Eddig csak bezárt múzeumokat és színházakat hozott a kormány kulturális politikája. A kultúrharc lendületet adhat az építkezéseknek, kérdés, milyen tartalomhoz készül a forma.
Két fronton zajlik a kultúrharc, az egyik a választások óta újult erővel pusztító ideológiai hadviselés. Elősorban a „belső ellenséggel” igyekeznek leszámolni, ennek esett áldozatul nemrég Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Több forrásunk sem tagadja, hogy éles konfliktusok vannak a kormánypárton belül, de úgy gondolja, középtávon a mérsékeltek győzelme várható a kultúrharc hangos janicsárjai felett. Az értelmiséget megszólító ideológiai küzdelem mellett inkább a nagyberuházások reklámértékében bízik a kormány. Így volt ez az utóbbi három választás után, csak aztán történt valami.
Orbán Viktor 2010-ben indult második kormányzati ciklusa látszólag csak rombolással, forráskivonással, pozíciófoglalással telt. Lecserélték szinte az összes kulturális intézmény vezetőjét, minden forrásra rátették a kezüket, szétverték az örökségvédelem intézményrendszerét. Ám már akkor készültek a 2014-es választásokra, és elindítottak néhány, az 1998–2002-es időszakhoz mérhetően nagyszabású kulturális programot. Ám végül csak a Várkert Bazárt sikerült – úgy-ahogy – befejezni a 2014-es választásokra; így viszont többször is átadhatták. A Liget Budapest (akkor még múzeumi negyed), az Iparművészeti Múzeum felújítása, a Millenáris bővítése, a Kossuth tér felújítása, a magyar innováció Rubik-kocka alakú háza közül a legtöbb a tervezőasztalon maradt.
A viszonylagos konszolidáció, és a gazdasági mutatók javulása arra engedett következtetni, hogy a 2018-as választásokra valóságos átadási cunamira lehet számítani. A félbehagyott tervek mellé csak úgy sorjáztak az újak négy-öt évvel ezelőtt: a Budavári Palota újjáépítése eredeti formájában, új Széchényi Könyvtár, a fertődi Esterházy-kastély fejlesztése mellett színházak, múzeumok felújítása. Mindebből szinte semmi sem valósult meg határidőre, miközben a korábbi tervek is csigalassússággal haladtak. Az ok elsősorban a pénzhiány. Az építőipari árak ráadásul időközben alaposan megemelkedtek, és a munkaerőhiány is gátolja a munkálatok befejezését. A másik ok, amit egyik forrásunk fogalmazott meg, hogy „a kormány úgy vélte, a méregdrága fejlesztések nélkül is abszolválható a választási győzelem”. A tervek közül mégis csak nagyon kevés halt el – mint például a Rubik-múzeumé –, inkább a megvalósítás nyúlik a végtelenségig. De nézzük, mi is jött, jön létre a roppant összegekből!
Bár lassan elkészül a Várban a Lovarda, a Stöckl-lépcső, és a Főőrség épülete, úgy tudni, csak a jövő évi önkormányzati választásokra adják át e létesítményeket. Arra továbbra sincs válasz, hogy milyen funkciót szánnak a „vadonatúj műemlékeknek”. A Szent István-terem rekonstrukciója viszont rosszul áll. Bár a felújított berendezés gyártása elkezdődött, a teremhez kapcsolódó építészeti átalakítás – amely a Budapesti Történeti Múzeum egy részének rekonstrukcióját is magába foglalja – a tervezési szakaszban elakadt. A Széchényi Könyvtár költözése, és a budai Vár teljes felújítása pedig le is került a napirendről. A távoli jövőbe tolódott két minisztérium, a belügy és a pénzügy Várba költözése is. Jövő februárban beköltözhet viszont az onnan négy éve kiebrudalt Nemzeti Táncszínház a Millenárisba, amit 5 milliárdért alakítottak át számára. A horribilis összegbe, 18,5 milliárdba kerülő, egykori Ipari Minisztérium helyén folyó parkbővítés és a mélygarázsépítés csak jövő őszre készül el, a számlát számos feleslegesnek tűnő elem, például egy közúti alagút is növeli.
