Újra felépítik a Dísz téren az egykori Külügyminisztérium épületét, a Szent György tér bejáratánál a Honvéd Főparancsnokság neoreneszánsz tömbjét, és József főhercegnek (előtte Telekinek) a teret a Krisztinaváros felől lezáró palotáját – jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter. Ezek közül csak az egykori Honvéd Főparancsnokságnak áll jelenleg legalább egy részlete, a többit a háború után lebontották. A külügy helyén zsibvásár van, a főhercegi palota helyén lezárt romterület.

A velencei chartán felnőtt konzervatív magyar műemlékes szakma hamisításnak tartja a replikát, még a kiegészítést, rekonstrukciót is csak eltérő anyagból gondolja megengedhetőnek. Ennek a korszaknak azonban vége, különösen mióta Berlinben pár éve eldöntötték, hogy visszaépítik a Hohenzollernek és elődeik kastélyát, a Berliner Schlosst. Igaz, ezt ott hosszas vita előzte meg, ellentétben a magyarországi gyakorlattal, ahol kormányfői vízió is elég ehhez.

Súlyos szakmai ellenérv, hogy a századfordulón felépített kormányzati épületek túlságosan nagyok a várnegyed barokk léptékéhez. S ha már a világháború is „besegített”, 1945 után ezért is igyekeztek visszabontani a XIX–XX. századi (rá)építéseket, lecsendesíteni a homlokzatokat, s ha tehették, teljesen elbontották a századfordulós épületeket. Ennek estek áldozatul a most visszaépíteni szándékozott házak is, ahogyan a már újraépített Lovarda és a főőrségi épület is. Hiszen, bár súlyos sebeket kaptak a háborúban, különösen a Külügyminisztérium, megmenthetők lettek volna. Ám az ötvenes-hatvanas évek műemlékesei – és mai szellemi utódaik is – értéktelennek tartották a századforduló historizáló építészetét, így a Hauszmann-féle királyi palotát is. És úgy pusztította el a hatalom e fontos térszervező épületeket, hogy a sebeket hetvennégy évvel az ostrom után sem sikerült begyógyítani.

A Szent György tér elvesztette két térfalát, ugyanis a polgárváros felől a Honvéd Főparancsnokság, a Krisztinaváros felől pedig a főhercegi palota határolta. Utóbbi olyan jó állapotban volt, hogy a földszintjén ipari tanulókat szállásoltak el. Czagány István, a tér műemléki monográfiájának szerzője még a hatvanas évek derekán is azt remélte, hogy megmenekül a Sándor-palotával szemközti épület. Méghozzá nem a Zeneakadémia alkotói, Korb Flóris és Giergl Kálmán által tervezett, sikerületlen századfordulós átépítés, hanem az ebből kibontott, copf stílusú egykori Teleki-palota 1787–1789-ben épült tömbje. Egyébként a visszaépítést pártoló építészek is inkább ezt a környezethez jobban illő verziót képzelik ide, a KÖZTI 2011-ben a budavári önkormányzat számára készített koncepciója is ezzel számolt (az Alkotmánybíróságot szánva oda). A Miniszterelnökség közléséből nem derül ki, melyik verziót építenék újjá.

Nagy a tábora a kortárs épülettel való pótlásnak is, amiről viszont a Várban berendezkedő kormányfő hallani sem akar. Pedig a 2017-ben kiírt ötletpályázat nyertes tervei közül a legtöbb kortárs házat képzelt oda. A szocialisták 2004-es koncepciójában múzeum és konferencia-központ építése szerepelt. De csak addig jutottak, hogy rendezzék a szomszédos romterületet, és az egykori középkori házak pincéiből használhatatlan komplexumot hozzanak létre, ami rövid ideig Királyi Borház néven működött. Legutóbb Zoboki Gábor állt elő azzal, hogy a Liget helyett itt építené fel az új Nemzeti Galériát.

Egyébként az 1968-ban robbantással eltüntetett főhercegi palota visszaépítésével nem zárul le teljesen a tér, mert a hosszú istállóépületet – egyelőre – senkinek sem jutott eszébe visszaépíteni. Csak a Szent György tér déli végében az 1903-ban épített neoreneszánsz látványistállót tervezik rekonstruálni.

A Honvéd Főparancsnokság esetében az időre bízták a „bontást” a háború után. A korabeli fotókon jól látszik, hogyan fogyatkozik az épület. Utolsó háborús sebeként az első emeletig visszabontott épülettorzó a 2010-es évekig csúfította a várnegyedet. A rendszerváltás után kortárs terveivel két tervpályázatot is megnyert Kis Péter, ám lebegő tetős épülete túl merész volt még a korábbi kormányoknak is. Végül részben a válság sodorta el az uniós forrásból tervezett építkezést, részben az I. kerület fideszes vezetése. Nagy Gábor Tamás polgármester változtatási tilalmat rendelt el, hogy szabad kezet engedjen a hatalomra készülő elvtársainak. Ezért blokkolta a Várkert Bazár felújítását is.

