A magyar zsidóknál 1 százalékon áll a Fidesz

A magyarországi zsidóság már nem kötődik a vallásához – derül ki a július elején nyilvánosságra hozott, Zsidók és zsidóság Magyarországon 2017-ben című felmérés eredményeiből. A zsidó szervezetek által finanszírozott felmérést végző Medián Kft. úgynevezett résztvevő megfigyeléssel összeszámolta ugyanis a nagyobb zsidó ünnepeken, illetve egy átlagos szombatfogadáson (általában péntek este) a zsinagógai istentiszteleten részt vevők számát. Az adatok szerint a nagy ünnepeken is kevesebb mint négyezren mennek zsinagógába, egy átlagos pénteken pedig 700 körül van a számuk.

Mindez a kutatók által 160 ezresre becsült magyarországi zsidóság töredéke. Ez persze azoknak a száma, akiknek az izraeli visszatérési törvény értelmében legalább az egyik nagyszülőjük zsidó volt. A zsidó anyától születettek száma a kutatók szerint legfeljebb 110 ezer lehet. Mivel etnikai vagy vallási alapon nincsenek nyilvántartások, ezért nem volt könnyű a felméréshez megfelelő mintát találni. A Medián a hólabdamódszert alkalmazta, azaz a zsidó vallási és civil életben megfordulókat kereste meg először, majd az ő segítségükkel talált további alanyokat. Ez a módszer azonban azt is eredményezte, hogy a teljes mintában sokkal nagyobb arányban vannak jelen a zsidó közéletben részt vevők, illetve a zsidó intézményekhez kötődők, s emiatt, mint a tanulmány írja, a minta reprezentativitása is sérült.

Ezért például a felmérésben a zsidó vallás, illetve a hitközségekhez tartozás kérdésére sokkal többen válaszoltak pozitívan, mint az a résztvevő megfigyelés alapján várható lett volna. A megkérdezettek negyede mondta például azt, hogy hitközséghez tartozik, ami a felmérést elemzők szerint „többszöröse lehet a teljes vizsgált népességen belüli valószínű aránynak”. A legutóbbi népszámlálás szerint közel 11 ezren mondták valamely zsidó felekezethez tartozónak magukat, s körülbelül ugyanennyien adták adójuk egy százalékát is valamely felekezetnek. Ez legjobb esetben is egytizede a magyarországi zsidóságnak, de ha a 160 ezres számot vesszük alapul, akkor annál is kevesebb. Ráadásul a zsidóság esetében az a furcsa helyzet állt elő, hogy a vallási alapon szerveződő hitközségek, illetve azok nagy részének országos szervezete, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) nemcsak vallási, hanem érdekvédelmi szerepet is betölt, így sokan olyanok is támogatják, akik egyébként a vallást nem gyakorolják. A civil szervezetek ennek megfelelően gyengébbek, sokkal kevesebben adják például adójuk egy százalékát zsidó civil szervezeteknek, mint a zsidó felekezeteknek.

A magyarországi zsidóság nagy része a XIX. századi emancipáció után izraelita vallású magyarként határozta meg saját identitását, ez manapság a hit elhagyása miatt egyre ritkábban fordul elő. Ezért a megkérdezettek többsége, 95 százaléka már származási alapon vallotta magát zsidónak, s csak 46 százalékuk mondta azt, hogy vallási értelemben is annak tartja magát. A Kovács András CEU-professzor vezette kutatásban felmérték azt is, milyen zsidó hagyományok vannak még életben, azaz hányan követik azokat. A kifejezetten vallási előírásokhoz kapcsolódókat már kevesen tartják meg, kóser étrendet visz például a tizedük, a szombati hagyományok és a körülmetélés is csak a családok ötödét érinti. A hanuka azonban a családok több mint felében jelen van, s közel ebben az arányban veszik igénybe a zsidó temetkezést is. A keresztény karácsonyt viszont a zsidóság közel háromnegyede megtartja, igaz, ez már sokaknak inkább fogyasztói, mint keresztény ünnep.

