Drámai hangú Facebook-posztot közölt Demeter Márton kommunikációkutató: január 11. óta elérhetetlen az egész országban három alapvető tudományos adatbázis, a Scopus, a ScienceDirect és a SciVal. Demeter szerint ez elfogadhatatlan, potenciálisan 50 ezer kutató munkája lehetetlenül el.

A fenti adatbázisok által a kutatók hozzáférhettek a nemzetközi szaksajtó cikkeihez, a tudományos teljesítmények mérésében nélkülözhetetlen idézési statisztikákhoz, vagy azt is láthatták, egy témában pl. mennyi kelet-európai publikáció jelent meg. Az adatbázisok előfizetése az MTA-n belül működő Elektronikus Információszolgáltatás Nemzeti Program (EISZ) feladata volt, amely a weboldalán számolt be arról, hogy milyen indokokkal nem újították meg az előfizetést.

Az országhatáron vágták el a gázt

És mivel nincs előfizetés, a Scopus és társai egyszerűen nem hozzáférhetőek. Ez azt jelenti, hogy számos nemzetközi kutatásban részt vevő magyar kutató képtelen folytatni a munkáját. Demeter azt mondja, ő is épp három kutatásban vesz részt, amelyekben napi szinten használja az adatbázist. Használná, ám most nem tudja. A probléma ezzel az, hogy ezekben a nemzetközi kutatásokban óriási a verseny, határidők szabályoznak mindent, és ha az egyik résztvevőnek ilyen gondjai akadnak, könnyen lecserélik egy olyanra, akinek van hozzáférése.

Wikipedia

A másik probléma pedig az, hogy ha az EISZ-nél nincs előfizetés, sehol az országban máshol sincs, mintha az országhatárnál elvágták volna a gázvezetéket. Még a CEU könyvtára is innen kapta a hozzáférést. A nemzetközi kutatásokban való részvétel pedig egy Magyarország méretű ország számára létszükséglet, magas minőségű kutatást tulajdonképp nem is lehet elképzelni a nemzetközi terepen kívül. Ráadásul ismerjük a magyar fizetéseket az akadémiai szférában: ezekből Demeter szerint nem nagyon lehet megélni.

A kutatók ezért folyamatosan igyekeznek nemzetközi pályázatokon részt venni, azokon viszont kizárólag a nemzetközileg is releváns – például Scopus indexelt folyóiratcikkek formájában megjelent – publikációkat veszik tekintetbe. – Ezzel a lépéssel a magyar tárgyaló felek nem egyszerűen az Elseviertől, hanem a nemzetközi lehetőségek egy igen széles palettájától vágták el magukat, ami megbocsáthatatlan hiba – mondta Demeter.

Az EISZ az oldalán részletesen elmondja, mi vezetett idáig. 2018 márciusában kezdődtek meg a tárgyalások az EISZ és a Scopust kiadó Elsevier között a 2019-es szerződésről. A magyar fél túlzottnak találta az 1,5 milliárd forintos árat, de a kiadó nem volt hajlandó csökkenteni azt. Az EISZ elpanaszolja, hogy a kiadó folyamatosan emeli az árat, nemcsak nekünk, minden partnerének – ennek oka a nyomatatott kiadványok folyamatos lemondása, vagyis a kiadó így akarja behozni a másik téren kieső bevételeit. Más partnerek is megpróbáltak átmeneti megállapodásokat kötni előfizetés helyett más kiadókkal ugyanilyen okból, az Elsevier ennek mindig ellenállt. Most is. Az EISZ azt írja, új alapokra helyezné a szerződést, de erre az Elsevier nem hajlandó, a szerződés meghosszabbítása pedig nem oldana meg semmit.

Máté Péter

Az EISZ szerint a növekvő ár mellett ugyanakkor a felhasználók köre egyre kisebb lett, a letöltések száma csökkent. Mivel 2012-ben a magyar fél az árcsökkentés reményében lemondott az előfizetéses tartalmak örökös hozzáférési jogáról, a korábban előfizetett tartalmak sem elérhetőek. Átmeneti megoldásként az EISZ a Science of Web adatbázist ajánlja, de "tisztában vagyunk vele, hogy az egyes termékek lefedettsége különböző, és hogy egyes tudományterületeken a fontosabb folyóiratok csak egyik vagy másik adatbázisban szerepelnek". Illetve vannak más átmeneti megoldások is. Hogy mi várható a konfliktus feloldásában? A magyar fél most azt várja, hogy az Elsevier kiadó változtat üzletpolitikáján, beemeli a választási lehetőségek közé az olcsóbb "Read&Publish" opciót, ebben az esetben az EISZ újra leül a tárgyalóasztalhoz.