Csakhogy a Fidesznek nem volt kiérlelt koncepciója 2010 után. A KÖZTI említett koncepciója még megszabadult volna a csonktól, ezt azonban állítólag Orbán Viktor nem nézte jó szemmel, viszont nagyon zavarta a romos épület. Ezért 2014-re a csonkot „lakhatóvá tették”. Néhány kiállítást rendeztek ott, de a funkcióját és jövőjét nem tisztázták. Nem véletlenül. A tér 2017-es ötletpályázatának tervei közül egyik sem ajánlotta a saját korában is sokat bírált hatalmas, kupolás épület visszaépítését, a Miniszterelnökséget tervező Zoboki Gábor sem. A legtöbb építész továbbra is valamilyen szerényebb, kortárs továbbépítésben gondolkodott, ami alkalmas arra, hogy a Szent György tér és így a királyi palota kapuja legyen. Szerencsére a jelenlegi tervek között sem szerepel a főparancsnokság mögötti Honvédelmi Minisztérium visszaépítése.

A vele szemben tátongó foghíjon viszont újjáépül a környezetéből szintén alaposan kiemelkedő, Hauszmann Alajos és Hültl Dezső által a Vöröskereszt számára tervezett épület, ami később a horvát–szlavón–dalmát minisztériumnak, Trianon után pedig az újonnan létrejött Külügyminisztériumnak adott otthont. Gulyás szerint modern irodaházként születik újjá, tehát elképzelhető, hogy az épületből csak az eklektikus homlokzat idézi majd a századfordulót. Az bizonyos, hogy nem költözik oda a Külügyminisztérium apparátusa.

Az épületek pusztulásában valószínűleg az is közrejátszott, hogy az 1956 után kulturális funkciót kapott Várban ezekre az épületekre sem szükség, sem pénz nem volt. A Sándor-palota megúszta ugyan a bontást, mert a történelmi stílusok közül akkoriban a legtöbbre becsült klasszicista modorban épült, de a felújítása elmaradt. „Ilyen drágán nem építettek még kultúrházat” – morgolódott Kádár János, a Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) harminc évig tartó, elképesztő anyagi áldozatot jelentő építésére utalva. Most ezt a ma is korszerű elvet fordítja vissza a kormány azzal, hogy a tudományos, kulturális funkciók helyett ismét kormányzati feladatokat telepít a Várba, ami legutoljára Rákosi terveiben szerepelt. Döntött arról, hogy az MTA Úri és Országház utcai tömbjébe a Belügyminisztérium, a Magyarság Háza helyére a Pénzügyminisztérium kerül. Nyáron felröppent a hír, hogy az OSZK-t is elköltöztetik, hogy a helyére az emberminisztérium költözzön, ám ez – egyelőre – nem bizonyult igaznak, de a nemzeti könyvtár elköltöztetését kész tényként kezeli a kormány, csak a megfelelő új helyszínt nem találták még meg.

A most felépíteni szánt épületek hasznosításáról nem beszél a kormány, de úgy tudjuk, hogy kormányzati funkciót kapnak, s ez a legerősebb érv a visszaépítésük ellen, hiszen hatalmas forgalmat zúdítanak a Várra. A Miniszterelnökség épületének közelsége miatt ugyanakkor valószínű, hogy Orbán adminisztrációja kebelezi be azokat. A Honvéd Főparancsnokságban volt a karmelita kolostor felújításának az építésvezetősége, az átadás után pedig csendben oda is beköltözött a Miniszterelnökség.

A háború előtt föld alatti folyosóval kötötték össze a várbeli kormányzati épületeket, a Külügyminisztériumból a Színház utca alatt egészen a palotáig el lehetett jutni. Ha felújítják a légoltalmi célokat szolgáló folyosókat, könnyedén össze lehet kötni akár mindhárom objektumot a föld alatt. A Teleki-palota tökéletes lehet a köztársasági elnök számára, ha a királyi palota átalakításával nem boldogulnak, így akár a következő ciklusban Orbán Viktor elfoglalhatja a hőn áhított Sándor-palotát is, amit első kormánya újított fel, s csak 2002-es választási veresége akadályozta meg, hogy beköltözzön a miniszterelnökök 1945 előtti otthonába.

HAMVAY PÉTER

[email protected]