A múlt héten egy kilencgyermekes anyuka, mikor megkapta a kilakoltatásról szóló végzést, kétségbeesett levelet küldött a miniszterelnöknek, hogy segítsen. (Azóta a család egy civil adománygyűjtő kezdeményezés hatására megmenekült.) A kormányhivatalban „őszinte megértéssel és együttérzéssel” olvasták a nő sorait, és azt felelték:

„a vonatkozó kormányrendelet értelmében Miniszterelnök úr valamennyi egyedi, szakmai, szakigazgatási és hatósági kérdésben az illetékes szervek, illetve szakminisztériumok álláspontjára támaszkodik, így az egyéni megkeresések és igények tekintetében elbírálási-, beavatkozási lehetőséggel sajnos nem rendelkezik”.

Mindazáltal a miniszterelnök emberei nem mulasztották el biztosítani a családot, hogy Orbán Viktor kitartást és minden jót kíván nekik.

És ezzel így, önmagában, semmi probléma nincs.

Az tényleg nem működik, de sehol a világon, hogy ha bajban vagyunk, írunk a kormányfőnek, ő meg segít. Ha a szíve szakad meg, akkor sem avatkozhat be egy ilyen ügymenetbe, egyszerűen nincs rá törvényi felhatalmazása. Akik most azon dühöngenek, hogy Orbán ennek a családnak az anya szívszaggató könyörgése dacára sem mentette meg az egzisztenciáját, nincs igazuk. Ha akarta volna, sem tehetné.

Itt a probléma a kontextussal van. A környülállásokkal, amelyekből legalább kettőnek érdemes némi figyelmet szentelni.

Az egyik az, hogy miközben dübörög a kormány a családvédelmi akcióterve, és miközben – pro forma legalábbis – bűnözőnek kiáltják ki a hajléktalanokat, Magyarországon több tízezer csődbe jutott magyar családot lakoltatnak ki évente. Tragikomikus módon olyan nagycsaládokat is, akik eszményképei lehetnének a NER által eszményített és támogatandónak kikiáltott modellnek. (Minden szülő, aki boldogan küszködik egy vagy néhány csimotával, el tudja képzelni, hogy milyen irtózatos erőfeszítés kilenc gyermeket tisztességgel felnevelni; le a kalappal, tényleg.) E családok személyes boldogulását, amúgy külön-külön, a miniszterelnök saját hatáskörben csakugyan nem biztosíthatja. Azonban felelős azért, hogy a kormánya – túl a szenteskedő-fellengzős családvédelmi dumákon – milyen tényleges szociálpolitikát folytat, kilenc bűzhödt éve már.

Hát olyat, aminek következtében az úgynevezett középosztály ledarálódott; aki tehette, elmenekült, aki meg nem tehette, többnyire létbizonytalanságban tengődik. Ezer és egy eszköz állt volna a kormány rendelkezésére, hogy szűkülhessen a szociális szakadék, és Magyarország elkerülje a lakhatási katasztrófát. Nem kerülte el. A csok merő szemfényvesztés, ami ráadásul irracionálisan magas árakhoz, és sosem látott minőségbeli híguláshoz vezetett az építőiparban, miközben – családvédelem címén, egy lehetséges gazdasági válság küszöbén – százával, ezrével kerültek újra adósságcsapdába a családok.

És ez (mivel Magyarországon egyszemélyes kormányzás folyik) Orbán Viktor felelőssége. Lehetetlen minden egyes család karrierjét hajszálpontosan analizálni, és nem tudjuk, hogy ki mennyire, milyen esetleges rossz döntésekkel járult hozzá a sorsának kisiklásához, de összességében tény:

Orbán Viktor, a kormányának ostoba és demagóg szociálpolitikája révén, magyar emberek millióinak tette tönkre az életét az elmúlt kilenc évben.

A másik körülmény, hogy bár a miniszterelnök ebben az esetben ragaszkodik hozzá, hogy ne lépje túl a számára előírt kompetenciákat, máskor viszont nem. Sőt. A kilencgyermekes családanya segélykérő levele a kiváltságosok országában íródott, ahol Orbánnal jóban lenni érdekes és gyors meggazdagodással jár, kiesni a kegyeiből pedig előbb-utóbb bukáshoz vezet. Ez itt Simicska Lajos Magyarországa, Mészáros Lőrinc Magyarországa, Tiborcz István, Bayer Zsolt és Rákay Philip Magyarországa. Miközben a szegény emberek utcára kerülnek, a csókosok fillérekért költöznek a Várnegyedbe. Egy olyan országban fejezte ki sajnálkozását a miniszerelnök a tehetetlensége miatt, ahol valójában „a vonatkozó kormányrendeleteken” maga a kormány tapos keresztül, és „valamennyi egyedi, szakmai, szakigazgatási és hatósági kérdésben az illetékes szervek, illetve szakminisztériumok” valahogy végül pontosan azt teszik, amit a miniszterelnök akar. Az „egyéni megkeresések és igények tekintetében” pedig az a helyzet, hogy valójában full informális a közszféra irányítása, beleértve természetesen és főleg azt, hogy hová, kihez, mennyi pénz jut a közösből – az állampolgárok adóforintjaiból, ahogy mondani szokás.

Igen, kedves kilencgyermekes anyuka, az ön pénzét is lenyúlja és elherdálta az ember, akinek a könyörgő levelet írta.

Nincs bennem semmiféle bosszúvágy, csak szeretném megélni az igazságnak azt a pillanatát, amikor ez az ember egyetlen kis motyóval menekülni lesz kénytelen, akár a törvény szigora, akár a nép haragja elől.

Ha van igazság a földön, akkor eljön a pillanat, amikor Orbán Viktor fog majd könyörgő leveleket írni.

És legfeljebb annyi választ kap majd rájuk: „kitartás”.