Ki fogják rúgni a kutatókat a nemzetközi együttműködésekből

Az EISZ érveire Demeter azt mondja, ezek ábrándok. Az EISZ nem fogja meghátrálásra késztetni az Elseviert, ehhez mi túl kis falat vagyunk. Jó helyettesítő megoldás nincs, az ingyenes verziójú Scopus, valamint más "alternatív" szolgáltatók töredékét tudják csak annak, amit a Scopus és a többi adatbázis. Példát is hoz: ha rá akar keresni arra, hogy a szocialista újságokban 1983 és 87 között milyen cikkek jelentek meg az országgyűlési választásokról, az a Scopusban másodpercek alatt megvan – a Google-ben hónapokig eltart. De épp ezekre nincs idő a fent említett kutatási projektek és a versenyhelyzet miatt.

Demeter szerint az sem érv, hogy egyre kevesebben használják az előfizetést. Itt épp hogy edukálni kéne a kutatókat egyfelől, mert a humán- és társadalomtudományokban is elengedhetetlen a korszerű kutatásokhoz ez az adatbázis, ha a világelitben akarunk maradni-lenni. Márpedig ez elengedhetetlen a tudományos fejlődés miatt. Másfelől arra is utal a letöltési adatok csökkenése, hogy a kutatók mennek el az országból – és ezt csak felgyorsíthatja ez a megengedhetetlen kikapcsolás. "Olyan ez, mintha egy ház közös képviselője kikapcsoltatná az áramot a lakók megkérdezése nélkül", idéz egy kommentet, ami a bejegyzésére érkezett.

Hozzátehetjük, az MTA folyamatosan küzd a kormány hasonló hozzáállásával: a hatalom a saját szempontjait akarja ráerőltetni az akadémiára, nem hajlandó érdemben tárgyalni, amit az MTA sérelmez. A tudományos adatbázisok esetében viszont az EISZ hozott döntést a kutatók megkérdezése nélkül, aminek a kutatók isszák meg a levét. "Az nem jó túsztárgyalás, aminek a végén lelövik a túszt" – von párhuzamot Demeter.

Asszonyi Eszter

A Scopus hiányát a természettudományban, orvostudományban kevéssé fogják érezni, mert ott máshol és máshogy is hozzáférhetnek a tudományos eredményekhez. A humán- és társadalomtudományban viszont szükség van a szélesebb merítésre, hiszen a társadalmak, azok jellegzetességei eltérőek, máshogy működnek a tudományágak.

Az Elseviernek tehát nem létszükséglet meghátrálni, potenciálisan 50 ezer magyar kutató munkája viszont most gyakorlatilag megbénul. Demeter maga MTA köztestületi tag, de nem hallott a közelgő krízisről, az EISZ oldalát pedig nem fogja pásztázni egy kutató rendszeresen, mert a kutatásaival van épp elfoglalva.

Közpénzt nem lehet elherdálni

Ezt az előfizetési modellt egyszerűen nem lehetett elfogadni, mondja a hvg.hu kérdésére Urbán Katalin osztályvezető. A leállás után most 40 intézmény nem éri el a Scopust és társait, de még így is marad 57 olyan adatbázis, amit az EISZ szolgáltat. És nem csak mi nem tudjuk elfogadni ezt a monopolhelyzetből fakadó visszaélést az erőfölénnyel, amit az Elsevier kiadó művel, 200 német intézmény és lényegében az egész svéd kutatói intézményhálózat lemondta az előfizetést.

Kérdésünkre, hogy mi lesz a kutatókkal és a kutatásaikkal, Urbán azt mondja, a kutatók eddig is meg tudták oldani a hozzáférést – el tudták kérni egymástól a tanulmányokat pdf-ben például. Ez persze többletmunkával és megnövekedett időigénnyel jár, "bízzunk benne", hogy nem lehetetlenülnek el kutatások emiatt. Hozzáteszi, a könyvtárak is próbálnak segíteni pótolni a kiesést.

Hogy 2019-re mennyit kért volna a kiadó a hozzáférésért, üzleti titok az Elsevier kérésére. 2018-ban valóban 1,5 milliárd forint volt ez az összeg, ami az EISZ a célra fordítható költségvetésének 40 százaléka. Lehetett volna több pénzért lobbizni, vetjük fel, de ez elvi kérdés, válaszolja Urbán: a közpénzt nem herdálhatjuk el. A magyar fél próbált egy másik megoldást választani: egy ún. open access hozzáférésre előfizetni, ami kisebb hasznot hozott volna a kiadónak (a jelenlegivel 37 százalékos a haszonkulcsa, ez benne van a cég mérlegadataiban), ám ebbe nem ment bele.

Az MTA egy ideje vitában áll a kormánnyal az alapkutatások hasznosságát illetően, és a kormány nem is folyósít bizonyos pénzeket az akadémiának – nem okoz-e további gondokat a kutatók és kutatások érdekérvényesítésében ez az adatbázis-krízis? A két ügy egybeesése szerencsétlen véletlen, mondja az EISZ, amelynek tárgyalódelegációja március óta mindig teljes konszenzussal hozta meg a döntéseit, benne a kormány és a tudományos-oktatói világ képviselőivel.

A hogyan továbbról egyelőre nem lehet biztosabbat tudni, hamarosan újra leülnek tárgyalni a felek, de azt senki nem tudja megmondani, mikor és hogy oldódik meg a probléma.