„A történészek, régészek, nyelvészek, néprajzkutatók, antropológusok és más tudományágak képviselői ma elbeszélnek egymás mellett”, ezért szükséges egy Magyarságkutató Intézet felállítása – jelentette be Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter. Erről nemsokára a kormány is döntést hozhat; a javaslat már elkészült az Emberi Erőforrások Minisztériumában (Emmi). A cél Kásler elmondása szerint az, hogy véget vessenek „a régi türk–finnugor hipotetikus eredet- vagy nyelveredetvitának”, és fény derülhessen a tudományosan megalapozott valóságra.
Pedig nem is olyan régen úgy tűnt, kormánypárti körökben ez a vita eldőlt, hiszen maga Orbán Viktor nyilatkoztatta ki a kirgizisztáni Csolpon-Atában, hogy a magyar „egyedülálló és különleges nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban”. Ezek szerint a Magyarságkutató feladata ezen az irányvonalon elindulni, s szállítani a kormányfői kinyilatkoztatás igazolásához szükséges eredményeket. Maga a miniszter is hajlamos ilyen leegyszerűsítő megfogalmazásokra, ami már a Nemzeti nagyvizit című történelmi tárgyú televíziós sorozatából is kiderült. De rövidre zárta annak a kutatásnak az eredményeit is, amely egyébként valóban tudományos módon dolgozta fel a feltételezések szerint III. Béla királynak tulajdonítható csontleleteket. Miközben az erről szóló közlemény tudományos voltát nem lehet kétségbe vonni, Kásler a lényeget egyszerűen foglalta össze: vizsgálataik alapján az Árpád-ház tagjai egészen biztosan eurázsiai, nem pedig finnugor eredetűek.
A régész- és a nyelvészszakma olyannyira felháborodott a miniszter kijelentésén, enyhén szólva is dilettánsnak minősítve, hogy nem nehéz megérteni Káslert, miért is szeretne saját Magyarságkutató Intézetet, amely majd megmondja, mi is az igazság ezekben az ügyekben. A nyelvészetet összekeverni az etnikai eredet kérdésével valóban jó ideje nem próbálta senki a szakterületek művelői közül, az ezoterikus magyarságkutatásban azonban ez mindennapos gyakorlat. Sőt nem csak ott, hiszen már a Szegedi Tudományegyetemen elfogadott egyik genetikai doktori disszertációban is külön kitért Neparáczki Endre genetikus a magyar–hun nyelvi rokonságra. Hiába tiltakozott ez ellen például az egyetem altajisztikaprofesszora, Róna-Tas András, a doktori disszertációt elfogadták. Pedig Róna-Tas szerint „a tudomány határainak ez az átlépése elfogadhatatlan”.

A „rokontudatú‘ népek bugaci seregszemléjén. Lóból is megárt a sok
Máté Péter
Lesznek tehát olyan tudósok is, akikben Kásler partnert találhat elképzelései kutatására és bizonyítására. Egyébként már működik is a Lezsák Sándor-féle Nemzeti Művelődési Intézet (NMI) keretében ilyen intézmény, a László Gyula Intézet, amely az idei és a jövő évre is 80 millió forintra számíthat a minisztériumtól. Vezetője pedig Szabados György, aki történész szakértőként részt vett III. Béla csontjainak genetikai vizsgálatában. Egyik interjújában elmondta, hogy mind a dilettánsoktól, mind az általa dogmatikusnak nevezett finnugor nyelvrokonság tudósaitól távolságot kíván tartani. „A finnugor paradigma XIX. századi szociáldarwinista logikájú nyelvészeti modell” – mondta a Demokratának adott interjújában Szabados, aki szerint a mai képviselőit éppen úgy „szélsőséges nézetek” jellemzik, mint az amatőr nyelvészkedőket.
A László Gyula Intézet alapítását egyébként Lezsák Sándorhoz kötik. Lezsák a támogatója már évek óta a Kurultájnak, a „Magyar Törzsi Gyűlésnek”, amely a hun és türk származástudatot erősíti. Bár a László Gyula Intézet munkatársairól egyelőre nem sokat tudni, egyes hírek szerint részt vesz benne Lezsák régész lánya is, aki egyébként az MTA Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa. S éppen abban a Magyar Őstörténeti Témacsoportban (MÖT) dolgozik, amelyet az Akadémia azért hozott létre, hogy az amatőrökkel szemben az őstörténet-kutatás eredményeit a széles nagyközönség elé tárja. A témacsoport pedig az érintett tudományágak legszorosabb kooperációját teremtette meg, ezért Kásler kezdeményezése elvileg nyitott kapukat dönget.
Persze ha a miniszter kevésbé a tudományos eredményekre, mint saját fantazmagóriái megerősítésére számít, akkor erre a MÖT nyilván nem alkalmas. Ennek elnöke, Vásáry István akadémikus pár évvel ezelőtti konferenciamegnyitóján ki is fejtette, hogy „csak valamilyen humán terület szaktudósa lehet magyar őstörténész; természettudósok, mérnökök, orvosok, írók vagy bármilyen más szakma képviselői, akik azt hiszik, hogy pár könyv és cikk elolvasása után a kérdés szakértőivé léphetnek elő, legyenek bár a legtisztességesebb szándékúak is, csak az amatőr jelzőre tarthatnak igényt”.