A tavaly nyáron alakult tényfeltáró összefogás, a Europe's Far Right Research Group nyerte el a Concordia Sajtóklub három hagyományos díjának egyikét. A sajtószabadság kategóriában a zsűri azzal indokolta a díjat, hogy az erők határokon átnyúló összekovácsolása újságírói és kiadói oldalról is példaértékű.

A laudációt tartó Arnd Henze, a német közszolgálati televízió berlini stúdiójának vezető szerkesztője elmondta, hogy a HVG, a lengyel Gazeta Wyborzca, a német taz, az olasz Internazionale, a francia Liberation, az osztrák Falter és a svájci WOZ mind független, saját lábon álló szerkesztőségek, amelyek elsők között ismerték fel az együttműködés fontosságát. A hét szerkesztőség különböző témák mentén segíti az információk begyűjtését, amelyből aztán minden újság saját tartalmat állít elő, legyen szó a szélsőjobboldal sajtójának kiépítéséről, a klímavédelem elleni támadásukról, Steve Bannon európai kísérletének kudarcáról vagy a pártok álmáról egy új EP-frakció megalakításáról.

Az osztrák parlament átmeneti üléstermében, az egykori királyi palotában Heide Schmidt indokolta zsűrielnökként döntésüket (a nemzeti gyűlés épülete 2021-ig felújítás miatt zárva tart). A liberális politikus maga is tudna mesélni a szélsőjobboldal felemelkedéséről, hiszen egykoron Jörg Haider jobbkeze, az FPÖ pártigazgatója volt, ám 1993-ban otthagyta a pártot. Az "emberi jogok" kategóriában Christoph Zotter, a Profil újságírója nyert, akit Viviane Reding, az Európai Bizottság volt alelnöke méltatott. Életműdíjban Elfriede Hammerl részesült.

"Heute stehen wir geschlossen hinter @ArminWolf. Er zeigt uns, wie unerschrocken wir auch sein wollen", sagt @morrton vom Recherchenetz "Europe's Far Right". #ConcordiaPreis #Pressefreiheit pic.twitter.com/dYlRngESU5

— Presseclub Concordia (@PCConcordia) April 29, 2019

A díjjal járó 4000 eurót a hét szerkesztőség a választások előtti animációs videók gyártására költi.

Az alábbiakban munkatársunk, Gergely Márton az osztrák parlamentben elmondott köszönőbeszédét közöljük.

Az olvasó a valódi döntéshozó

Magyarként könnyű kiismerni magunkat a világ dolgaiban. Nem kell erőlködnünk. A miniszterelnökünk ugyanis mindig kész arra, hogy a polgárait eligazítsa. Minden kérdésre van válasza, mit több: ítélete. Vajon kit kell a leginkább sajnálni az országban? A válasz kézenfekvő: természetesen őt magát. Orbán Viktor év elején egy sajtótájékoztatón elmondta, minden reggel azzal a tudattal kel fel, hogy aznap is a hazai és a nemzetközi sajtó által keltett ellenszélben kell dolgoznia.

Aki gyakran biciklizik, ahogy én is, tudja, hogy némi ellenszél kifejezetten frissítően hat. Csak az panaszkodik a szélre, aki teljesítmény nélkül akar előbbre jutni.

Bármilyen professzionálisak lettek is időközben a populisták, álcázzák magukat bármennyire is jól, szövetkezzenek bármennyire is ügyesen, fejezzék ki magukat bármilyen gördülékenyen is, továbbra is egy tulajdonság határozza meg őket mindennél jobban: elképesztően lusták. A hatalomra törve sem akarnak megizzadni. Mivel nincs egyszerűbb a félelemkeltésnél, a gyűlölet szításánál és a társadalom megosztásánál, hát ezt az utat választják a hatalomba. Ha erre még pénzt is ad Oroszország és megannyi más, ismeretlen, külföldi forrás, azt köszönettel elfogadják. Viszik, amit kapnak. Ez az a wilkommenskultur, amit ők képviselnek. Sok találékonyságot mindez nem igényel, de egy fülsüketítő orkánt megérdemelnének érte. Csak hát épp ez marad el.

������������������������������������������https://t.co/6U7Pos33PY

— Florian Klenk (@florianklenk) April 29, 2019

Aki mégis szembeszáll velük, azt azon nyomban, még a stúdió kamerái előtt megfenyegetik. Ahogy az Armin Wolf osztrák közszolgálati műsorvezetővel történt a minap. Wolf nekünk, hét különböző országban dolgozó újságíróknak is segít nem szem elől téveszteni a célt. Csak közösen tudjuk valamennyire megvédeni magukat a politikusokkal és a szolgálatukban álló ügyészekkel, oligarchákkal szemben. Egységesen sorakozunk ma fel Armin Wolf mögé, az ő rettenthetetlen munkája mutatja meg, milyenek akarunk mi is lenni.