A sokáig billegő Liget-projekt viszont lendületet kapott tavasz óta, és most úgy tűnik, ez a beruházás lehet a 2020-as kampány egyik attrakciója. A Zene Háza építését a Mészáros Lőrinc-féle Magyar Építő Zrt. nyerte el 17,5 milliárd forintért. Ennek és a Néprajzi Múzeumnak már megkezdődött a kivitelezése, igaz, ez utóbbinál egyelőre csak a mélygarázs épül, a múzeum kivitelezési pályázatán még nem hirdettek győztest. A költségek valószínűleg meghaladják a 20 milliárd forintot. A Nemzeti Galéria és a Közlekedési Múzeum replikájába költöző Innováció Háza esetében még nem zárult le a tervezési folyamat. A Nemzeti Galéria mélyépítési munkáit azonban forrásaink szerint nemsokára megtendereztetik, tavasszal el is indulhat a kivitelezés. Időközben a japán SANAA építésziroda a végleges tervekkel is elkészül, ami már eddig egymilliárd forintba került. Még ebben a hónapban (október 31-én) megnyílik a felújított Szépművészeti Múzeum – benne a háború óta zárva tartó Román Csarnokkal –, és a Szabolcs utcában elkészült raktározási központ épületét is átadják. Jövőre megnyílik az Olof Palme Ház, sőt információnk szerint visszakerült a tervekbe az ötvenes években elbontott Városligeti Színház újbóli felépítése is.
A kezdetben 20–25 milliárdra tervezett Biodóm is elkészül az Állatkertben, igaz, az ősvilágot bemutató ökoház csaknem kétszer annyiba kerül majd. Az attrakciót 2020-ban nyitják meg. A NER-rel ügyesen szót értő állatkerti igazgató, egykori SZDSZ-es miniszter, Persányi Miklós és Fekete Péter kulturális államtitkár bánatára viszont, úgy tűnik, az Állatkert nem tudja bekebelezni a Vidámpark után a Fővárosi Nagycirkusz területét is. A volt cirkuszigazgató Fekete nem tudta ugyanis elérni, hogy új és nagyobb helyszínt kapjon az intézmény.
Az Iparművészeti Múzeum esetében a pénzhiány mellett az ízlésbeli különbség is lassította a 2011-ben elhatározott felújítást. A nyertes elképzelés új, kortárs stílusú szárnnyal toldotta volna meg az épületet, de Orbán Viktor ragaszkodott ahhoz, hogy Lechner Ödön eredeti skiccei alapján épüljön meg a hiányzó rész. A felújításra 25 milliárdot ígért a kormány 2016-ban, az első 10 milliárd forint az idei költségvetésben meg is jelent, de kisvártatva elvonták.
A jövő évi költségvetés 5 milliárd forintot irányzott elő rá. Egyelőre csak a szállítmányozásra és a raktározásra szóló 2,4 milliárdos közbeszerzés zárult le. Év végéig tart a költözés, novemberre készülnek el 1,3 milliárdért a kiviteli tervek. Optimista becslések szerint jövőre elkezdődik és a 2022-es választásokra befejeződik a rekonstrukció. Jó hír viszont, hogy nemrég átadták a múzeumhoz tartozó, felújított Ráth György-villát, ahol jelenleg szecessziós kiállítás látható.
Az Operaház döcögősen haladó felújítása a kormányközeli oligarchák mohóságára példa. Ókovács Szilveszter főigazgató először 32 milliárdos ajánlatot kapott a West Hungária Bautól. Végül 18 milliárdból elkezdődött a felújítás, amit 7 milliárddal megtoldottak idén, ám a teljes műemléki felújításhoz további 15 milliárdra van szükség, míg a színpadtechnika rekonstrukciója önmagában is 8 milliárdba kerül. Most azon megy az izmozás, hogy félig készen megnyissák-e a házat jövő ősszel, vagy csak a teljes felújítás végén, egyben. Az Eiffel-bázis is elkészül jövőre: a műhely- és raktárház 14,5 milliárdos bekerülési ára 4,2 milliárddal emelkedett időközben. Úgy tudjuk, az elszálló költségek miatt a kormány hamarosan a Liget-projekthez telepíti a feladatot.
