2016 márciusában a Jobbik határozati javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek, amely rögzítette, hogy „a magyar nép 2006-ban joggal vonult az utcára egy hazug és korrupt kormánnyal szemben, és ezzel példát mutatott az utókornak”. Ama 2006-os „hazug és korrupt kormány” tábora pedig, mely a Jobbik szerint nem az ellene tüntető magyar nép része, hanem ellensége volt, most ezzel a Jobbikkal tüntet együtt. A hozzá közel álló média pedig lelkendezik, hogy végre új ellenzék született, a pártok összefogtak, megbékéltek egymással, leomlottak közöttük a bizalmatlanság falai, pont erre várt és ennek örül a nép.

A nép különböző dolgokra váró részekből áll. Én a magam részéről nem várok semmi jót attól a részétől, mely erre várt, legyen bármekkora ez a rész. Én azt várom, hogy az a leomlott fal újra fölépüljön, s amíg nem épül föl, addig engem fog elválasztani a bizalmatlanság fala az egyesült ellenzéktől, s csak annyit remélek indokolatlan optimizmussal, hogy nem leszek nagyon magányos a falon innen.

Közönséges történelmi jelenség, hogy az egyik történelmi helyzet lerombolja, a másik pedig újra felépíti az ilyen falakat. 2006-ban az utcán konszolidált fideszes polgárok és militáns jobbikos és hozzájuk hasonló nyilasoid bandák olvadtak össze érzelmileg és politikailag. Az árpádsávos lobogó szorosan összefogta a Fideszt és a Jobbikot. Most meg ugye…

1989 első fele összefogta az ellenzéki pártokat, a vége pedig már szétvetette őket. A következő évek pláne. A Fidesz a liberális front fő ereje volt népszerűségét tekintve 1992-ben, s az antiliberális front főerejévé vált pár év alatt.

A két világháború közötti antifasiszta népfrontok pártjai halálos ellenségek voltak és lettek.

Az egymással szemben álló náci és a bolsevista birodalom között 1939-ben omlottak le a bizalmatlanság falai, két évvel később pedig már közöttük húzódott a világháború főfrontja. A nácik ellen az ellenséges világrendek legfőbb reprezentánsai alkottak szövetséget, s a győzelem után másfél évvel már ismét ők voltak és maradtak évtizedekig egymás legádázabb ellenségei.

A magyarországi antifasiszta ellenállásban is együttműködtek kommunisták és nem kommunisták, s a nem kommunista rész javát pár év múlva már fasiszta ellenségként üldözték.

A gyarmatosítók ellen együtt harcoló afrikai törzsek a gyarmati sorból kilépve többnyire egymásnak estek.

És így tovább.

Mindennapos történelmi képlet kicsiben és nagyban, tragikus és komikus, üdvös és áldatlan változatban. A Hitler–Sztálin-összefogást nyilván senki nem fogja úgy értékelni, mint a Roosevelt–Sztálin-félét.

Van úgy, hogy egészen szörnyű erőkkel is muszáj összefogni, és van úgy, hogy kevésbé szörnyűekkel sem helyes. Mi több, nem is hasznos.

Tegyünk úgy, mintha elhinnénk, hogy a mai Jobbik kevésbé szörnyű, mint a „cukiságkampány” – 2016 – előtti volt. Ha úgy teszünk, akkor is azt kell mondanunk, hogy a Jobbik a lényeget illetően a Fidesszel egy politikai kategóriába tartozik – csak még inkább. Az akarja vele legyőzni a Fideszt, aki ugyanebbe a kategóriába vágyik.

Aki a nyugati világrendben akar Magyarországon élni, annak a Fidesz és a Jobbik – a mai Jobbik is – közös ellensége. Mert ezek ennek a világrendnek nem kritikusai, hanem tagadói. A Fidesz a Jobbikot követve jutott oda, ahová. Erre Vona Gábor maga is rámutatott: „a Fidesz – mindenekelőtt a migránsügy napirenden tartásával vagy például az EU bírálatával – igyekezett ’lenyúlni’ a jobbikos témákat. Ezzel akaratlanul is előkészítette a terepet a Jobbiknak. Vona úgy kalkulál: ha megnyerik a választást, akkor a jelenlegi apparátusnak nem okoz majd nehézséget, hogy igazodjon a Jobbik elvárásaihoz.” (Népszabadság, 2016. július 11.) A Fidesz–Jobbik-kontinuitással nem lesz probléma.

A Jobbik előbb nyitott keletre és előbb jelentkezett Putyinnál muszkavezetőnek, mint Orbán Viktor. Következetesen Oroszország pártjára állt az Ukrajna elleni agresszió és a Krím ügyében, sokkal egyértelműbben kárhoztatta az Oroszország elleni szankciókat, mint a Fidesz, amelyet hevesen bírált, amiért Brüsszelben megszavazta ezeket a szankciókat. „A keleti nyitás továbbra is sarokköve a Jobbik külpolitikájának. Az elmúlt években zajló geopolitikai események nemhogy gyengítették volna, hanem épp ellenkezőleg, erősítették a keleti nyitás szükségességét. Nem véletlen, hogy a Fidesz-kormány lenyúlta a keleti nyitást a Jobbik programjából.” Ezt nyilatkozta Gyöngyösi Márton a Jobbik első számú külpolitikusa, jelenlegi elnökhelyettese és frakcióvezetője abban az interjúban, amelyben a NATO-t „oroszellenes, agresszív-offenzív katonai szövetségnek” minősítette. Ebben a nyilatkozatban fejtette ki Gyöngyösi azt is, mennyire fontos a közép-európai országok összefogása – magától értetődően Brüsszel ellen.