Ma azonban a gyönyörű királyi udvarban, a Hofburgban vendégeskedünk, az ilyen díszletek között legyen az ember különösen udvarias. Szóljon hát a köszönet elsősorban a legfőbb magyarnak, amiért ilyen hízelgően írta le tevékenységünket. Kézcsók, küss-die-hand, köszönjük szépen! Örömmel fogadjuk, ha ilyen formában írja le a munkánkat, elégedettek vagyunk, ha minden reggel ránk kell gondolnia. Így is van rendjén. Mindannyian azt szeretnénk az osztrák Falter, a német taz, a francia Libáration, az olasz Internazionale, a lengyel Gazetta Wyborcza, a svájci WOZ, valamint a HVG részéről, ha a cikkeink miatt a hatalmasok arcába fújna a szél. Hálánkat fejezzük ki egyúttal Orbán elvbarátainak, a Strachéknak és Salviniknek, a Le Peneknek és Kaczynskiknek.

Ma mi kapjuk meg a díjat, mert tavaly súlyponti témának választottuk az európai politika jobbszélét. Azért választottuk ezt a területet, mert a fontos változásokat mindig meg szeretnék érteni, el akarjuk magyarázni, le akarjuk írni. Az illiberális ellenforradalom terjedése Európában vitán felül álló.

Azért álltunk össze hét különböző szerkesztőség képviseletében, mert a populisták is szövetkeznek a demokrácia, az európai értékek és a határon túlnyúló szolidaritás iránti megvetésükben. Le akarják rombolni, amit az emberek egyelőre nem védenek, mert nem gondolják, hogy veszélyben lenne. Újságíróként a mi feladatunk, hogy erre felhívjuk a figyelmet. Hogy aztán az információkkal, tényfeltárásokkal és elemzésekkel mit kezdenek, már az ő dolguk. Az olvasó a valódi döntéshozó, és ennek így is kell maradnia.

Büszke szerkesztőségek képviseletében jelentünk meg ma, mégsem vagyunk tucatnyian sem sok száz kollégánk közül, akik most is dolgoznak Berlinben, Párizsban, Rómában, Varsóban, Zürichben és Budapesten, valamint a Marcus Aurelius utcában Bécs első kerületében.

A populisták minden eszközt bevetve indulnak háborúba ellenünk, de mi nem harcolunk velük. Mi újságírók vagyunk, nem katonák.

Az általunk írt újságok tele vannak a világ izgalmas történéseivel. Felháborodunk a környezetszennyezésen, belekötünk minden egyes pártba, szakkérdéseken vitatkozunk, kulturális események értelmét keressük, és néha csak örülünk, mint amikor Katie Bouman elsőként tudta a világnak megmutatni, hogyan fest egy fekete lyuk. A hasábjainkon ott van minden, ami élet. A magyar miniszterelnökkel ellentétben mi nem kelünk minden nap arra a gondolatra, vele vajon mi lehet, milyen a széljárás az arca körül. És ez tesz minket egészségesebbekké, mint amit a sajtóüzem elvben megengedne.

Köszönjük a Concordia Sajtóklubnak ezt a nagyszerű díjat, köszönjük az elismeréssel járó pénzt, amelyet közvetlenül további tartalmak előállítására fordítunk.

Örülünk, hogy nagy szerkesztőségekből csak ilyen kevesen vagyunk jelen, mert ez végeredményben azok valódi fontosságát tükrözi, akiket kutatásunk tárgyává tettünk. Köszönöm szépen!

Das Recherchenetzwerk ,Europa Far Right‘, dem auch der Falter (Nina Horaczek) angehört, bekam soeben im Parlament für seine Recherchen den „Concordia Preis für Pressefreiheit“.
Wir sind stolz und gratulieren unserer Nina und den KollegInnen aus ganz Europa! pic.twitter.com/uzQosAX3Dq

— Florian Klenk (@florianklenk) April 29, 2019

*

A nemzetközi együttműködés keretében a HVG-n megjelent például ez a cikk:

Össztűz a kritikus médiára: hét lépés, amelyben a fasoszféra elpusztítja a sajtót

„A tényeket nem ismerni, hanem érezni kell – így tartják azok a populista, nacionalista erők, amelyek Európa-szerte a jövő májusi EP-választásokra készülnek. Ha a nyilvánosságot uralni tudják a témáikkal, akkor nyert ügyük van, ehhez azonban saját kommunikációs csatornák kiépítésére van szükségük. Az elmúlt hetekben öt másik európai szerkesztőséggel együtt a HVG is igyekezett utánajárni, hogyan igyekszik felülírni a valóságot az illiberális média. Mint kiderült, ezt a betegséget Magyarországon kívül is ismerik, legfeljebb itthon lényegesen előrehaladottabb stádiumban jár” – írtuk.

De címlapsztorink volt a hetilapban arról is, hogyan kezelik a populisták a klímapolitikát.