Szombaton kétszer is műsorra tűzik, de még így is telt házzal futnak ezekben a napokban a Recirquel Újcirkusz Társulat előadásai a Művészetek Palotájában. A Müpa Fesztivál Színháza még félezer embert sem tud befogadni, és egy mozgalmasabb, tágabb perspektívát igénylő produkció számára a 750 négyzetméteres színpad is szűkösnek bizonyulhat. Márpedig a társulat vezetője és egyben koreográfusa, Vági Bence tágasabb tereket is meg tud tölteni az újcirkusz különleges látványelemeivel, ahogy azt a kormányfő lányának, Orbán Ráhelnek a pártfogoltjaként a budapesti vizes-világbajnokság záróünnepségén is bizonyította. Úgy tűnik, a Recirquelnek már nem kell sokáig összehúznia magát: a kormány inkább kidob egy egymilliárd forintért elkészült tervet, csak bővülhessen a Müpa rendelkezésére álló terület.
Finta József nem érti
A kabinet egy hónapja úgy kötelezte el magát az üzleti és azon belül a konferenciaturizmus támogatása mellett, mintha nem is tudna róla, hogy három éve már megbízott egy tervezőirodát egy kongresszusi központ megálmodásával. A 2015-ös közbeszerzésen a Finta és Társai Építész Stúdió kapott lehetőséget, hogy a Millenniumi Városközpontban, vagyis a Müpa és a Nemzeti Színház mellé megtervezzen egy 4-5 ezer fős kongresszus befogadására is alkalmas épületet. „Nem tudom értelmezni a döntést, de nem mondtam le róla, hogy megépüljön az ország számára rendkívül fontos kongresszusi központ” – mondta a HVG érdeklődésére Finta József építész.
Máté Péter
Az új kormányhatározat az elkészült kiviteli tervekről szót sem ejt, ellenben megbízza az illetékes minisztereket, hogy gondoskodjanak egy 3-4 ezer fős rendezvényközpont (nem kongresszusi vagy konferenciaközpont!) tanulmánytervének elkészítéséről, méghozzá ugyanoda, a Millenniumi Városközpontba, és a Művészetek Palotájával összehangolva. A Müpa vezérigazgatója, Káel Csaba ugyancsak ahhoz a körhöz tartozik, amelyben a rendezvényszervezésből diplomázott Orbán Ráhel is osztja tanácsait a magyarországi turizmus irányítóinak. Miután pedig a Müpát a kormány egyik legtöbbet foglalkoztatott építésze, Zoboki Gábor tervezte, közbeszerzési kötelezettségek ide vagy oda, a bennfentesek már tudni vélik, hogy az újabb épület kitalálását is Zobokira bízzák. Már csak azért is, mert a kormányhatározat szerint a tervezéskor ki kell aknázni a két épület közös üzemeltetésében rejlő előnyöket.
Konferenciaközpont? Rendezvényközpont? Nem mindegy
Jókora felzúdulást okozott a konferenciaturizmusban utazó szakmabeliek körében a kormány önkényes döntéshozatala és a kormányhatározatban szereplő rendezvényközpont kifejezés. 15-20 éve egyetértés van abban, hogy létrejöjjön egy olyan helyszín Budapesten, amely otthont nyújthat a világ legrangosabb kongresszusainak, például a jómódú és költekező orvosokat megmozgató konferenciáknak. A rendezvényszervezők, az utazásszervezők, a beutaztatók és a szállodaszövetség sok hónapon át egyeztettek a Finta Stúdióval. Ennek eredményeként a mérnökök éppen olyan épületre kapták meg az engedélyt, amilyet a turisztikai szakemberek szerettek volna – és amely gyökeresen különbözik a rendezvényhelyszínektől.
Egy kongresszusi központnak egyszerre kell akár 4-5 ezer férőhelyes plenáris ülésteremmel rendelkeznie, valamint összességében ugyanennyi résztvevő befogadására alkalmas szekciótermekkel, gyakorlatilag bármilyen bontásban. Az elkészült tervek alapján egy négyezres, két darab kétezres terem és több tucat olyan helyiség épülne, amelyek egyenként száz ember befogadására alkalmasak. A konferenciák résztvevői jellemzően a helyszínen étkeznek, tehát a kongresszusi központokban szükség van helyi konyhára is, amely 4-5 ezer ember egyidejű kiszolgálására alkalmas.