A hagyományok és az identitás gyengülése részben a vegyes házasságoknak köszönhető, a mai fiatalok háromnegyede ilyen családból származik. A zsidó közösségen belül többségben vannak azok, akik vegyes házasságban vagy élettársi kapcsolatban élnek, azaz a párjuk nem zsidó sem vallási, sem származási értelemben, s ez a 45–54 éves korosztályban a kétharmadot is eléri. Ennek megfelelően kevesen határozták meg magukat kifejezetten zsidó identitásúnak, a „Magyarországon élő zsidó vagyok” opciót 16 százalék választotta. A többiek vagy kettős, vagy magyar identitásúnak mondták magukat, kivéve azt a közel egyharmadot, amelyik európai polgárnak írta le magát.

A zsidósághoz kötődésben sokan egyáltalán nem tartották fontosnak a zsidó házastárs választását, holott ez láthatóan eltávolítja ettől az örökségtől őket. A zsidó hit kevéssé fontos szerepét jelzi, hogy a többség a részvételt a felekezeti életben és a zsidó vallás gyakorlását tartja a legkevésbé fontosnak zsidósága megélésében. A zsidó múlt viszont megkerülhetetlen, az ébren tartása és a holokauszt emlékének ápolása jelenti a legfontosabb kötődési pontot. Ugyanakkor a fiatalok számára már sokkal kevésbé fontos a holokauszt emléke, mint az idősebbeknél, s a megkérdezettek kevesebb mint egyharmada szerint kell a holokausztot a zsidó öntudat középpontjába állítani.

Az antiszemitizmust annak ellenére nagy veszélynek érzik a zsidó identitású emberek, hogy többségükben nem találkoztak ilyen jelenséggel. Akik az adatfelvételt megelőző egy évben sem közvetve, sem közvetlenül nem tapasztaltak zsidóellenességet, azoknak a 49 százaléka szerint nagy, 5 százaléka szerint pedig nagyon nagy a zsidóellenesség. E félelem okozhatja, hogy az egyharmaduk attól tart, zsidóüldözés jöhet tíz éven belül. A megkérdezettek többsége pedig antiszemitának tartja a szkinhedeket, a Jobbikot, a tanulatlan embereket, a kormánypárti sajtót, a konzervatív politikusokat és a régi úri osztály leszármazottait.

Talán ez az érzés is motiválja a kivándorlást fontolgatókat. Akik a magukat zsidónak vallók közül külföldre vándorolnának, azok többsége Izraelbe menne, ők pedig nincsenek kevesen. Egyötödük komolyan foglalkozott már az Izraelbe vándorlással, további egyharmaduk pedig elgondolkodott rajta, s 44 százalék azok aránya, akik Izraelt igazi hazájuknak tartják. Ismerve a vegyes házasságok nagy számát és az alacsony intenzitású hitéletet, meglepően magas az Izraelbe kivándorolni szándékozók aránya. Izraelben ugyanis nem lenne könnyű gyökeret verniük az innen távozóknak, hiszen a vallási előírások például sokkal jobban meghatározzák a mindennapokat, mint Magyarországon.

Ráadásul a magyarországi zsidóság egyáltalán nem konzervatív, tagjai szinte teljes egészében baloldalinak és liberálisnak definiálják magukat. Ez persze részben abból is következik, hogy a négyötödük Budapesten él, és szintén ilyen arányban vannak diplomások közöttük. A magyar diplomásokkal összehasonlítva ég és föld a különbség egyes kérdések megítélésében, legyen szó menekültekről, kábítószerről vagy abortuszról. A politikai kérdésekben sok esetben ugyancsak távol van a két csoport egymástól, leginkább a nemzeti érdekek védelme és az EU-tagság szembeállításában, illetve a trianoni döntés megítélésében.

Éppen emiatt, hiába ápol Orbán Viktor kitűnő kapcsolatokat Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel, ez a támogatottságán a hazai zsidók körében nem látszik. A Fideszt mindössze a megkérdezettek egy százaléka választaná, igaz, az ellenzékiek sem örülhetnek igazán, hiszen a zsidóság körében a legnépszerűbb a Kétfarkú Kutya Párt lett.

A cikk eredetileg a HVG 2018/27. számában jelent meg.