Jakus Ibolya: Ütött az óra

Szubjektív lapajánló.

Jakus Ibolya: Ütött az óra

Van, akinek túlóra jut karácsonyra, másoknak jó néhány óra a rendőrségi fogdában, s akad, akinek gyémántberakású karóra. Utóbbiból nemrégiben Orbán Ráhel villantott egy tizenkétmilliós példányt, az előbbieket pedig Orbán Viktortól kapták ajándékba a munka törvénykönyvébe csomagolva az EU második legszegényebb tagállamának dolgozói, valamint a gátlástalanul áterőltetett jogszabály és a mára minden tekintetben fékevesztett rendszer ellen tüntetők.

Pedig nem pontosan így volt ez kitalálva. Hanem úgy, hogy a kormányfő

Boldog karácsonyt! csatakiáltással leszereli az új túlóraszabályok ellen ágáló ellenzéki képviselőket, aztán mindenki mehet a dolgára.

Orbán például Vidi-meccsre, amihez ezúttal még csapatszállító gépet sem kell igénybe vennie, hiszen hazai pályán játszik a csapat; a családtagok és a rabszolgatörvényt beterjesztő Kósa Lajos kiruccanhatnak Bécsbe shoppingolni, a budapesti utcán hőbörgőket pedig majd lecsendesíti Tél tábornok és Advent közlegény. Ahogy a kétharmadhoz dukál, az első kettő így is történt, a harmadik viszont nem jött be. Az események múlt heti, váratlanul radikális fordulata elsősorban az eddig fragmentált ellenzék látványos összefogásának és a rendszerkritikus fiatalok aktivizálódásának köszönhető – címlapsztorink a szerveződés kulisszatitkait is feltárja.

A tiltakozások erejének, minőségének változására magyarázatot ad a 2018-as év krónikája. Év végi összefoglalónkban számos olyan botrányt idézünk fel, amelyekbe egy működő demokráciában egyenként is belebukna a kormány: Kósa és a csengeri örökösnő liezonjától kezdve a sajtó, a bíróságok, az Akadémia lerohanásán át a CEU elüldözéséig és Gruevszki befogadásáig, hogy az egyéb bűnözők letelepedési kötvényhez vagy mesés vagyonhoz juttatásáról már ne is beszéljünk. De ünnepi számunkban a sokat hivatkozott keresztény értékek is kiemelt figyelmet kapnak. Megrajzoljuk például Angela Merkel pályaképét, aki hosszú politikai karrierje során megőrzött méltóságát annak is köszönheti, hogy komolyan veszi a CDU nevében a kereszténységre utaló C betűt. A kereszténység és a gyűlöletkeltés összeegyeztethetetlenségéről beszél interjúnkban Fabiny Tamás evangélikus püspök, a volt és a jelenlegi pannonhalmi főapát pedig sok más mellett arról, hogy erős civil társadalom nélkül az ország gyenge és esendő. A betlehemi figurákat gyártó umbriai ősöktől származó Judith Sargentinivel készült Portrénkból ugyancsak azt az intelmet érdemes megfontolni, hogy a kultúrát nem védelmezni, hanem ápolni kell.

De mi van akkor, ha a megénekelt barackfán és a pitypangon kívül nincs igazán mit ápolni?

A rendszerváltás utáni jobboldali kurzusok által eddig kitermelt alkotásokat áttekintő összeállításunk szerint ezek meglehetősen sovány paklit adnak ki.

Játék nélkül nincs karácsony, ezért nem csupán néhány hagyományos társasjátékot és egy HVGame-díjas videójátékot mutatunk be, hanem egy olyan magyar vállalkozást is, amely az Egyesült Államokban készül a pánikszobapiac letarolására. Könnyű nekik, mondhatjuk, hiszen Magyarország lassan egybefüggő szabadulószobává válik. A Medián által a 12–18 év közötti gyerekek körében végzett felmérésből legalábbis az derül ki, hogy csaknem minden második megkérdezett gondolja, hogy biztosan vagy valószínűleg tartósan külföldön fog dolgozni, egyharmaduk pedig ott is tervez letelepedni.

Bár a Boldog karácsonyt! egy időre alighanem elvesztette jókívánság jellegét, most mi mégis őszintén ezt kívánjuk Olvasóinknak, és persze Boldogabb új évet! Maradjanak velünk jövőre is, fizessenek elő lapunkra, csatlakozzanak pártoló tagsági programunkhoz, és olvassák minden platformon a HVG-t:

Narancssárgák közt egy európait.

A szerző a HVG felelős szerkesztője