Tóta W. Árpád
Tóta W. Árpád

Orbán becsicskult. De ki mondja ezt el a magyaroknak?

 

Most az egyszer nem Európa rántotta el a kormányt.

Pedig már majdnem hungarikummá lett a chicken game, az amerikai párbaj, ahol az veszít, aki előbb tér ki. És mindig bevált. Legrosszabb esetben megszavaztak egy jelentést arról, hogy nem szép dolgok történnek Magyarországon, aztán nem történt semmi.

Mondjuk most se. A Néppárt még mindig az okos lányt játssza, a felfüggesztésben megtalálta az arany középutat, ahonnan nyílik Orbánnak is egy egérút az arcvesztés elől. Ettől még holnap is felkel a nap, a magyarok ugyanúgy elmennek iskolába, hivatalba, közmunkára és egyetemre, és mind észben tartják, hogy jobb, ha tartják a szájukat. A Facebooknak is füle van.

Illetve valami mégiscsak történt. A szankció értéke csekély. A jelentős fejlemény az, hogy Orbán Viktor maradéktalanul becsicskult. Manfred Weber feltételei teljesültek, az ultimátum működött.

Nem hőkölt vissza, amikor a világ tudósai álltak ki a CEU mellett, nem izgatták a diák-, tanár- és ellenzéki tüntetések. Füle botját sem mozgatta a korrupciós vádakra, OLAF-nyomozásra.

Most viszont rekordidő alatt teljesített minden követelést. A Juncker-plakátokat bezúzták, elment a bocsánatkérő levél, és a CEU-nak is megígérte, hogy nem baszogatja többet. Sajnos az ígérete annyit ér, mint a többi szar, ami jön a szájából. Hiszen eddig is az volt a mese, hogy semmiféle célzott kiszorításról nincs szó, csak véletlenül úgy változott a szabályozás, hogy abban pont nincs helye a „Soros-egyetemnek”. Eközben a saját lapjában meg visszhangzott a harci kiáltás, hogy azon az egyetemen liberális zsoldosokat képeznek, és igenis ki kell őket kergetni. Nem tudom, hányadszor írom le: a nagykövetségeken olvasnak újságokat, és még azt is tudják, melyiket hova sorolják. A hidegháborúban se gondolta senki egy Pravda-vezércikkről, hogy elszaladt a jegyzetíró fantáziája: pontosan tudták, hogy a Kreml üzent. (Igen, nemcsak szarok vagytok, de messzire bűzlő szarok.)

Ám mégis ez a legtöbb, amennyit 2010 óta valaha is hátrált. A netadó visszavonása óta nem verték így vissza, és az sem szólt ennyire a személyéről és rendszere egészéről, mint ez a konfliktus.

Beszélj hozzá

Természetesen még most is veri a pocakját, hogy ő bizonyos kérdésekben juszt se hátrál – csakhogy most nem azokról volt szó. „Magyarországnak nem lehet feltételeket szabni”, így szól a szöveg, de hát nyilvánvaló, hogy Magyarország nem érdekelt abban, hogy egy egyetem elüldözéséért bármilyen kockázatot vállaljon. Lehet, hogy nem mennek milliók az utcára a CEU-ért, de ellene sem.

A mondat értelme az, hogy neki, Orbán Viktornak nem lehet feltételeket szabni. És ez meg is mutatja, mi a baj. Rajta – és félmaroknyi tettestársán – kívül ugyanis minden más kormányfő igenis korlátok és feltételek között dolgozik. Már csak azért is, mert sem a népszavazásokból, sem a tévéstúdiókból nem verik ki ököllel az ellenzéket, így állandó vitában kénytelenek megvédeni a politikájukat. Ezzel szemben nálunk az a mondás, hogy a viták ideje lejárt.

A hiszti látványos volt. Minden napra jutott egy pártközeli okfejtés arról, hogy az Európai Néppárton kívül is van élet, hogy majd az olasz viccpárttal, a lengyel klérussal és egy tucat közhülye szkinheddel megalakítják a populista internacionálét, és leigázzák a világot. Mármint miután lerendezték párton belül a Nagy-Románia és Bazinagy-Magyarország közötti vitát. Sőt, jöttek az álmok arról, hogy Európán kívül, ott lenne igazán jó nekünk. Dorombolnánk a szovjet medvéhez bújva, és nálunk is pont olyan fegyelmezetten dalolnának az egyenruhás kisgyerekek, mint ott, meg mint valaha itt.