Egy rendezvényközpontban viszont a catering mellékes szempont, egy koncerten untig elég, ha a folyosón van elég büfé, lehetőleg szeszes itallal. A konferenciára érkezők ugyanakkor megtöltik a város szállodáit, és esténként, némi shoppingolás után, az éttermekben, szórakozóhelyeken múlatják az időt.
Egymilliárd-ötvenötmillió forint mehet így a szemétbe – a HVG érdeklődésére a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő közölte, hogy ennyit fizettek ki Fintáéknak az elkészült tervekért. Arra a kérdésre, hogy mi lesz ezekkel a rajzokkal, az MNV azt válaszolta, hogy „végleges kormányzati döntés egyelőre nem született”, a Miniszterelnökségen pedig válaszra sem méltatták a megkeresést. A kormányfő mindenesetre már utasította a pénzügyminisztert, hogy adjon 150 millió forintot az üzleti turisztikai fejlesztési program kidolgozására és a rendezvényközpont tanulmánytervének elkészítésére. A munkában részt vevő minisztereknek mindenesetre együtt kell működniük a Magyar Turisztikai Ügynökséggel, amelynek Orbán Ráhel az egyik tanácsadója.
A kormány budapesti építkezéseiről, terveiről részletes összeálltást olvashat a HVG csütörtökön megjelent számában.
| Építési törmelék |
Nem a Finta Stúdió által tervezett kongresszusi központ volt az első emblematikus beruházás Budapesten, amelybe pénzt és energiát is bőven raktak, mégsem valósult meg. A Nemzeti Színház és a kormányzati negyed eredeti ötlete, tervezése és kivitelezése mutatta meg a legjobban, mi történik akkor, ha egy gigaberuházás legfontosabb elemei közül valamelyik hiányzik. Tíz évvel ezelőtt például a Gyurcsány-kormány szóvivője egyáltalán nem tartotta kudarcnak, hogy a kabinet akkor 8,5 milliárd forintot költött telkekre, továbbá több mint 600 milliót szakértőkre és pályázatokra a Nyugati pályaudvar mögé tervezett kormányzati negyedre. Sőt, akkor úgy fogalmaztak, hogy nem leállították az építkezést, hanem csak megállították, ami még arra is utalhatott, hogy folytatják a beruházást. A kormány akkor a hivatalos közlemények szerint azért döntött így, mert „az újonnan felmerült városrendezési szempontok miatt drágább lenne az építés” a tervezettnél, és kétségessé váltak a kitűzött határidők is. Ennek némileg ellentmond, hogy az MSZP akkori koalíciós partnere az SZDSZ budapesti vezetése már jóval a bejelentés előtt nyilvánosan is kritizálta a kormányzati negyedet. A liberálisok szerint ugyanis a Gyurcsány-kormány nem készített elő rendesen a beruházást. Azt mondták, hogy „elkapkodták.” Elég gyorsan kiderült: a vártnál is több tulajdonjogi, tervezési, közlekedési és a pénzügyi probléma adódott. Ezért két évvel azután, hogy bejelentették, hogy a Nyugati pályaudvar mögötti, állami és MÁV tulajdonban lévő területen építik fel a negyedet, lefújták a beruházást. A HVG már írt arról, hogy vásártértől "nemzeti gödörig" terjed a budapesti Erzsébet tér beépítésének eddigi históriája. A tér arca az utóbbi kétszáz évben többször is alapvetően megváltozott ugyan, ám az oda tervezett nagyobb épületek - mint a Nemzeti Színház vagy a Városháza - sosem ott épültek fel. Ez is azt bizonyítja, nem kor-, illetve nem kormányfüggő a kudarcos beruházások története. A Nemzeti Színház esetében is elég csak a javasolt/kijelölt helyszíneket sorba venni. A Horn-kormány 1997 májusában jelölte ki az Erzsébet teret. Ezt a határozatot az első Orbán-kormány néhány hónappal hatalomra kerülése után módosította. Előbb megvizsgálta ugyan a projekt pénzügyi feltételeit, aztán tagadta, hogy leállítaná az építkezést, majd végül természetesen az önkormányzati választások után, szinte azonnal leállították a beruházást. Azon már nem lepődött meg szinte senki, hogy végül nem Zuglóban épült meg a Nemzeti Színház. Bár valószínűleg kevesen emlékeznek rá, de az első az Orbán-kormány úgy döntött, hogy a XIV. kerületben építik fel a teátrumot. |
