyen hatóság. A Magyar Nemzet színházműsorában benne is volt a Jurta Színház 23-i, vasárnapi programja: "V: Reform és forradalom (vitafórum, de. 10), 1956. Dokumentumműsor (7)" (A Népszabadság és a Népszava színházműsorából ez "kifelejtődött".)

Október 23-án - ekkor még csak a vasárnap miatt - nem jelentek meg a napilapok. De a Magyar Nemzet október 23-án szerkesztett október 24-i számban egy cikk így kezdődött: "Október huszonharmadika; nekem nagy ünnep."

©

Igaz, hogy már június 16-án is csak a köztéren csapott le a párt ökle, de ott eléggé lecsapott. Elhurcoltak embereket, ütötték, verték, akit értek, a Yamaha-csorda a tömegbe hajtott. Az volt a kérdés, hogy ez az utolsó védvonalat tartják-e még októberben. Hiszen minden mozgásban volt. A helyzetet kiválóan jellemzi Szilágyi Sándor Beszélőben megjelent cikkének a címe: "Tétova elszántak és elszánt tétovák".

A független szervezetek két dologban értettek egyet. Egy: nem szabad ismét gumibot elé vinni az embereket. Kettő: valamilyen formában meg kell emlékezni a forradalomról. A Szabad Kezdeményezések Hálózata képviseletében Szilágyi Sándor (amint azt ő maga megírta a Beszélőben) a Hálózat képviseletében még szeptemberben egyeztetett a TIB-bel és az MDF-fel, s kiderült, hogy mindhárom szervezet azt a tanulságot vonta le a június 16-i eseményekből, hogy le kell mondani az utcáról, másképp kell a forradalomról megemlékezni. A Hálózat és a TIB úgy döntött, hogy ennek a megfelelő formája egy dokumentum-emlékműsor lesz a Jurtában. Ez volt az, amelyet a Magyar Nemzet színházműsorában megtaláltunk.

Október 10-én azonban a Fidesz vezetősége úgy döntött, békés utcai megemlékezést szervez, ha az MDF és a Hálózat csatlakozik hozzá. Csatlakoztak a TIB-bel együtt. Úgy döntöttek, hogy csöndesen, beszédek és transzparensek nélkül fognak végigvonulni az 1956-os tüntetés útvonalán. Ennyi önkorlátozásra hajlandók, többre nem, tehát ehhez a néma tüntetéshez rendőri tiltás esetén is ragaszkodni fognak. Később társult hozzájuk a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság is . Az öt szervezet által jegyzett felhívásban ez állt: "Mindenki tűzzön ki nemzeti színű kokárdát, és hozzon magával egy szál virágot! Transzparenst ne hozzatok!" A szervezetek megkoszorúzzák Bem apó szobrát, aztán együtt eléneklik a himnuszt.

A tüntetést hivatalosan bejelentették, ezt a BRFK illetékese hivatalosan tudomásul vette október 18-án. Október 21-én reggel viszont a BRFK kiadott egy közleményt, miszerint semmiféle gyülekezést, felvonulást, tüntetést nem engedélyeznek október 23-ra. Ebből tudta meg az ország népe, hogy van mit betiltani. Elképzelhetetlen, hogy három nappal korábban a párt vezetőivel való egyeztetés nélkül engedélyezték volna a tüntetést, tehát nem volt egyértelmű a hatalom számára sem, hogy miként reagáljon. Az elutasító döntés előtt ezzel ellentétes döntésnek is születnie kellett.