A legsimábban a szentendrei Skanzen 2016-ban elhatározott erdélyi tájegységének a felépítése halad. Ez év végéig befejeződik az infrastruktúra kialakítása, és elkezdődik az első 12 ház felépítése. Zalaegerszegen pedig 2,5–3 milliárdból falumúzeumot építenek. 5,6 milliárdból nyitja meg a kapuit a Mindszenty Múzeum és a hozzá kapcsolódó zarándokközpont. Ez utóbbi a hercegprímás reménybeli boldoggá avatása után meginduló turistaforgalmat szolgálná ki. Ám mivel a régészeti feltáráson spóroltak, át kell tervezni az épületet.
A legkínosabb helyzetbe a győri múzeum került, amelynek főépületét az állami pénzekre várva már 2014-ben bezárták. A pénz nem érkezett meg, a felújítás el sem kezdődött. A Sorsok Háza esetében a kivitelezők gyorsak voltak, csak a Mazsihisszel nem sikerült megegyezni a kiállítás koncepciójában. Ám egy huszárvágással lecserélte a kormány a „akadékoskodó” szervezetet a Köves Slomó-féle, állami ingatlanokkal elhalmozott EMIH-re. Így jövő tavasszal megnyílhat a kiállítás.
A sok tízmilliárddal kistafírozott Magyar Művészeti Akadémia (MMA) eddig leginkább a saját szervezetének felépítésével volt elfoglalva. A Vigadó 7,5 milliárdos felújítása mellett a legnagyobb olyan akció, amely a nagyközönség által is használható kulturális teret hoz létre, a 2017-ben távozott Fekete György lelépési pénzeként megkapott Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ felépítése lesz. Ez a volt BM-kórház Városligeti fasori ingatlanának egy részén jön létre. Az erősen leromlott állapotú, felújításra váró ingatlanegyüttest csak a napokban veszik át az MNV Zrt.-től.
Lefulladni látszik a Nemzeti Múzeum 2016 júliusában elhatározott fejlesztése, amelynek keretében a Pollack Mihály téren álló Károlyi- és Esterházy-palotát (utóbbiban található a Rádió Márványterme, az előbbit pedig raktárként használják) és a Bródy Sándor utca 5–7. szám alatti úgynevezett Stúdiópalotát ígérték az ország első közgyűjteményének bővítési helyszínéül. Ám mindeddig nem sikerült a múzeumnak birtokon belül kerülnie. Közben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szemet vetett a Stúdiópalotára. Vigasztalódhatnak a múzeumnál azzal, hogy a Múzeumkert rekonstrukciója heteken belül befejeződik.
A fő kérdés persze az, hogy a kulturális nagyberuházások aranykort hoznak-e a kultúrában, vagy önállóság és a szabad kezdeményezések híján – a félelem, vagy legalábbis a megfelelés légkörében – nem jönnek létre igazán nagy teljesítmények a méregdrága épületekben.
HAMVAY PÉTER
A cikk eredeti verziója a HVG 2018/41. számában jelent meg.
Mázsaszám pakolta, porciózta, leltározta a drogot, miközben a megfelelő légcserélő nélküli helyiségekben marta a szemét, bőrét a sokféle vegyi anyag – így nézett ki B.I. átlagos munkanapja a magyar rendőrség központi kábítószer-raktárában.
Új helyzet van.
Orbán Balázs és az MCC hazugsággal vádolja a HVG-t, pedig saját számaikkal állnak konfliktusban.
Budapest hozzászürkült az országos átlaghoz. A legjobb teljesítményt ugyan a belvárosi iskolák diákjai nyújtották, de átlagban Budapest már nincs az élen.
Molnár Áron és Rainer-Micsinyei Nóra csavartak még egyet az amúgy is abszurd alapanyagon.
A több mint másfél millió gyorshajtónak mintegy hatoda nem fizetett.
Még lakat sincs a kapun.
Az irániak most Izrael közepét támadták, Haifa volt a fő célpont.