A Jobbik nem csupán támogatta a Fidesz kvóta-népszavazását, de 2016 augusztusában egyenesen hazaárulóknak nevezte azokat – jelenlegi tüntetőtársait – akik azt nem támogatták. Csupán azt vetették a Fidesz szemére, hogy a kudarc lehetőségét hordozó népszavazással veszélyeztetik az ügyet, holott a migrációt kizáró alkotmánymódosítást enélkül is megoldhatták volna a Jobbik támogatásával az Országgyűlésben.

Ez év elején, a választási kampány során a Jobbik a legélesebben amiatt támadta az Orbán-kormányt, hogy a jogosultak töredékének, három év alatt 2300 embernek menedéket, illetve oltalmat adott. Vona Gábor így listázta az Orbán-kormány bűneit: „- nem hozták létre a Jobbik által követelt profi határőrséget, - 7 alkalommal szavazták le a Jobbik migrációt ellehetetlenítő alaptörvény-módosítását, - Orbán Viktor legbelsőbb köreibe került a nemzetközi körözés alatt álló Ghaith Pharaon, - több tízezer gazdag migránsnak adtak el letelepedési kötvényt, - és mindeközben pár év alatt 2300 migránst telepítettek be az országba.”

Mirkóczki Ádám úgy fogalmazott, hogy a Fidesz „jogi határzára megbukott”, pedig annak éppen az lett volna az értelme, hogy ne kelljen foglalkozni a Genfi Egyezményből fakadó kötelezettségekkel, aztán a Fidesz mégis arra hivatkozva „telepített be” 2300 embert. „A magyar emberek” pedig joggal várják el, hogy ilyen menekült és oltalmazott státuszt egyáltalán ne is adhassanak senkinek.

A Jobbik friss EP-választási programja megtalálható a párt honlapján. Ez is megerősíti, hogy a Jobbik a migránsok ügyében a zéró tolerancia platformján áll, és a menekülteket védő nemzetközi jogról tudomást sem vesz. A szövegben kizárólag a migráció szó szerepel, a menekült egyetlenegyszer sem, éppúgy mint a Fidesz közmédiájában.

„Pártunk régóta kritizálta azt a mozdíthatatlan hatalmi tömböt, melyet az Európai Unió bürokráciája és gőgjükbe szédült vezetői jelentett.” Európa a Jobbik szerint is az összeomlás és a „politikai, gazdasági és társadalmi katasztrófa” előtt áll, és ezért közösen felelős mindenki, aki nem a Jobbik. A most vele együtt tüntető pártok azért, mert ezt nem így látják, és ezzel a problémát „elhallgatják”, a Fidesz pedig azért, mert a problémákat nem megoldani akarják, „hanem politikai célokra hasznosítani”.

A Jobbik velejéig demagóg EP-programjának mindezen túl az a lényege, hogy az EU-nak történelmi kötelessége üstöllést biztosítani számunkra Nyugat-Európa bér- és életszínvonalát.

Gondolhatnánk, hogy a Jobbik annyiban azért jobb a Fidesznél, hogy nem rabolja ki az országot, hanem tiltakozik ez ellen, hogy nem monopolizálja a médiát, hanem tiltakozik ez ellen, hogy nem fokozza végsőkig a munkavállalók kiszolgáltatottságát, hanem tiltakozik ez ellen. De mindez egy még sohasem kormányzó, ellenzéki párt részéről nem jelent a világon semmit. A Fidesz is tiltakozott ellenzékben a korrupció ellen, általában minden ellen, amely valamilyen népesebb csoport érdekét sértette, és a legérzékenyebben reagált minden vélt vagy valós jogsértésre, amennyiben az ő érdekeit sértette. És aztán sokkal magasabb fokon és sokkal nagyobb mértékben és sokkal gátlástalanabbul művelte mindazt, ami ellen tiltakozott.

Na de miért kell feltételezni, hogy ezt a Jobbik is megteszi, amint és amennyire megteheti? Hát azért, mert mindezt, az ország kirablását, a jogtiprást, a média monopolizálását ilyen mértékben és ilyen pofátlanul a Jobbik által elvetett nyugati világrenden belül sehol nem lehet véghez vinni, azon kívül pedig, ahová a Jobbik tolná az országot – úgyszólván ez a norma!

Van azonban a Fidesz és a Jobbik között egy lényeges különbség. A Fidesz minden elvet képes követni és elárulni, ezért volt már az elmúlt három évtizedben mindenféle. Ha az önérdek mást diktál, a Fidesz másmilyen lesz. És az egész káderállománya, apparátusa is így szocializálódott. Ha a hajó süllyed, ha nem lehet tovább fenntartani, ami fenntarthatatlan, akkor az történik a Fidesszel és a táborával, ami történt a szocialista állampártéval. Ellenben a Jobbik még nem bizonyította, hogy képes pragmatikus elvtelenséggel követni az érdekeit és az idők szavát. Ennyiben rosszabb a Fidesznél.