A szervezők az erőszak elkerülése érdekében mindent megpróbáltak. Október 21-én levelet írtak Grósz Károlynak, miszerint a békés megoldás érdekében kompromisszumos javaslatot terjesztenének a politikai döntéshozó személyek elé. Amennyiben viszont a megemlékezés előtti napon 14 óráig nem kapnak választ tárgyalási ajánlatukra, a következményekért a kormányt terheli a felelősség. Az öt szervezet képviselői már előre két lépcsős ajánlatban gondolkodtak. Volt B tervük, ha a megjelölt időpontig nem kapnak választ. Természetesen nem is kaptak. Ekkor jöttek elő a végső ajánlattal: lefújják a felvonulást, az érkezőket hazaküldik, ha nem akadályozzák az öt szervezet négy-négy képviselőjét abban, hogy megkoszorúzzák a Bem-szobrot, s elhelyezzék ott a haza küldött emberek virágait. Ezt a javaslatot a nyilvánosságnak szánt közleményben fogalmazták meg azzal, hogy azt elfogadottnak tekintik, ha csonkítás nélkül elhangzik a rádióban és a televízióban.

Még a Grósznak írt levélben meghatározott határidő előtt a többiek háta mögött az MDF elnöke, Bíró Zoltán, aki az addigi egyeztetésekben nem is vett részt, tárgyalt Pozsgay Imrével és Fejti Györggyel, s kapitulált. A megemlékezést teljes egészében lemondta, a lemondó nyilatkozatban kipontozta a többi szervezet helyét, hogy csatlakozzanak az MDF-hez, ha akarnak. A délután keserves vitákkal és próbálkozásokkal telt el, végül este beolvasták a televízió esti híradójában az MDF nyilatkozatát, melyben a megemlékezéstől való távolmaradásra intik az MDF híveit, jelezvén, hogy a betiltással nem értenek egyet. Ezek után a többi szervezet is kénytelen volt kiadni egy nyilatkozatot, miszerint: "vegyük tudomásul, hogy a tervezett békés megemlékezést nem tarthatjuk meg". Az ő nyilatkozatukat persze nem a pártállami televízió, hanem a Szabad Európa adta közre.

A független szervezetek közötti legelső és legerősebb megállapodás az volt, hogy együttesen és egyeztetve lépnek föl. Ezt a sok hosszú vitán keresztül megőrzött egységet sikerült az állampárt vezetőinek Bíró Zoltán közreműködésével megbontani.

Ez a történet erősen kihatott a független szervezetek viszonyára: Pálinkás Szűcs Róbert "például ezt követően fordított hátat a 'megalkuvó' Fidesznek, amelynek viszont 'hebehurgya radikalizmusát' minősítette elfogadhatatlannak az MDF akkori elnöke, az MSZMP tagjainak sorából áprilisban kizárt Bíró Zoltán. Az önmagát szeptember elején független társadalmi mozgalommá nyilvánító MDF-nek az ügyben tanúsított 'áruló', de legalábbis 'cserbenhagyó' magatartását pedig a négy másik ellenzéki szervezet bélyegezte meg." Így foglalta össze a helyzetet Murányi Gábor az akkori események huszadik évfordulójára írt cikkében.

A másik négy szervezettel ellentétben, az MDF ekkor nem tekintette magát az ellenzék részének. 1988. szeptember 3-i alapító levelükben ezt írják: Az MDF "nem fogadja el sem a kormánypártiság, sem az ellenzékiség cimkéit és választási kényszereit". Ezt a köztes helyzetet nyilván veszélyeztette volna, ha a szervezet elnöke szembefordul az állampártban maradt fegyvertársával, Pozsgay Imrével. Az MDF és az MSZMP között ez a kooperációs viszony még több mint egy évig fennmaradt, s a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások kimenetelét is erősen befolyásolta. Még az MDF Bíró Zoltánt váltó elnöke, Antall József is úgy nyilatkozott 1989 októberében, hogy a szocialisták pártja nélkül nem képzelhető el stabil, a nemzet érdekét szolgáló kormánykoalíció.

