szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Elmentünk az MTA társadalomkutatóinak konferenciájára, hogy meghallgassuk, mi az, ami nem hangozhatott el az akadémia székházába szervezett Magyar Tudomány Ünnepén. A kitiltott előadások valóban nem voltak szűkében a kormányra nézve súlyos megállapításoknak, csakhogy ezekre nem politikai, hanem kizárólag tudományos alapon és módszerekkel jutottak a kutatók.

Egyenlőtlen játéktérben zajlott a 2018. áprilisi országgyűlési választás, a kormánypártokét leszámítva minden választói csoport komoly problémákat látott a választás tisztaságában, a trollkodás politikájának meghonosításával a Fidesz ellehetetlenítette az érdemi politikai vitákat Magyarországon, az aszimmetrikussá alakított politikai küzdőtérben pedig nemcsak a politikai elszámoltathatóság lehetőségét ásta alá, hanem a demokratikus politikai berendezkedés alapjait is – az ilyen és az ehhez hasonló megállapítások miatt tilthatta ki október elején a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese a szervezet Magyar Tudomány Ünnepére tervezett előadásai közül több más mellett azt is, amelyen a 2018-as választások tanulságait összegezték volna az MTA Politikai és Jogtudományi Intézetének kutatói.

Az akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontja kedden egy kiskonferencia keretében saját, IX. kerületi épületében tartotta meg a nemkívánatosnak tartott – vagy a hivatalos magyarázat szerint „a Magyar Tudomány Ünnepéhez politikai vonatkozásaik miatt nem illeszkedő” – előadásokat.

A konferencia egyben könyvbemutató is volt, a választás eredményeit, a választók magatartását és szokásait, a pártok ígéreteit vagy a kampány technikáit bemutató tízperces előadások hosszabb verziója egyaránt olvasható ugyanis a Politikatudományi Intézet Várakozások és valóságok: Parlamenti választás 2018 címen frissen megjelent könyvében.

©

A Böcskei Balázs és Szabó Andrea szerkesztette kötet szerzői ebben egyebek mellett olyan kérdésekre keresték a választ, mint hogy mennyire érzékelik pártosan, pártszemüvegen keresztül a körülöttük zajló folyamatokat és eseményeket a magyar választók, mennyire működött a „racionális választás”, vagyis az átszavazás intézménye az ellenzéki oldalon, hogyan változott a közösségi média szerepe a kampányban, van-e generációs küzdelem a pártrendszerben vagy, hogy milyen hosszú távú hatásai lehetnek a választás eredményének.

Domináns rezsim

Utóbbira a kötet egyik szerkesztője, Szabó Andrea adott nem túl megnyugtató választ: előadásának és Tóth Csabával közös tanulmányának – szigorúan tudományos alapokon hozott – végkövetkeztetése szerint ugyanis a 2010-es „rendszerváltó jellegű” választás óta a magyar politikai rendszer annyira átformálódott a Fidesz hatalmi centrumának megőrzése érdekében, hogy 2018-ra a szabad politikai verseny feltételeit csak korlátozottan biztosító domináns pártrendszer jött létre Magyarországon. (Különböző politológus-iskolák defínícója szerint akkor beszélhetünk domináns pártrendszerről, ha egy politikai erő legalább háromszor győz a választásokon, választói bázisa stabil, és mindig világos többségű győzelmet arat, vagy ha a neve egybeesik egy korszakéval).

A helyzet változására pedig a „kívülről korlátozott hibrid rezsim” működése (a demokrácia és a diktatúra közötti átmenetre utaló terminus eredetileg Bozóki Andrástól származik), a választói magatartás jelenlegi trendjei és a hatályos választási szabályok alapján nemhogy rövid, de hosszú távon sem sok esély látszik – pláne, hogy a hatalmi centrumot korlátozni képes kihívónak sincs nyoma a porondon.

©

Az áprilisi választást Szabóék egyéként szabad, de egyenlőtlen játéktérben zajló választásként értékelték. Az egyenlőtlenség szerintük főként a Fidesznek kedvező választási szabályoknak és a fideszes/ kormányzati média-, illetve kampánytúlsúlynak volt köszönhető, a „tisztességtelenül egyenlőtlen feltételek” miatt pedig

az ellenzéknek csak egy kiemelkedő politikai stratégia, egy „reálisan nehezen feltételezhető erőforrás-injekció” és „a véletlenül alakuló körülmények kedvező együttállása” (mondjuk ki: a vakszerencse) együttesével lett volna esélye a győzelemre.

Egy a (szekér)tábor

Elgondolkodtató eredményre jutott előadásában, és kötetbeli tanulmányában a hazai politikai megosztottságot vizsgáló Patkós Veronika is. A kutató abból az előfeltevésből indult ki, hogy bár idehaza régi sztereotípia az ország politikai megosztottsága, az elmúlt másfél évtized felmérései ezt adatokkal valójában sosem igazolták: a magyarországi helyzet többé-kevésbé beleillett a közép- és kelet-európai országokban általános tendenciába. Egészen mostanáig: 2018-ra ugyanis – egy részben új kutatási módszerrel vizsgálva – a hazai társadalom soha nem látott, a kelet-európai átlagtól is magasan elszakadó megosztottságát és polarizáltságát mutatták a kutatási adatok. A kiindulópontnak vett felmérések több más szempont mellett azt vizsgálták, hogy mennyire tartanak ki pártjaik mellett választásokon át a szavazók, és mennyire befolyásolja más pártokról, illetve a valóságról alkotott nézeteiket az adott párt iránti elköteleződés.

