Pár hónapnyi beszólás-szünet után szombatot, a több tízezres budapesti össz-ellenzéki tüntetés délutánját választotta az LMP-s Sallai Róbert Benedek, hogy megírja a véleményét az LMP két korábbi társelnöke, Szél Bernadett és Hadházy Ákos, valamint az MTVA székházába decemberben bejutott többi ellenzéki politikus hetekkel ezelőtti akciójáról. Az LMP Hadházyval és Széllel korábban is erősen kritikus, a párt belső fórumán nekik gyakorta üzengető egykori országos titkára Versenyfetrengők címmel tette közzé Facebook-bejegyzését a történtekről, amelyekkel bevallása szerint csak most – több hét késéssel szembesült, mert korábban nem volt hajlandó megnézni a köztévé székházánál készült felvételeket. A hosszú magánéleti bevezető után Sallai először a DK képviselőjébe, Varú Lászlóba száll bele, akinek földre teperéséről éppen ma tett közzé a 444.hu egy eddig eltitkolt felvételt.

„A 444 úgy tálalta, mintha roppant atrocitások érték volna ezt a képviselőt, miközben számomra megmosolyogtató nyugalommal és udvariassággal kezelték a helyzetet. Megnézhette volna magát egy túrkevei motorostalálkozón, ha a rendezők kikísérik… Garantáltan nem így sétál el kamerázgatva a telefonjával.”

– írta Sallai, a folytatásban pedig korábbi céltábláit, Hadházyt és Szél Bernadettet vette elő:

„Ultragáz“ kifejezés finoman fejezi ki azt a lesújtó, hihetetlenül kínos, roppant módon szégyenletes viselkedést, ahogy ezek a képviselők viselkedtek az adott helyzetben. Nyilván, nevetséges a hatalom hozzáállása is, kit érdekelt volna, ha ez a balfék banda beolvas öt pontot a köztévében, és nyilván kínos az is, ahogy a hatalom természete megmutatkozik. De nekem, volt ellenzéki képviselőnek, így majd’ egy hónappal később mégis sokkal kínosabb az ellenzéki képviselők viselkedése. Nulla méltóság, nulla tisztesség, hulla helyzetkezelési-képesség, csak a balhé keresése, csak a szereplésvágy és a versenyfetrengés, amit Varjú és Hadházy művel. Kínos. Mert nekik mindent lehet. Ők országgyűlési képviselők, ezért ők bemehetnek oda, ahová nem lehet. Nekik mindent szabad. Hozzájuk nem lehet érni. Nekik mentelmi joguk van, ők csinálhatnak bármit."

A volt titkár ezután arról értekezik viszonylag hosszan (az LMP volt társelnökének nevét következetesen rosszul írva), hogy semmi különbség „Széll Mandátumtolvaj Bernadett” , Hadházy Mandátumtolvaj Ákos” és Orbán között. A miniszterelnök szerinte úgy érzi, hogy hazahordhatja a közvagyont haverokon keresztül, magánosíthatja a köztulajdont. „Hadházy és tsai meg úgy érzik, hogy nekik már ellenzékként is mindent lehet, mindent szabad. Bemehetnek, ahová azt mondják, hogy nem. Az életérzés bennük ugyanaz, csak épp a hozzáférés lehetősége más… ”

Sallai Róbert szerint semmi nem lenne más, ha ők lennének hatalmion „vagy a DK-s és MSZP-s bohócbrigád”, sőt, rosszabb lenne, „mert a mániákus szereplési vágy és személykultusszal övezett „nekem mindent lehet“ életérzés mellett még a totális inkompetencia is jelentkezne.”

„Szégyellem magam, hogy a munkám egyetlen percével is hozzájárultam, hogy ilyen emberek mandátumhoz jussanak, de legalább örülök, hogy ezen kínos ellenzékhez már semmi közöm nincs. Földön fetrengve, dulakodással, hasmutogatás közben majd valaki elhiszi, hogy ezek képesek lennének országot vezetni? Felkelni sem képesek a földről. Bárki szerint ez majd szavazókat hoz?” – fejtegeti tovább a politikus, nem mulasztva el odaszúrni a minap új párt helyett összefogást sürgető Márki-Zay Péternek sem:

„Kedves Péter, hidd el nekem: új ellenzék kell, új szereplők, új politikai garnitúra, mert ez a kínos banda ott az ellenzéki oldalon legalább annyit árt a demokráciába vetett hitnek, mint Orbán központosított lopásra épített haveri kapitalizmusa. Ilyen ellenzéki politikusokkal nem hogy ’22-ben, de ’26-ban, '30-ban sem lesz leváltva Orbán, nem csak azért, mert lejt felé a pálya - hanem azért is, mert ilyen versenyfetrengőkre a legtöbb normális ember nem szavaz és nem segít hatalomba. Schiffer és Vona távozása óta tétova inkompetencia és karakteres ellenzéki politizálás hiányában esélye nincs az ellenzéknek, pedig tényleg jobb sorsra érdemes ez az ország.”

A zárásban az egykori titkár még egyszer elhatárolódik

„mindattól, amit ez az ellenzék művel, mert ehhez a cirkuszhoz semmi közöm. Szemlesütve szégyenkezem, hogy ezekkel az emberekkel egy padban ültem, hogy ezekkel együtt csináltam bármit is és akaratlanul tévesztettem meg embereket, hogy ezekre érdemes szavazni ”,

majd a kirohanást a teljes közéleti paletta savazásával fejezi be, illetve azzal, hogy lassan ő is „csak egy jó forradalomban” tud bízni,

„ami elsöpri a teljes politikai elitet oda, ahová való, és lehet, hogy a fideszes elitnek börtönben a helye többségében, de hogy az ellenzéki „elitnek“ meg a közügyektől, közélettől távol.”