Az október 23-i megemlékezés betiltása nagyjából az új pártvezérhez fűzött reformremények, a Grósznoszty végét is jelentette. A politikai reformokra irányuló komoly szándék hitelesítésére a gyülekezési és egyesülési jogról szóló új törvény szolgált volna. A megemlékezés betiltása után Grósz Károlynak színt kellett vallania és színt is vallott, nem hagyott kétséget afelől, hogy a gyülekezés joga az ő szemében továbbra sem jog, hanem a hatalom által adott vagy megtagadott kegy: "1956. október 23-án a tragikus események jellege mindenekelőtt ellenforradalmi volt , az ellenforradalom emlékét pedig jeles eseményként felidézni nem engedhetjük./…/ A kormányzat fenntartja a jogot, és ezt a törvény - remélem - biztosítani fogja, hogy eldöntse, milyen esetekben engedélyezi az utcai tüntetést." (Magyar Hírlap, 1988. október 28.) (Grósz egy hónap múlva miniszterelnökként már megbukik, bár MSZMP-főtitkárként még majdnem egy évig, az MSZP megalakulásáig vívta szélmalomharcát a rendszerváltás ellen.)

1988. október 23-ának a délelőttjét Szilágyi Sándor írta le legérzékletesebben a Beszélőben: "A meghirdetett gyülekezési helyeken a szervezetek képviselői próbáltak érvényt szerezni előző esti nyilatkozataiknak: rövid beszéd, Himnusz - aztán menjünk haza. Nincs értelme, hogy alig százan nekimenjünk a hihetetlen erőket felvonultató, mindenre elszánt rendőröknek. A gyülekezőknek azonban nem akaródzott elsomfordálni. Persze ahhoz sem fűlött a foguk, hogy összeveressék magukat. A rendőrsorfalaktól visszahúzódva, tétován álldogáltak az utcasarkokon. Előkerült egy-egy zászló, virágcsokor, páran elindulnak a rendőrsorfal felé; igazoltatás, vita, visszafordulás. Álldogálás. Nézzük meg, mi van a többi helyszínen. Menjünk a Batthyány térre! A Petőfi szoborhoz! A Vörösmarty térre! Végig a Váci utcán! Ennek a tétova találékonyságnak köszönhető, hogy végül mégiscsak sor került utcai tüntetésekre ezen a napon. /…/ A leglátványosabbra a rendőrtüntetés sikeredett. A testület bemutatót tartott tüntetőűző kellékeiből. Láthattunk ezer csodát: párosával igazoltató gyalogrendőrt, AI-s rendszámú Zsigulikból tókivókizó szakembert, kéktaxik száguldását, Yamaha-csordát… kutyás rendőrt, rendőrös kutyát, 'Szabad' jelzésű rabomobilt."

November 4-én aztán mégiscsak lehetett tüntetni. Az '56-os forradalom legádázabb ellenségeit tömörítő MEASZ, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége hívta tüntetni a forradalom rehabilitálásának és a rendszerváltásnak ellenállókat a Köztársaság térre és a Kerepesi úti temetőbe. Azon a támogatott tüntetésen jóval kevesebben voltak, mint a tiltottan. Barabás János, a budapesti pártbizottság ideológiai titkára tartott beszédet, és leszögezte, hogy ma is teljes mértékben érvényes az 1956-os eseményeknek az az értékelése, amelyet az "ellenforradalom" leverése után deklarált a párt.

Vezetőkép: Rendőri készültség 1988. október 23.

 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Pető Iván: Orbán "rendkívül tudatos, erkölcstelen politikus"

Pető Iván: Orbán "rendkívül tudatos, erkölcstelen politikus"

112(!) ponttal verte ellenfelét a női kosárlabda-válogatott

112(!) ponttal verte ellenfelét a női kosárlabda-válogatott

A Lánchidat kémleli a kockásfülű nyúl

A Lánchidat kémleli a kockásfülű nyúl

DK: Rendkívüli ülést tart az Európai Néppárt elnöksége a Gruevszki-ügy miatt

DK: Rendkívüli ülést tart az Európai Néppárt elnöksége a Gruevszki-ügy miatt

Letiltotta az egyik dalt az X-Faktorból a jogtulajdonos

Letiltotta az egyik dalt az X-Faktorból a jogtulajdonos

Új Mercedes S-osztály: nagyobb, könnyebb és akár tisztán elektromos

Új Mercedes S-osztály: nagyobb, könnyebb és akár tisztán elektromos