A tanulmány legkevésbé meglepő megállapítása szerint a Fidesz szavazói bázisa a legstabilabb és legelkötelezettebb, a baloldali pártoké pedig a legkevésbé az, emellett a kormánypártok tudták a legnagyobb arányban a négy évvel korábban nem szavazókat megszólítani, miközben elpártolt korábbi szavazóikat más pártok nem tudták magukhoz csábítani.

©

Az már sokkal inkább újdonságnak számít – egyben az erős megosztottságot is alátámasztja –, hogy a pártok közötti mozgások aránya mennyire minimális: az egyes politikai erők hívei alapvetően ellenszenvesnek tartanak a sajátjukon kívül minden más formációt, olyannyira, hogy még a korábbi pártjukból kiábrándultak többsége sem keres alternatívát, inkább nem megy el szavazni.

Az erős pártosság további velejárója Patkós szerint a „politikai vakság” jelensége is: amely a kedvelt párt vagy politikai oldal irányába pozitívan, a másik (vagy a többi) oldal irányába pedig negatívan befolyásolja nemcsak a véleményeket, hanem a tények és a valóság észlelését-értelmezését is.

A magyar választók effajta hozzáállását „egészen rendkívüli” jelzővel illeti a kutató, a jelenség pedig szerinte nemcsak a „látlelet” szempontjából aggasztó, vagyis amiatt, hogy egy

„pártos értelemben erősen elfogult, ideológiailag megosztott és a pártok többségével szemben erősen elutasító

társdalomban élünk, hanem súlyos kételyeket vet fel azzal kapcsolatban is, hogy egy ennyire szélsőségesen megosztott választóközönség mennyire lehet alkalmas választott politikusai hatékony elszámoltatására.

Poltroll-kor

A kötet egyik legérdekesebb tanulmányában, melynek szerzője Szűcs Zoltán Gábor, arról olvashatunk, hogyan vette át a Fidesz jóvoltából a nyilvános viták helyét a 2010 utáni közéleti diskurzusban a „politikai trollkodás”. Míg a politikai vita három hagyományos modellje a szerző szerint alapvetően – és jogosan – eltekint két fontos tényezőtől: az érzelmek szerepétől és a vita stratégiai-hatalmi dimenziójától, addig a Fidesz által meghonosított új modell éppen ezekre épít, miközben már célja sem az, hogy a felek valamiféle közös eredményre jussanak, hanem ellenkezőleg: hogy a kommunikációs folyamatot látszólag fenntartva inkább szétrombolja azt.

©

A politikai trollkodás menete e tekintetben nem különbözik az internetes trollkodásétól, vagyis röviden az alábbi fázisokból áll: 1. az őszinteséget hangsúlyozó megszólalások 2. irányított válaszokat kiprovokáló üzenetek 3. hiábavaló viták kiprovokálása.

De fázisaik mellett az eszköztáruk is közel azonos: a trollkodásra építő kommunikáció visszatérő elemei például

- a sértések („A magyar kormány sajnálattal látja, hogy Soros György hazugságai, a német kormányt is meg tudják téveszteni”),

- a személyeskedés („Soros György egyeteme”, „Soros György emberei” stb.),

- az erősen vitatható előfeltevésekre épülő gondolatmenetek (A „Soros-egyetem sem állhat a törvények felett”),

- és a nyilvánvalóan nem igaz vagy erősen vitatható állítások sulykolása („A Közép-európai Egyetemet és a CEU-t külön kell kezelni, mert két önálló jogi entitásról van szó”).

A Fidesz pedig mintha a trollkodás nagykönyvéből olvasná, a műfaj definícióját a legszorosabban követve alkalmazza a gyakorlatra a tanultakat: a viták helyébe lépő kommunikációnak alapkövévé tette a tagadást és a torzítást is. Ez utóbbiakkal nemcsak az elismerést tagadja meg mások érveivel szemben, de gyakran azt is, hogy egyáltalán válaszoltak volna neki, mások álláspontját pedig kifordítva, szándékosan félremagyarázva adja vissza – sokszor gúnyos megjegyzések kíséretében.

Új stratégiájának áldozatait mindezzel pedig nemcsak a vita – a hatékony politikai cselekvés – eszközétől fosztja meg, hanem a folyamatos provokáció révén egy aszimmetrikus politikai küzdőtér funkciótlan diskurzusának résztvevőivé silányítja őket.

A Fidesz elsődleges célja politikai trollkodással a tanulmány szerint ugyanakkor nem az, hogy igazolást kínáljon a kormány politikájára, hanem egyrészt, hogy az ellenzék kommunikációját kényszerpályán tartva ellehetetlenítse a kormány elszámoltatását, másrészt, hogy a politikai diskurzus feletti kontroll révén saját politikai kompetenciáját demonstrálja, így szerezve magának további legitimációt.

A Fidesz kommunikációjának tartalmát érintő elemzésekbe Szűcs Zoltán Gábor egyetlenegyszer sem bocsátkozik a tanulmányában, az elemzés tanulsága enélkül is keserűen cseng: már maga a forma, a politikai trollkodás is nagymértékben hozzájárul a hazai demokratikus politikai berendezkedés alapjainak megingásához.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Dédunokák nélkül karácsonyozhat Erzsébet királyné

Dédunokák nélkül karácsonyozhat Erzsébet királyné

Díszpolgári címmel köszönte meg Mészáros Lőrincnek Eszék, hogy jobb lett a foci

Díszpolgári címmel köszönte meg Mészáros Lőrincnek Eszék, hogy jobb lett a foci

Brüsszel 72,5 milliárd forintot küld Magyarországnak kedden

Brüsszel 72,5 milliárd forintot küld Magyarországnak kedden