Révész Sándor: Hurrá, vesztettünk!

Ennél a vereségnél csak a győzelem lett volna rosszabb. Mert mi lett volna, ha azok és úgy buktatják meg Orbánt és rendszerét, akik és ahogy most tették volna, ha tehették volna?

Már az is kérdés, bukás lett volna-e a bukás. A Fidesz akkor is győztesnek nyilvánította volna magát a legtöbb szavazatot kapott pártként, ha nem szerzi meg a mandátumok többségét. Áder János a legnagyobb párt vezetőjét, Orbán Viktort bízta volna meg kormányalakítással, aki megpróbálta volna kivásárolni az ellenzékéből a többséghez hiányzó pártot vagy pár embert.

Gondolják, hogy nem lett volna az a pénz? Nem lett volna néhány renegát?

Jó, gondoljuk ezt. Akkor eljön talán valamikor, sokkal a választások után az a pillanat, amikor Orbán kudarca után Vona Gábor kormányalakítási megbízást kap. Ki más kaphatna, amikor ő a messze legnagyobb ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje? Ha nem tud kormányt alakítani, mert nem tudja az ahhoz nyilván szükséges valamennyi számottevő parlamenti képviselettel rendelkező erő rászánni magát arra, hogy az átplasztikázott párttal kormányozzon, akkor vége a dalnak, mert a Jobbik nélkül más sem tud kormányt alakítani.

Orbán ügyvezető miniszterelnökként teljes erőbedobással és puvoárral tevékenykedik, menti a hazát, menti ki a „Soros-bérencek” által félrevezetett nemzetet a halálos veszedelemből. 2002-ből tudjuk, mi mindenre képes ő, ha ügyvezet. Most meg aztán jó sokáig ügyvezethet. Folyhat a kármentés, a nyomok eltakarítása, gőzerővel működik tovább a propagandagépezet, tömegek vonulnak a határra a testükkel védeni a kerítést, Orbán médiája reggeltől estig harsogja, hogy pillanatokon belül ránk törnek az éjfekete kannibálok milliói. Az antiorbánista sajtó pedig nem győzi ostorozni, lejáratni, hitelteleníteni az antiorbánista pártokat a tehetetlenségük miatt. A kormánybuktatók bebizonyítják, hogy még a kormányalakításra is képtelenek, hát még a kormányzásra. A frusztráció valamennyi pártban kirobbantja a belső ellentéteket, miközben Orbánék lukratív ajánlatokkal igyekeznek a tehetetlenségtől amúgy is frusztrált és csalódott képviselők és pártvezetők közül renegátokat fogni. Színre lépnek beépített kriptofideszesek. Áder megállapítja, hogy a kormányalakításra nincs esély, új választásokat kell tartani, a régi rendszerben és feltételekkel persze. Orbán tábora baromira motivált lesz, a győzelmükkel élni képtelen pártok tábora meg éppen ellenkezőleg. A megismételt választásokat megnyeri a Fidesz, az ország népe jó időre megtanulja, hogy Orbánnak nem érdemes ellenállni, mert akkor is győz, ha veszít.

Tegyük fel, mégiscsak megalakulna a Vona-kormány. Kérdés, hogy kormányzásra alakul vagy csak ügyvezetésre, amíg átírják tisztességesre a választási törvényt, és megtartják az új választásokat, ahol végre kiderül, hogy tisztességes feltételek mellett, arányos rendszerben ki mekkora. A kormány és a pártok ebben az esetben is meghasonlanak és széthasadoznak, mert biztosan lesznek olyanok, akik szerint nem semmittevésre, hanem valódi kormányzásra kaptak felhatalmazást, nem azzal kampányoltak, hogy ha ránk szavaztok, akkor majd újra szavazhattok ránk. Hanem azzal, hogy ezt teszik, azt teszik. Még árnyékminisztereket is mutogattak. És egyébként is, Isten tudja, mikor lehet megtartani azokat a tisztességes választásokat. A választási törvény átírásához nem lesz meg a kétharmad, ha anélkül akarnák valahogy átpasszírozni, félredobva a jogállami normákat, akkor Áder nem írja alá, az Alkotmánybíróság pedig megsemmisíti a törvényt, cáfolhatatlan érvekkel. De az is eszébe jut majd a győztesek egy részének, hogy nem kellene kockáztatni a többséget, a parlamenti küszöb elérését új választásokkal. Ez reális félelem.

Ha mégis eljutnánk a megismételt választásokig, akkor tényleg jó eséllyel visszatérne Orbán és csapata. Pláne ha néhány látványos, félelemkeltő akciót is szerveznek. Itt lángol, ott durran, tudjuk, hogy megy ez.

Ha a megismételt választásokon sem buknának el a Vona-kormány pártjai, akkor alighanem újra egymásra lennének ítélve, és az egymással legkevésbé sem kompatibilis pártok törékeny és ütőképtelen koalíciót alkotnának, így kellene kétharmados többség nélkül vállalniuk a jogállam jogállami eszközökkel történő újjáépítésének lehetetlen küldetését igen aktív és agresszív ellenzéki tömegtevékenység és elnöki-alkotmánybírósági ellenállás mellett.

Ha pedig a megismételt választásokon nagy tömegben áramlanak át az ellenzéki szavazatok a legerősebbhez, akkor az új Vona-kormány működőképesebb, de még sokkal vonább lesz, mint az első volt. A Jobbikra azok szavaznak, akiknek a Fidesz menekültellenes, globalizációellenes, EU-ellenes, szegregációpárti, nacionalista politikája kell a Fidesz (és annak egyéb tulajdonságai) nélkül. Vona a választóira és a radikális belső ellenzékére tekintettel, ha akarna sem tehetne mást, mint hogy ezt az irányt követi.

Az européer demokraták pedig maradnának ellenzékben, immáron az orbánista hadakkal együtt. És csak abban bízhatnának, hogy lesz még más helyzet, más ellenzék, más világ. Ebben viszont most is bízhatnak, és legalább nem kell a fideszesekkel együtt járni ellenzéki tüntetésekre.

RÉVÉSZ SÁNDOR

a HVG munkatársa