Közhelyes, szakítás előtti drámázást láttunk: én el is mehetek! nekem ez az egész nem is fontos! És közben a pánikreakciót és a kepesztést, hogy hátha most egy mozijeggyel rendbe hozható minden.

A trükkök elvesztették varázserejüket. A tárgyalópartnerek megtanultak átlátni a szitán. Tudják ők pontosan, amit Orbán is tud. Odakint nincs semmi, csak az aláhullás a történelem szemétdombjára.

Aljakszandr Lukasenka messze nem akkora csicskakukac, mint Orbán, de Putyin uniójában még neki is a háta mögé kell néznie. És nem olyan vidám az élet az európai szélsőjobboldalon sem: a Brexit kudarca és Trump botrányos elnöksége elvette az emberek kedvét. Hiszen a Néppárt sem elvek vagy illemszabályok miatt kénytelen félig kitenni a Fidesz szűrét. Hanem azért, mert ez a fajta politika Európában kevesebb szavazatot hoz, mint amennyit visz. Emlékszünk még arra, hogy 2017-et Orbán Viktor a lázadás évének jövendölte?

Hamar utolért a Csicskulás Éve, papa.

Orbán Viktor megmutatta gyengeségét, sebezhetőségét. Megérdemelné, hogy a Néppárt úgy bánjon vele, ahogy ő bánt a CEU-val vagy bármelyik ellenfelével. Csuklóztatni tovább, újabb és újabb húsba vágó feltételekkel előállni. Belekényszeríteni demokratikus engedményekbe, leszedetni vele újabb plakátokat, végül bezavarni az Európai Ügyészségbe. Csak hogy mindenki lássa, ahogy verejtékezik és szívja a fogát.

Nyugi, ezek irreális feltételezések, és jelenleg értelmük sem volna. A magyarok többsége, elsősorban a Fidesz szavazói ugyanis minden efféle követelésről úgy értesülnének, hogy a bevándorláspárti erők aljas cselszövése. Hogy csakis azért találnak ki olyan képtelenségeket, hogy az Orbán család lopna, mert ide akarnak telepíteni tízmillió orkot. Ugyanis gonoszok, azért. Már ezt a mostani lépést is így adják el – mert a valós okok védhetetlenek.

Ezt a médiamonopóliumot kell semlegesítenie Európának, mielőtt bármilyen más szankció eredményessége egyáltalán felmerülhet. Ennek egyik módja, hogy a Néppárt, az EP vagy a Bizottság nem Orbán Viktor fülébe suttogja az észrevételeit, hanem közvetlenül, a kormánnyal összemérhető felületen kommunikál szavazóival, polgáraival: a magyarokkal. Tudom, hogy az európaiságot nehezebb óriásplakátra tenni, mint egy síkhülye összeesküvés-elméletet, de pont ideje gondolkodni rajta. És nyilván jót tenne a kommunikációs válaszcsapás a nyomorgó, kiszolgáltatott, lassan paywall mögé hátráló független sajtónak is. Oka van annak, hogy az ilyen rezsimek a lámpát lövik ki először. Sötétben érzik csak jól magukat.

Orbán Viktor becsicskult. Még csak jelentéktelen ügyekben adta be a derekát, de már felfedte gyengeségét. Megjavulni nem fog, le kell győzni. Mától ez már nem tűnik lehetetlennek.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Akkor robbant fel egy gázpalack, amikor kiértek a tűzoltók a lángoló parasztházhoz

Akkor robbant fel egy gázpalack, amikor kiértek a tűzoltók a lángoló parasztházhoz

Orbán Japánban: Magyarország furcsa ország, furcsa emberek vannak ott

Orbán Japánban: Magyarország furcsa ország, furcsa emberek vannak ott

Hozzá kell szoknunk a jelentős dráguláshoz? Itt a hvg.hu karácsonyi bolttesztje

Hozzá kell szoknunk a jelentős dráguláshoz? Itt a hvg.hu karácsonyi bolttesztje

Szerződést bont a közmédia az ellenzéki városok tévéivel

Szerződést bont a közmédia az ellenzéki városok tévéivel

Egyszerűbben, boldogabban, könnyebben: önkéntes egyszerűség a hétköznapokban

Egyszerűbben, boldogabban, könnyebben: önkéntes egyszerűség a hétköznapokban

21 év után visszavonul a Google-birodalom éléről a két alapító

21 év után visszavonul a Google-birodalom éléről a két alapító