Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Ez már évek óta így megy. „Gyűlöletkeltés, gyűlöletkampány az indulatok csillapítása helyett, bűnbakkeresés (ősi, magyar szokás, mindenki hibás, csak mi nem), hergelés, az ország felosztása jókra és rosszakra, legrosszabb reflexeink, hagyományaink mozgásba hozása, a harcos retorika és következményei. Egyre militánsabb és militárisabb intézkedések és törvények.” Ekképp jellemezte 2015 októberében a magyarországi viszonyokat Esterházy Péter a göteborgi könyvvásár megnyitójára írt szövegében, amelyben, távolmaradása orvosi igazolása gyanánt, beszámolt halálos betegségéről is. Mindez a 2003 és 2016 között írt esszéinek gyűjteményes kötetében olvasható, amelyet Szellem rovatunk jelenít meg.
Esterházy megidézte a híres csehovi puskát, amely „azért függ békésen az első felvonás nyugodtnak tetsző szalonjában, hogy előbb-utóbb valaki használja”. A díszleteket azóta sem tolták ki a színpadról,
a puska ott porosodik, holott gyűlöletkampányból nem kevesebb lett, hanem több.
Lapzártánk napján például három újság is azzal fenyegetőzik a címlapján, hogy Soros György nem nyugszik bele választási vereségébe. Mintha az ő nevét viselő rubrikára is ikszelhetett volna, akinek tetszik. Mintha valóban ő toborozta volna a százezres tömeget a Kossuth térre, amely öntudatosan harsogta: mi vagyunk a többség. A választási eredményben csalódott, fiatal fellépők igazán jó ismerői Orbán Viktor szókincsének. A haza nem lehet ellenzék nélkül, mondták. Egy a tábor, sok a zászló, mondták. Meg azt: Kamukrácia. Talált, de nem süllyed. A választási csata utáni tájképről, egyebek mellett a lázongásról és a jogsértésekről Fókuszban és Magyarország rovatunk cikkei számolnak be. „A rendszer adta lehetőségeket ki kell használni a tiltakozásra, hazugság és önfelmentés lenne azt hinni, hogy nincs értelme küzdeni” – fűzi hozzá Hajdu Nóra, az Együtt alelnöke, akit már korábban kikiáltottak Soros-ügynöknek, de volt már „kvótanő” is.
A választások utáni helyzet első áldozata Simicska Lajos médiaportfóliójának nagyobbik része. A Magyar Nemzet megszűnt, a Lánchíd Rádió elhallgatott, a Heti Válasz napjai is meg vannak számlálva. Mindegyikre volna vevő, történetesen az LMP-s Ungár Péter személyében, aki apjától nagy vagyont örökölt, bár abba, hogy mire költi, édesanyjának, Schmidt Máriának is van beleszólása. Ez némiképp árnyalja az LMP-s miniszterelnök-jelölt Szél Bernadett kijelentését, amely szerint az övé az egyetlen olyan párt, amely mögött nem áll oligarcha.
Áll, csak az a kérdés, hogy kicsoda: Ungár Péter vagy Schmidt Mária?
– veti fel Gazdaság rovatunk.
Puskánál pusztítóbb fegyvereket vetettek be Szíriában, ahol a gáztámadást rakétacsapással viszonozta az USA és két szövetségese. A nagyhatalmi háborúk forgatókönyveiben járatlan olvasókban már-már felrémlett egy orosz–amerikai háború réme is. Ám Világ rovatunk feltárja, hogy a szemben álló felek voltaképpen vigyáztak egymásra, a megtorlásnak sem civil, sem orosz áldozata nem volt. Ezzel együtt is aggasztó, hogy Oroszországot és az USA-t egyaránt kiszámíthatatlan vezető irányítja. De micsoda különbség! Putyin csak a saját maga ura – már amennyire –, Trumpot azonban gondviselő ostromzár veszi körbe, nehogy végzetes hibát kövessen el. Bár ez a védelem is gyengül azzal, hogy a képviselőházi elnök, Paul Ryan rövidesen távozik posztjáról. Néhány fegyver a republikánusok színpadán is van, kérdés, melyik sül el, és kit hogyan talál.
A szerző a HVG szerkesztője.
