Most pedig képzeljük el a lehetetlent: van egy európai kormány, amelyik azt állítja, meg tudja védeni önnön határait, ezért kikéri magának, hogy az EU megerősítse közös határvédelmi szervezetét. Képzeljék el, van ilyen európai kormány. Ez a kormány ugyanis attól fél, hogy a közös határvédelmi ügynökség – nevezzük, mondjuk, Frontexnek – adott esetben hatásköröket vonhatna el a nemzetállamoktól, hogy hatékonyabban láthassa el feladatait. Erről nincsen ugyan szó, bizonygatja váltig az Európai Bizottság, hiszen a 2020-ig tízezer határőrrel megerősített Frontex alakulatai tagállami kontroll alatt állnának, ahogyan eddig is, de európai kormányunkat nem érdekli a cáfolat. A kommunikáció a lényeg, a média, az üzenet. Feje tetejére kerül az ismert marxi tétel: a filozófusok eddig csak megváltoztatták a világot, holott a feladat az, hogy értelmezzük.
A South Park egyik epizódja nyomán Csubakka-védelemnek nevezzük azt a jogi, illetve kommunikációs stratégiát, amikor a kínos helyzetbe került fél valami nem várt, oda nem illő, gigantikus baromságot vág vádlói képébe, foglalkozzanak inkább azzal, mint a lényeggel. Szétlopjuk az országot? Migráns! Ránk omlik az egészségügy? Soros! Külsérelmi nyomot hagyunk a demokrácián? Civil! A gonosz tengelyének legújabb eleme a „zsoldos”, akit „Brüsszel” küld a szuverén magyar határra, hogy a szuverén magyar határőr tiltakozása ellenére jól beengedje az országba a migránst, ezzel is elősegítve a nemzet lecserélését multikulti társadalomra. A „zsoldos” véletlenül épp a Sargentini-jelentés kínos elfogadása után került elő, de ne feledjük: a stratégia lényege a napirend meghatározása, nem köszönő viszony megteremtése a valósággal.
Csubakka védelem
Youtube
Az Orbán-kormány Frontex-hadjárata kizárólag Csubakka-relációban értelmezhető. Bár sok még a kérdés, a schengeni határ- és parti őrség kizárólag akkor léphetne önállóan, ha a nemzeti határvédelem valamiért befuccsolna – ez egyébként semmiben sem különbözik a kormány két évvel ezelőtti „Schengen 2.0” akciótervétől. Persze hogy a határőrizet és a menekültpolitika legyen nemzeti hatáskör – ettől függetlenül mi is a baj a szuverenitás részleges átadásával? Maga az EU is így működik, jó reggelt. A Frontex határőrei nem átengednék, hanem feltartóztatnák, és ha kell, gyorsított ütemben visszaküldenék az illegálisan érkező menekülteket. Valóban aggasztó lenne nagyüzemi EU-s menekültimport, tiszta szerencse, hogy ilyen tervről nem tudni.
A magyar tévénéző ezzel szemben naponta azzal szembesül, hogy Brüsszelben „továbbra is a bevándorláspárti politikát erőltetik”, hogy „nem lehet olyanokra bízni a határvédelmet, akiknek a kezében ott van a kerítésvágó”, meg hogy az uniós vezetők a salzburgi csúcson „visszadobták” a határőrizeti javaslat Magyarország által is kifogásolt részét. Salzburgban semmi ilyesmi nem történt: nem volt mit visszadobni, számos pont még vita tárgya (főleg az olaszok, spanyolok és görögök aggodalmaskodnak), konszenzus azonban egyértelműen van arról, hogy a Frontexet két éven belül meg kell izmosítani. Az pedig egyértelműen magyar érdek, hogy az uniós határőrök szükség esetén önállóan is léphessenek. Elvégre senki sem akarja, hogy Röszkén is olyan állapotok alakuljanak ki, mint a Honvédkórház sürgősségi osztályán.
Hogy tényleg egyértelmű legyen: valóban gond lenne, ha az EU túlterjeszkedne a hatáskörén, és megpróbálná az egyes országoknak előírni, hogy „kikkel akarunk együtt élni”. A magyar kormányt azonban nem ez érdekli. Ha ez érdekelné, része lenne a menekültügyről szóló európai párbeszédnek, és nem az asztal mellől szólna be folyamatosan. A magyar kormányt az a számos politikai, gazdasági, jogi és kulturális határ sem érdekli, amit idehaza lép át nyolc éve, hiszen egész rendszere erről szól: mindent az államért, semmit az állam ellen, semmit az államon kívül (hogy olasz klasszikust idézzek). A Frontex bővítésének megvétózása azonban már túllép a hazai viszonyokon, egész Európa biztonságát fenyegetheti.
Arról már nem is szólva, hogy hangyányit hitelesebb lenne a magyar Frontex-fóbia, ha nem azt látnánk, hogy a) a kormány nemrég megvétózott egy fontos afrikai–EU-s migrációs megállapodást, b) azért aki akar, simán bejöhet az országunkba. A Rogán Antal Nemzeti Kötvényprogram keretében hat és fél ezer külföldi kapott letelepedési engedélyt Magyarországon, családegyesítés címén pedig plusz 13 ezren jöhettek be szabadon, bármiféle komoly nemzetbiztonsági kontroll nélkül (közel 18 milliárdos veszteséget okozva ezzel a büdzsének). Az orbáni Willkommenskultur szívesen lát nálunk orosz hírszerzőket és családtagjaikat, szervezett bűnözőket, finnországi szigeteket felvásárló orosz adócsalókat, valamint a háborús bűnös Asszad-rezsim pénzmosó kulcsfiguráit is. Természetesen szigorúan nemzeti szuverén alapon.
